1949

Vadőriskola szervezése miatt verték agyon a putnoki vadászati felügyelőt

Miskolc, december 18.

Dudujka Pál cikke

A „köz érdekében” fogták el Drisnyey Lászlót, majd minden bizonnyal ugyanazon „köz érdekében” ölték is meg. Értelmetlen halála a diktatúra gyilkos ölelésének nyilvánvaló bizonysága. Drisnyey Lászlót sokan ismerik Miskolcon, de még inkább Putnokon, ahol vadászati felügyelőként igen nagy ügybuzgalommal vetette bele magát a társadalmi életbe. A vadászat szeretetét hasonnevű apjától örökölte, ki igen megbecsült tagja volt társadalmunknak, mint királyi táblabíró. Már apja is írt cikkeket vadászati lapokba, s folytatta ezen nemes hagyományt fia is. Jótollú volt az ifjabb Drisnyey. Vadászati, szőlőtermesztési sajtócikkei mellett novellákat is jegyzett. 1934-ben A Mátra ölén címmel jelent meg novelláskötete. A Rákospalotán, Verpeléten, majd Putnokon élt Drisnyey széleskörű tevékenységét jól mutatja, hogy földbirtokosként mozit üzemeltetett, de tagja volt az Országos Magyar Méhészeti Egyesület választmányának és aktív vadászként is felhívta magára a figyelmet. A háború aztán új feladatot hozott életében. A miskolci honvéd helyőrségi kórház pótkeret-parancsnoka lett, hadnagyi, majd főhadnagyi rangban. Pár éves szolgálat után, a háború végeztével ismét régi szerelmének, a vadászatnak élhetett. Putnoki járási vadászi felügyelővé nevezték ki, amely minőségben igen nagy aktivitást fejtett ki nemcsak saját területén, de a környező járásokban is. Folyton-folyvást vadőrképző-szaktanfolyamokat indított, a fiatalság tanításában lelte legnagyobb örömét. Nem szegte az sem kedvét, mikor 1947 áprilisában megtiltották további tanfolyamok tartását, Drisnyey illegálisan folytatta a vadőrképzést, a végzős tanulóknak pedig a Hubertus vadőriskola nevében bocsátott ki okleveleket. Azt hitte, nem árt ezzel senkinek sem. Tévedett.

Drisnyey vadászati felügyelő iskolaszervezői tevékenysége pár hete a rendőrség látókörébe került, majd aztán november 28-én letartóztatták. A házkutatáson lefoglalt tárgyak igazából bármely vadásznál fellelhetők: vadászfegyver, lőszer, s mindenféle más, vadászati eszköz, úgymint rókasíp, őzsíp, madárakasztó hurok, turistapoharak, egy fehér lepedő, stb. Érdekes módon igen nagy figyelmet szenteltek Drisnyey olvasmányainak is. A lefoglalt tárgyak között találjuk a Magyar nemzet története, az Osztrák-Magyar Monarchia Írásban és Képekben, a Ferenc Ferdinánd, a Szabadságharc története című köteteket, számos német és magyar nyelvű folyóirat példányát, de őrizetbe vettek 21 db hivatásos vadászjelvényt és egy gumibélyegzőt is.

01

Az illegális, fegyverhasználatra alapuló iskola szervezése bármilyen vádat maga után vonhatott volna. A földbirtokos származású, a világháború idején katonaként működő Drisnyey akár egy sosem létező illegális, fegyveres államellenes szervezkedés elsőszámú vádlottja is lehetett volna. A rendőrség azonban valamiért úgy döntött, „csak” csalás, fegyver- és lőszerrejtegetés bűntette miatt indít ellene eljárást. A hatóságok megállapítása szerint azzal, hogy engedély nélkül vadőrképző iskolát szerzett és hallgatóitól tandíjat szerzett, vadászati felügyelői címe mögé bújva fondorlattal tévesztette meg tanulóit, akik azt hihették, államilag engedélyezett iskolában vesznek részt oktatáson. Ami azonban első hallomásra komoly dolognak is tűnhet, igazából egy jókorára felfújt semmiség. Ha követett is el bűnt Drisnyey, az sem indokolt volna ily szigorú eljárást vele szemben. Nem láthatott semmilyen bűnt a vizsgálóbíró sem, aki december 4-én elrendelte szabadlábra helyezését, ezt azonban az államügyészség megtorpedózta, s elérte, hogy a megyei bíróság különtanácsa meghosszabbítsa Drisnyey fogva tartását. Mindezt azzal indokolták, hogy a vadászati felügyelő „a Népköztársaság érdekeit súlyosan veszélyeztette és mert az előre látható büntetés nagysága, súlyos volta, valamint a köz érdekeinek a védelme ezt szükségessé teszik”.

A „köz érdeke”, hát még ilyet! Jobb érvet is kitalálhattak volna szégyenletes és embertelen döntésük indokául. Drisnyey ugyanis már a határozathozatal idején rabkórházban szenvedett. A hivatalos álláspont szerint két hete, december 3-án éjszaka szállították betegség miatt a budapesti Gyűjtő Fogház Rabkórházába, ahol aztán három nappal később elhunyt.

02

A hivatalos tájékoztatás szerint halálának oka tüdőgyulladás. A körülmények és a suttogva terjedő hírek azonban egészen másról szólnak. Azt mondják, éppúgy végezte, mint annakidején Borbély-Maczky Emil főispán: megölték. Családjából származó információk szerint már letartóztatása is a legnagyobb titokban történt, egyszer csak eltűnt, aztán napokig semmi hír nem érkezett felőle. Később özvegye egy leszögezett deszkakoporsót kapott azzal az odavetett megjegyzéssel, hogy meghalt a fogdában. Szigorúan kikötötték azonban, hogy a koporsót felnyitni nem lehet! Drisnyey tehát leszögezett halottas ládájában éppúgy fogoly holtában, mint volt utolsó napjaiban. Éppúgy nem beszélhet arról holtában sem, mi történt vele, mint ahogy még éltében sem. Drisnyeyt agyonverték, ehhez kétség sem fér. Egy tüdőgyulladás nem volna ok a leszögezett koporsóra. Hogy ki az elkövető és miért tette ezt, véletlenül, vagy szándékosan, sosem fogjuk megtudni. Bűnöst kiáltottak a bűnösök és vesztét okozták egy jó embernek. 49 évet élt, nem többet, fiatal volt még a halálhoz.

Búcsúzunk tőled régi vadásztársunk, marczinfalvi Drisnyey László, s hogy hozzád méltó módon történjék mindez, saját soraiddal, egy 1942-ben megjelent verseddel tesszük mindezt:

Az Élet

Ma még sugaras, aranyvirágú róna,

Csalogat rajt a bűvös délibáb,

Futunk utána lélegzetfogyottan

S mire elérnénk, ismét fut tovább.

 

És tűrt e hajsza egy emberöltőn át,

Reménnyel telve, vagy roskadozón,

Az almunk elhull mind a hosszú útban

S a jajjunk mélyét nem éri az ón…

 

Ami felépült, minden összeomlik,

Az álmunk, vágyunk rendre elpihen

És építenénk most már újra másként,

Kezdenénk elölről, de már nincs mivel…