1945

Na, kik is azok a kommunisták? (1. rész)

Mád, november 30.

Peczérvölgyi Samu cikke

Mint köztudomású a szerencsi járáshoz tartozó Mádon jó pár napja forrnak az indulatok, zavargások törtek ki. A hírek a kommunista párt mádi vezetői elleni támadásokról szólnak, nyugatról visszatért nyilasoknak, volt csendőröknek, KALOT (Katolikus Agrárifjúsági Legényegyletek Országos Testülete) legényeknek, régi rend híveinek, a klerikális reakciónak ádáz terrorjáról. A Szabad Nép, a Zempléni Néplap hasábjain megjelent tudósításokból legalább is ez a kép bontakozik ki. De mi vajon az igazság? A Borsod-Miskolczi Est ennek is utána járt.

Az köztudomású, hogy a mostani, november 4-én megtartott választásokon az MKP nem szerepelt valami jól, országosan 16,96%-ot kapott, szemben a kisgazdák 57,03%-ával. Itt Mádon az országos átlaghoz képest sokkal elkeserítőbb volt a helyzet, hisz az MKP-ra mindössze 8% voksolt, szemben a kisgazdák 77%-ával. Ez a halovány választási eredmény a helyi kommunista pártszervezet rossz munkájának volt köszönhető. Nem is lehetett másképp, hisz kiderítettük; egy minden hájjal megkent, erőszakos, szélhámos társaság állt a helyi MKP élén. A pártalapszervezet titkára Pajger Sándor, aki összebarátkozott a szerencsi járásban állomásozó szovjet alakulatok katonai vezetőivel és önmagát nevezte ki titkárnak. Hatalmára jellemző volt, hogy bárkit lefogathatott, elvitethetett. Magányos, vagy özvegyasszonyokat fenyegetett azzal, hogy vagy őt válasszák egy légyottra, vagy küldi az orosz katonákat. Málenkíj Robotra hurcolt férfiak feleségeinek ajánlotta fel magát azzal az ígérettel, hogy cserébe már másnap otthon lesz az uruk. Tőle és pribékjeitől, (pl. Pajger János, unokatestvér) rettegett a falu. Pajger Sándor titkárelvtárs nemrég még németbarátságával, német nemességével kérkedett. Nyilas-német segítséggel rekvirálták a zsidólakásokat. Régebben lopásért, súlyos testi sértésért és verekedésért több évet ült. Testvére Pálházi (Pajger) Ferenc, Budapestről érkezett haza Mádra a „kommunista pártot építeni”. Jó oka volt erre, hisz országosan körözött szélhámosként Budapesten és az ország több nagyvárosában pl. Marosvásárhelyen, Kolozsváron biztosítási csalásokat követett el. Egykor a budapesti MOVE Lövész Osztály vezetője, mint a Nemzeti Munkaközpont agitátora és terroristája volt. Egyébként volt csendőr, aki köröztetése elől ide szökött, kisgazda párti fényképes igazolvánnyal és ismeretlen pénzekből 26. kat. hold szőlőt bérelt. Pálházi (Pajger) Ferenc magát a mádi kommunista párt jegyzőjének nevezte ki.

webp.net gifmaker
Pálházi (Pajger) Ferenc egy minden hájjal megkent gazember

Ezzel a „pártaparátussal”, és egy tőlük rettegő településsel futottak neki az országos választásoknak. Nem csoda, hogy az átlagnál is jóval haloványabb eredményt értek el. S a választások után a megfélemlített falu fellázadt. Joggal remélte, hogy vége a Pajgerek uralmának. Az ügy előzménye, hogy a választási kudarc miatti elkeseredésükben a Pajger „titkárjegyzővezetőségitagelvtárs” család, akikhez csatlakozott Pajger Sándorné és Pajger Mária is, megtámadta gumibottal, baltával, késekkel felfegyverkezve Somogyi Gyula községi főjegyzőt a községházán és Malinóczki József katolikus papot. „Ma papvért akarok inni” kiabálták. Malinóczki József még mindig az események hatása alatt, feldúltan nyilatkozott lapunknak:

Malinóczki József: Amikor az események kezdődtek a községháza előtt mentem el. Asszonyok rohantak ki a községházáról jajgatva, kiabálva: Pálházi megöli Somogyi főjegyzőt. Erre én beszaladtam a községházára védeni a főjegyzőt. Valóban egyik kezében gumibot volt, azzal verte a főjegyzőt, a másik kezében bicska lehetett, mert azzal felhasította a főjegyző nadrágját a hasánál. Mikor meglátott, hogy a megtámadott segítségére sietek, akkor nekem fordult és a gumibottal végigvágott a fejemen. Én aztán reflexszerűen szájon vágtam a „párttitkár urat”. Megdöbbent, arra nem számított, hogy valaki vissza meri őt ütni. Ő aztán nem mert többet ütni, hanem az unokaöccsének intett és az karóval kezdett verni. Ekkor a segédjegyző, Laborczi József a postára szaladt Szerencsre telefonálni a rendőrségnek. Így Pálháziék utána eredtek és őt is megverték. Ekkorra a községet fellármázták az asszonyok, akik szemtanúi voltak az esetnek. Mire én a községházából kimentem, akkorra már közrefogták a mádiak a Pajger családot és cibálták, verték őket. Pálházi lóháton a szerencsi járási pártbizottságra menekült és onnan telefonált Nógrádi Sándornak (a Magyar Kommunista Párt Borsod, Nógrád, Heves és Abaúj-Torna-Zemplén vármegyéket átfogó régiótitkára). Természetesen ott azt mondta, hogy Mádon verik a kommunistákat. Az öreg Pajger Sándor, mikor meglátott, azt mondta nekem: Józsikám, ha Istent ismersz, védj meg bennünket, mert látod, agyonvernek! Én mindjárt rákiabáltam azokra, akik bántották őket, akkor már vagy 500 ember volt a községháza körül és azt kiabálták: Halál a gyilkosokra! Közben a főjegyzőnek mondtam, hogy mi a helyzet, az ő utasítására a Pajger családot a községháza pincéjébe zártam be, hogy megmentsem őket az ütlegektől. Eddig ők tartották félelemben és terror alatt a községet, s most az elfojtott keserűség felszabadult. Nagyon véres események lettek volna Mádon, ha be nem zárom őket. így tehát védőőrizetben voltak és vigyáztam rájuk, amíg meg nem érkezett Szerencsről Hajdú Mihály járási rendőrkapitány nem két, hanem egy teherautónyi rendőrrel.”

– Folytatjuk –