1952
Volt csendőrök, besúgók, jobboldali szociáldemokraták izgatnak a békekölcsönjegyzés ellen a sajószentpéteri és a berentei bányaüzemben
Miskolc, október 1
Peczérvölgyi Samu cikke
Népidemokráciánknak élén Rákosi elvtárssal most jobban kell figyelni, mint valaha! Annyi a külső és belső ellenség, mint égen a csillag! Ez borzasztó! Talán az lenne a legokosabb, ha mindenkit leültetnének 0-tól 99-éves korig, mert akkor nem fordulnának elő hasonló jelenségek, mint történt minap pl. Sajószentpéteren és Berentén.
A becsületes bányászok soraiba menetrendszerű pontossággal befurakodott ellenség elvetemülten kezdett izgatni a békekölcsönjegyzés ellen. Pedig a becsületes dolgozó számára nincs nemesebb cél, mint egy-két havi fizetését oda adni az államnak! Aki erre nemet mond szerintünk komplett bolond! És vannak ilyenek! Természetesen ők a nép ellenségei, akik nem értették meg bimbódzó demokráciánk nemes céljait. A sajószentpéteri bányaüzem II-es aknájában Kiss Márton, volt csendőr befolyása alá kerítette két sógorát, Szloboda Károlyt és Szloboda Sándort. A két Szloboda testvér 1600-1800 forintot keres havonta, hűségjutalmat is kaptak a dolgozó nép államától. Mikor a népnevelők felkeresték a Szloboda testvéreket, azok – a csendőrsógor „sugalmazására” – kijelentették, hogy nem jegyeznek békekölcsönt. A népnevelők felvilágosító munkája sem hozta meg a teljes értékű eredményt; mert végül is csak 1000 forintot írtak az ívre. Hallatlan 1600-1800 forintos fizetésük mellet csak 1000 forintot!
Ugyanebben a bányában dolgozik Sólyom Lajos frontvezető vájár. Havi keresete több mint 1600 forint, 10 százalék csoportvezetői pótlékot is kap, hűségjutalomban is részesült. A népnevelők hosszan elbeszélgettek vele, de csak 800 forint békekölcsönt jegyzett.
Temesi Ágoston a bányaigazgatóságon dolgozik. Havi keresete 1400 forint. Amikor a népnevelők felkeresték, békekölcsönjegyzést becsmérlő, uszító kifejezéseket használt és kijelentette: „Neki mindegy; akármilyen rendszer uralkodik, csak az a fontos, hogy megéljen”. Természetesen kitudódott, hogy ez a Temesi Ágoston 1944-ben Gallér Istvánt hadbíróság elé állíttatta, mert Gallér Sztálin elvtársat éltette. Temesi hű kiszolgálója volt a bányabáróknak, s mint elvetemült besúgó, állandó rettegésben tartotta a becsületes dolgozókat.
Ugyancsak a sajószentpéteri bányaüzemben dolgozik Damó Mihály bányász. Részeges, kártyás, a munkafegyelmet bomlasztó magatartása miatt 3 hónapi javítónevelő munkára is ítélték. Az üzemvezetőségtől több alkalommal fondorlatos úton pénzt csalt ki. Havi keresete 1200 forint, a népnevelőknek kijelentette, hogy nem hajlandó jegyezni.
A berentei bányaüzemnél Kolozsvári Miklós jobboldali szociáldemokrata, Virág Sándornak; a volt szociáldemokrata megyei titkárnak volt jobbkeze most leleplezte magát, mint a dolgozó nép ellensége. Mikor a népnevelők elmondták neki, milyen boldog most a bányászok élete, (ebből is látszik ostobasága, hisz a bányánál dolgozik, és a népnevelőknek kell elmondani, hogy milyen boldog?) becsmérlően kijelentette: „Visszaadja a hűségjutalmat; az ingyen ruhát s mindazt, amit kapott, ha ezt felhánytorgatják neki, és nem volt hajlandó jegyezni.
Az alacskai bányaüzemben dolgozik Simon Géza és Simon László. Mindketten alkoholisták, részegesek, könnyen befolyásolható emberek. Az ellenség hangjára hallgatva arról beszélnek; hogy „nem érdemes békekölcsönt jegyezni, hiszen nem lehet bort kapni a föld művesszövetkezetben, így gondoskodnak a bányászokról” Alacska községben a dolgozó parasztok körében is igyekeztek rossz hangulatot kelteni, azt hangoztatták, hogy ne jegyezzenek békekölcsönt.
Megyénk becsületes bányászai azonban leleplezik az ellenséget és a népnevelők megmagyarázzák a megtévedt dolgozóknak, hogy saját maguknak ártanak, ha a volt csendőrökre, besúgókra, jobboldali szociáldemokratákra hallgatnak. Szerencsére vannak ellenpéldák is bár nem a bányászok között pl. Özv. Keksz Istvánné mezőnyárádi parasztasszony 4400 forintot jegyzett! Értik? 1000-1200 forintos havi jövedelme mellett 4400 forintot! Nagyjából négy havi fizetés!
Hát szép kis vircsaft! Igenis, mindenkinek a szűkös megélhetését épp, hogy biztosító fizetésének egy igen jelentős részét vissza kell adni az államnak! De hát minek is a dolgozóknak a pénz, úgy se kapni semmit!