1953
Volt politikai nyomozó lett a kistarcsai internált besúgók vezetője
Miskolc, augusztus 3.
Dudujka Pál cikke
A kistarcsai táborban az őrök munkáját hosszú évek óta besúgók és kíméletlen, a saját fogolytásaikkal szemben is kegyetlen hajcsárok hada segíti.
Buchert Miklós 1945-ben kezdte „rendvédelmi” pályafutását Miskolcon, s igen korán elérte a főhadnagyi rangot. A rendőrség megszervezésében is résztvevő tiszt „rendvédelmi” ténykedése igazából a politikai foglyok gyarapításából állt és a politikai rendőrség tisztjeként számos eljárást vitt végig. Az amúgy szociáldemokratapárti Buchert kezdetben Miskolcon, majd Mezőcsáton, 1946-tól pedig a megyei főkapitányság politikai osztályán „szolgált”.
Csillaga 1949 elején áldozott le. Az akkor jól bevált szokás szerint saját elvtársai és bajtársai vádolták meg a munkásosztály elárulásával és kémkedéssel! Január 3-án a fővárosban az ÁVH-n vették őrizetbe. Azzal gyanúsították, hogy befurakodott a rendőrség kötelékébe, hogy bomlasztó tevékenységet folytasson, fasisztákat, deklasszált elemeket, jobboldali szociáldemokratákat védjen és mentsen. Azzal is gyanúsították, hogy nyugatra szökni szándékozó fasiszta barátai szökését hivatalos és kitöltetlen okmányokkal elősegítette. A kémkedési vádat arra alapozták, hogy fasiszta beállítottságú barátaival bizalmas adatokat közölt. Buchert minden bevallott, persze nem teljesen önszántából, kényszer hatására. Jól tudta ő, mit tennének vele elvtársai, ha vonakodna együttműködni velük az eljárás sikere érdekében. Ismerte taktikáikat, kegyetlen módszereiket nemkülönben.
A volt főhadnagy így üldözőből üldözötté, illetve fogollyá vált, a saját politikai rendszerének és elvtársainak foglyává. Bíróság elé azonban nem akarták állítani, pedig már ő maga is megváltásnak fogta volna fel, ha ügye bármilyen eredménnyel, de lezárulna végre. Ehelyett internálótáborba zárták. Megjárta Buda-Délt, s már jó ideje Kistarcsán vesztegel. Mint hallani, megtalálta helyét, megtalálta számítását, részben ugyanazt teszi, mint korábban nyomozóként, küzd az „ellenség” ellen. Egy többnyire volt szociáldemokratákból és egykori ávósokból álló „bizalmi” hálózat élére állt, s mint ilyen társaival hűségesen kiszolgálják volt kollégáit, jelenlegi rabtartóit. Azt mondják, ez a kitűnően szervezett „galeri” sokkal tevékenyebb, mint a tábor hivatásos nyomozó csoportja, amely csak három-négy civil detektívből állt. A kistarcsai „bizalmi hálózat”, vagyis a besúgók és hajcsárok között mellesleg Buchert mellett is több borsodi ténykedik, így egy Szokoli (Puma) nevű volt ávós őrmester, egy Valent nevű egykori ávós hadnagy és Kovács Gusztáv hajdani katpolos hadnagy. E társaságnak igazán feltűnhetne, hogy úgy harcolnak az „ellenséggel” szemben, hogy internálásukkal már ők maguk is „ellenségekké” váltak a rendszer szemében, de minden jel szerint a diktatúra iránti elkötelezettségüket semmi sem ingathatja meg.
Van azonban egy kis probléma. Az internálótáborok felszámolása már folyamatban van, így lassan a sokan szabadulhatnak. Sajnos nem mindenki, sokak ellen most indítottak büntetőeljárást és állítanak bíróság elé mondvacsinált vádakkal. A foglyok tömege fog azonban mindenképp hamarosan hazakerülni, s akkor mindenki tudni fogja, ki mit csinált a magyar lágerben. Buchert és miskolci tettestársai sem maradhatnak titokban, bármennyire is szeretnék…
Az utaztató megjegyzése:
Buchert Miklós 1953. augusztus 25-én szabadult az internálótáborból. Táborbeli szolgálatai dacára rehabilitációja sosem történt meg.