1945

Kegyetlenkedő MOKAN-osok

Miskolc, január 12.

Dudujka Pál cikke

Szörnyű hírek terjednek a városban a politikai rendőrségként eljáró MOKAN nyomozó osztály detektívjeinek kegyetlenségeiről. Nyilas pribékekhez hasonló szadizmusról tanúskodnak áldozataik, köztük egy asszony, aki három napig „élvezte vendégszeretetüket”.

1944. december 17-én MOKAN-nyomozók fogták el Tóth Istvánnét és kísérték be a nyomozó osztályra. Egy napig még csak ki sem hallgatták, másnap este azonban elővezettették és kihallgatás alá vetették. Tóthnét hivatalosan egy meg nem nevezett politikai bűncselekménnyel gyanúsították, a körülményekből fakadóan azonban egyértelmű, hogy nem az asszony érdekelte a detektíveket, elsősorban a férje ellen akartak kicsikarni belőle terhelő vallomást.

Az asszonyt elrejtett fegyverekről kérdezgették és azt akarták kikényszeríteni, hogy árulja el a rejtekhelyet. Miután a nyomozók nem jártak sikerrel, azt akarták bevallatni vele, hogy az ura SS-katona és nyilas érzelmű volt. A nő ellenállt, s ez felbőszítette kihallgatóit. Először egy tüzes kályha elé állították, majd Kassai István detektív gumibottal ütött rá a kezére. Eisenberger Zoltán detektívcsoportvezető – aki csupán névrokona Eisenberger Benjáminnak, vagyis a politikai rendőrség fejének, Péter Gábornak – és Jekkel Géza, a MOKAN politikai részlegének vezetője arra utasította Kovács Gusztáv detektívet, hogy ha az asszony nem tesz beismerő vallomást, ütlegeléssel kényszerítse a vallomás megtételére.

verés

Kovács ennek megfelelően többször felpofozta és gumibottal ütlegelte a nőt, majd Davidovics Pál detektív is több alkalommal pofonvágta. Tóth Istvánnét azonban a verés sem törte meg, így végül Jekkel a pincébe záratta be, majd december 20-án a szovjet katonai parancsnokságra kísértette át. Hogy mi volt ezzel a célja, pontosan nem tudni, de tény, hogy a szovjetek pár nap múlva az asszonyt elengedték. Tóthné pechjére az utcán összefutott Eisenbergerrel és Jekkellel, akik ismét elfogták és egy másik orosz katonai parancsnokságra kísérték be. Az asszony ellen azonban ők sem indítottak eljárást, néhány nappal később ismét szabadlábra került, s tortúrája ezzel ért véget.

Tóth Istvánné a MOKAN-osok kegyetlenségeit nem bocsátotta meg, s feljelentést tett a detektívek ellen.

Az utaztató megjegyzése:

Bár a nyomozás 1945-ben megindult a MOKAN-detektívek ellen, az eljárást a rendőrség hátráltatta, s még az iratokat sem küldte meg a vádhatóságnak. Az ügyészség a törvényellenes kényszereszközök alkalmazása miatt csak 1947-ben tudott vádat emelni hivatali hatalommal való visszaélés miatt. Bírósági eljárásra azonban nem került sor. A miskolci járásbíróság 1951-ben szüntette meg az eljárást, ekkor Kovács Gusztávot „távollévőként” kezelték, ő ugyanis már teljesen más okok miatt a recski internálótábor rabja volt.

Kapcsolódó cikkünk: