1945
Kivégezték Rónai elvtárs fiát
Miskolc, február 3.
Dudujka Pál cikke
Épp ma lenne 20 éves Rónai Ferenc, Rónai Sándor miskolci szocdem-vezér fia. A fiatalember nem élhette meg e kort. Néhány nappal ezelőtt baloldali ellenálló társaival együtt agyonlőtték a budai várban.
Rónai Sándor, a Szociáldemokrata Párt jól ismert miskolci vezérének fia, Rónai Ferenc épp húsz éve született városunkban. A Fráter György gimnáziumban érettségizett, s két éve, 1943 nyarán hagyta el a várost. Ekkor a szociáldemokrata párt országos lapjához, a Népszavához szegődött gyakornokként. Glosszákat és kemény riportokat írt. Nyílt baloldali elköltelezettsége miatt a német megszállás napján – Miskolcon maradt apjához hasonlóan – ő is a letartóztatandók listájára került. Az SS egyik különítménye az Astoria Szállóba hurcolta, de onnan kalandos módon megszökött, majd Veszprémben lett színész. Személye hamar felkeltette az ottani rendőrség figyelmét is, ezért aztán jobbnak látta, ha visszatér a fővárosba. Hamis személyazonosság mögé rejtőzve bujdosott, majd november végén csatlakozott a Vörös Brigád ellenállási mozgalomhoz.
A Vörös Brigádot Vargha Károly, a németekkel látszólag együttműködő XIV/2. KISKA-század egyik vezetője hozta létre azzal a céllal, hogy a szovjetek bevonulása után hatékony karhatalmi segítséget nyújtsanak a Vörös Hadsereg számára és közreműködjenek a politikai megbízhatatlanok letartóztatásában. Céljaik hasonlóak tehát volt a miskolci MOKAN-Komitéhoz, a fővárosi fiatalok azonban jóval ügyetlenebbek voltak. A mintegy 50 fős csoport a konspiráció szabályait teljesen felrúgta. Tagjaik számára sarló-kalapácsos vörös karszalagot, sőt fényképes (!), körbélyegzős igazolványt készítettek, hogy ezekkel igazolják magukat a szovjetek előtt. A Vilma királynő út 43. szám alatti lakásban berendezkedő ellenálló csoport egyedül lévő katonák és német teherautók megtámadásával szereztek fegyvereket. Egyes – meg nem erősített hírek szerint – igazi partizáncsoportként működtek. A KISKA-csoport tagjaival közösen harckocsikat robbantottak, nyilas párthelyiséget rohantak meg, fegyveres összetűzésekbe keveredtek és embereket szabadítottak ki a nyilas pártszolgálatosok karmai közül.
Ehhez a csoporthoz csatlakozott Rónai Ferenc, aki hamar kitűnt társai közül és egyik vezetőjük lett. Rajta keresztül kerültek kapcsolatba Braun Évával és az illegális kommunista párttal. Rónai Ferenc maga is aktívan részt vett egy-egy veszélyes akcióban, így például a XIV. kerületi nyilaskeresztes pártközpont lefegyverzésében.
Egy besúgó révén azonban ők is lebuktak. Január 1-jén került kézre Braun Éva, majd öt nappal később a Vilma királyné úti óvóhelyen Rónaiékat is elfogták. A fiatalok a Vár alatti jégpincébe kerültek, ahol válogatott kínzásoknak vetették őket alá. Rónai Ferencnek állítólag úgy eltörték az állkapcsát, hogy sem beszélni, sem enni nem tudott már. Jó két hét kínzás után talán már neki is megváltás volt a halál. Január 26-án, naplementekor a kormányzói lakosztály télikertjének romos teraszán dördült el a kivégző sortűz. Utolsóként Braun Évát és Rónai Ferencet lőtték agyon, nekik végig kellett előbb nézniük társaik kivégzését, csak azt követően fordult feléjük a náci hóhérok fegyvere. Rónaival együtt tíz fiatalt lőttek agyon, majd tetemeiket a szakadékba dobták.
Szörnyű, értelmetlen halál, egy kellemetlen, „költői” kérdés azonban hátra maradt. Mit tett volna a „felszabadulás” után a Vörös Brigád, ha a nyilas terroristák nem lövik le őket? Rónai Ferenc is egyike lett volna azon kommunista fegyvereseknek, akik – mint Miskolcon maradt elvtársai – a proletárdiktatúra letartóztatásokkal, verésekkel és elhurcolásokkal járó kínzó rendszerének bevezetésére törekednek? Vagy őket is felfalta volna az az eszme, amiért oly buzgón tevékenykedtek. Talán jobb is, ha nem tudjuk rá a választ.
