1935
Zabos Julianna, az elvetemült tolvaj
Miskolc, május 30.
Peczérvölgyi Samu cikke
Nemcsak a rendőrség, hanem Miskolc polgárai is nagy figyelemmel kísérték egy titokzatos tyúktolvajnak és a rendőrségnek múlt év óta tartó nemes küzdelmét. A rendőrség hosszas nyomozást folytatott ismeretlen tettes ellen, aki a Miskolc-környéki falvak tyúk állományát fosztogatta. A nem mindennapi tolvajüldözés azzal kezdődött, hogy több, mint egy éve a Miskolc-környéki községekben egymást érték a csendőrségen tett bejelentések, hogy az embereket kirabolták, csirkeóljaikat pedig kifosztották. Nem volt Miskolc környékén falu, ahonnan ilyen panasz ne érkezett volna. A károsultak hiába fordultak a hatóságokhoz, a rejtélyes tettes kilétét nem sikerült megállapítani.
Azonban néhány hete a rendőrségnek szerencséje lett, hisz filmbe illő körülmények között elfogta a tettest, aki alaposan gyanúsítható a sorozatos bűntett elkövetésével. Az addig sikertelen nyomozás akkor vett fordulatot, amikor belekapcsolódott a hajszába Miskolc város rendőrsége is. A rendőrség ugyanis rövid idő alatt megállapította, hogy a borsod vármegyei „tyúkok réme” Zabos Julianna, Jósvafőn született házicselédnő. A kisasszony nem volt ismeretlen a hatóságok előtt, hisz 1930-ban, 1931-ben, és ez évben is kétszer volt már dolga a rendőrséggel. Elismerően csettinthetünk példanélküli szorgalmán, és csodálatunkat tovább emelheti az a tény, hogy a mi „Fatia Negránk” 1913-ban született, így az első rendőrségi ügye idején, még alig múlt 17 éves!
A rendőrség saját tapasztalataiból már tudta, kit kell keresni. De a „kisasszonyt” valahogy nem találták. Végül Bárdos István detektív a miskolci Avas-hegy egyik sűrű, lombos részén, egy hajnali razzia alkalmával meglátta, hogy egy leány, akire illett a „tyúkok réme” rendőrségi személyleírása felugrik a bozótból és a szőlők felé fut. Bárdos utána vetette magát, üldözőbe vette és amikor beérte, megragadta karjánál fogva. A leány azonban kitépte magát a detektív kezei közül és vad futásnak eredt. Izgalmas hajsza kezdődött. Hosszas és kimerítő üldözés után Bárdosnak sikerült ismét elérnie és megfogni Zabos Juliannát, aki azonban kézzel-lábbal, sőt kemény ököllel védekezett elfogatása ellen. Valóságos közelharc kezdődött, melynek során már-már sikerült ártalmatlanná tenni a szilajul védekező vad leányt, amikor Zabos Julianna kétségbeesésében lelökte a meredek hegyoldalról a detektívet. Az elszánt detektív azonban nem veszítette el lélekjelenlétét és magával rántotta üldözöttjét a mélységbe. Több mint harminc métert hemperegtek, gurultak lefelé a hegyoldalon és végül egy borpince tetején akadtak meg, ahol tovább folytatták viadalukat. Komoly küzdelem folyt, „gigászok csatája”. A leány csípett, karmolt, harapott, sőt úgy rúgta lábon a detektívet, hogy az elveszítette egyensúlyát és a borpince előtt tátongó ötméteres mély szakadékba zuhant. A küzdelem ezen pontján nem a detektívnek állt a zászló, mert a második zuhanáskor eltört a bokája. Bárdos azonban most sem engedte el ellenfelét, hanem ismét magával rántotta. A detektív óriási fájdalmában ordítozni kezdett. Ez volt a szerencséje, mert segélykiáltását meghallották és segítségére siettek. Az életre-halálra küzdő ellenfeleket szétválasztották, a detektívhez a mentőket hívták, a tolvajnőt pedig átadták a rendőröknek. A győztesen vesztes amazont két markos rendőr bevitte a rendőrség fogdájába. Elszánt hősünk azonban most sem adta fel a harcot és mivel másban kárt nem okozhatott, újabb fogást eszelt ki, hogy szabadságát visszanyerhesse. Kicsavarta a fogda villanykörtéjét, falhoz ütve összetörte és az üvegszilánkokkal óvatosan megsebezte a karját és száját, majd pedig a maradványokat a kályha kéményében elrejtette. Ezután kétségbeesett sikongatásba és jajgatásba kezdett. „Jaj! Segítség, segítség! Felvágtam az ereimet, és őrületemben lenyeltem a villanykörtét.” A kihívott rendőrorvos azonban mindenkit lehűtött. „Ez a leány nem nyelt le semmit!” A villanykörte maradványai is hamar előkerültek.
A páratlanul szépen küzdő Zabos Julianna megkapta a rendőrségi fogdában az elzárást, ahol pár „kolléganőjével” a közeli kertészetben dolgoztatták őket, amíg bíróság elé nem kerülnek. De, hát nem hiába nagy jellemmel van dolgunk, hisz alig telt el két nap, Zabos Julianna kijátszva az őrök éberségét kereket oldott. Nemes egyszerűséggel megszökött és most kereshetik újra. Vélhetőleg nem Bárdos István lesz az, mert ő már egyszer pórul járt.
Az utaztató megjegyzése:
Zabos Juliannát természetesen megint elkapták, elítélték. 40 napot kapott tyúklopásért. A megalkuvást nem ismerő természete azonban hősünket nem hagyta nyugodni, hisz 1937-ben is ült lopásért. Ez a maga nemében páratlan életút tragikusan fiatalon ért véget. 1941-ben, 28 évesen szülőfalujában, Jósvafőn tbc-ben meghalt.