1945

Rónai Sándor kívülről erősíti a kommunista pártot

Miskolc, január 8.

Dudujka Pál cikke

A szociáldemokraták miskolci vezére titkos paktumot kötött Farkas Mihállyal, a kommunista párt egyik moszkovita vezérével. A megállapodás lényege: Rónai a szociáldemokrata párton belül fog küzdeni a kommunista érdekek érvényesítése céljából.

Egy hónapja már, hogy Miskolcról kiűzték a németeket a szovjet csapatok. Mozgalmas hónap volt ez. Sok értelmetlen halál és még több letartóztatás, sőt deportálás kísérte a demokrácia állítólagos születését. Demokrácia van pedig, azt mondják. A szélsőjobboldali pártok kivételével mindenki zászlót bonthatott. Szociáldemokraták, kommunisták, polgári demokraták és kisgazdák fémjelzik az új rendszer politikai színskáláját. Pedig nem így kezdődött.

December első két hetében Miskolcon még mindenki azt hitte, hogy ismét bevezetik a proletárdiktatúrát. Ekkor még csak a kommunista párt alakíthatott helyi szervezetet és bár korábban e szélsőbaloldali mozgalomnak csak mutatóban láthattuk képviselőit, hirtelen tömegek jelentkeztek a pártnál. Többségük mindaddig szociáldemokrata volt, akik jobb híján csatlakoztak az egyetlen engedélyezett baloldali párthoz. A változást egy moszkovita kommunista, Farkas Mihály miskolci látogatása hozta, aki december közepén közölte elvtársaival, hogy többpártrendszert vezetnek be, sőt, a város politikai irányítására a pártok küldötteiből Nemzeti Bizottságot szerveznek. Nagy volt az értetlenség a ’19-es hagyományokban gondolkodó elvtársak között, de a parancs, az parancs. Ha a Szovjetunióból nemrég hazatért Farkas elvtárs azt mondja, hogy többpártrendszer legyen, akkor az lesz.

rónai
Rónai Sándor

Farkas Mihály parancsára tehát szabad folyást engedtek a pártok szervezésének, a szociáldemokratáknál azonban ez kissé akadozott. A párt nemrég még a németek, vagy a nyilasok által elhurcolt, vagy bujkáló vezetőinek egy része nem tért vissza. Ezért is volt fontos, mikor hazatért bujkálásból Rónai Sándor, a város nagy tekintélyű szociáldemokrata vezére. Rónai elvtárs már a Tanácsköztársaság idején is a városi munkástanács tagja volt, az elmúlt jó két évtizedben pedig titkárként vezette a helyi pártszervezetet, de 1929 óta tagja volt a városi törvényhatósági bizottságnak is. A német megszállás után internálták és bár július végén szabadult, a nyilas hatalomátvételkor újra letartóztatták. Rónai elvtárs sikeresen megszökött és sógoránál a Nógrád megyei Szirák községben bujkált egészen a „felszabadulásig”. December 19-én tért vissza Miskolcra, két nappal azután, hogy távollétében az Ideiglenes Nemzetgyűlés képviselőjévé választották. Rónai elvtársra már nagyon vártak szocdem társai, ő politikai jövőjét már nem közöttük képzelte el.

Rónai Sándor a kommunista pártba kívánt belépni. Beszélt is erről Farkas Mihály elvtárssal, aki azonban korántsem örült a népszerű szocdem vezér csatlakozási szándékának. A kommunisták ugyanis úgy gondolkodtak, hogy ha a szociáldemokrata pártot nem alakítják és nem erősítik meg, akkor az emberek a Kisgazda Pártban, vagy a Polgári Demokrata Pártban fogják keresni helyüket. Szükség volt tehát egy látszólag erős szociáldemokrata pártra, amely aztán bajtársi harcközösségben küzd együtt a kommunistákkal, majd végül egyesül azzal. Farkas Mihálynak ezzel az érveléssel sikerült rávennie Rónai elvtársat is, hogy maradjon saját pártjában és ott a kommunista politikai vonal szellemében dolgozzon. Kriptokommunista lett tehát Rónai elvtárs. Titkos politikai paktumjukat egy írásos megállapodással is megfejelték, amely szerint a szocdemek és a kommunisták két-két küldöttjük révén pártközi bizottságot alakítanak a szoros együttműködés és a közös harc irányítására. Azt is írásba foglalták, hogy az esetleges áthidalhatatlan ellentéteknél automatikusan a kommunista párt álláspontját ismerik el döntőnek.

Rónai Sándor tehát két évtizedes, eddig tisztességesnek tartott politikai karrierjét dobta sutba. Becsületes csak annyiban maradt, hogy nyíltan kívánt a kommunistákhoz csatlakozni, annyiban viszont nem, hogy pártbéli múltját felhasználva vállalkozott rá, hogy titokban a kommunista párt szellemében dolgozzon. Talán 1919-es múltja fontosabb volt Rónai elvtársnak, mint eddig hittük. Talán a proletárdiktatúra még mindig vonzóbb számára, mint bármilyen más politikai rendszer.

Az utaztató megjegyzés:

Rónai Sándor beváltotta az iránta fűzött reményeket. Már 1945 áprilisában a munkásegység mellett kardoskodott, utóbb aktívan részt vett a Szociáldemokrata Párt szétbomlasztásában és a két baloldali párt egyesítésében. Jutalmul már 1945-ben miniszterré tették, 1950-ben pedig az Elnöki Tanács elnökeként államfővé választották.