A nála megtartott házkutatás és személymotozás alkalmával megtalálták a följegyzéseket, hogy kitől mennyi pénzt kapott. Ezek alapján további három kereskedő került gyanúba, akiknek cikkei között nem találtak ugyan hamis árut, ellenben megtalálták nevüket bizonyos összegek mellett, amelyeket másoknak adtak. Ezek a kereskedők: Weidlich Pál, Nagy Miklós és Berzy Sándor, jónevű miskolci fűszeres.
Az új információk alapján április közepén a rendőrség házkutatást rendelt el, amely során Tandlichnál 100 ezer koronát, banki széfjében pedig nagy mennyiségű értékpapírt, valamint egy csomagban 100 darab ezerkoronást találtak, a katonaság által kiadott csomóban. Tandlichot rögvest letartóztatták. Ugyancsak őrizetbe vették a szállításoknál és a barakképítéseknél érintett Wilhelm Herman nagyvállalkozót, valamint Berzy Sándort, aki már az első kérdésre beismerte, hogy adott sápot a szállított áruk után. Még aznap éjszaka elrendelték Berzy két szállítótársa, Weidlich Pál és Nagy Miklós fűszeres kereskedők előzetes letartóztatásba való helyezését. Az őrizetbe vett fűszeresek bevallották, hogy rendszeresen két százalék sápot fizettek a szállított áruk összege után, előre azonban már lefizettek 70 ezer koronát.
Az elfogott vállalkozók ügyében a vizsgálatot később a katonai hatóságok vették át, ezért a letartóztatottakat – Tandlich Ármint, Bloch Ármint, Wilhelm Hermant, Weidlich Pált, Berzy Sándort és Nagy Miklóst – átszállították a pécsi honvédbírósághoz. Az őrizetesek köre hamarosan Simkovics Nándor katonai főintéző személyével bővült, majd egy hónappal később letartóztatták Miskolc újabb vagyonos tagját, Dobrik Bertalant, a gömöri pályaudvar állomásfőnökét. Dobrik a gyanúsítottak vallomása szerint az áruszállításoknál gyakran kifogásokat emelt, máskor nem akart vagonokat adni, s hogy a szállítók szabaduljanak a kellemetlenségektől, tízezer koronával fizették le. Az a gyanú is felmerült Dobrik ellen, hogy több vagon árut elszállíttatott Csincse tanyai birtokára. Augusztusban aztán jött a hír, Dobrik ellopta az akkor Galíciában küzdő csapatok számára küldött, de a kárpáti orosz betörés miatt visszaérkezett szállítmányokat, s annak nagy részét Gránáth Dezső rimaszombati kereskedő, Gránáth Miksa miskolci szállító fivére kapta. Gránáth Miksa bevallotta, látta, amikor a katonai élelmezési raktár vezetője három vagon cukrot adott el Weidlich Pálnak, Berzy Sándornak és Nagy Miklósnak. Gránáth ezzel visszaélve megzsarolta Dobrikot, aki engedélyezte számára 800 kiló cukor, négyszáz kiló kávét, 900 kiló sót, 86 kiló fűszert és rengeteg egyéb áru megvételét, amit aztán elküldött öccsének Rimaszombatba. Gránáthot – akinek elmondását megerősítette rimaszombati testvére és annak neje – a rendőrség szintén letartóztatta és Kassára szállította.
A szövevényes, számos külön szálon futó, de végülis egy irányba mutató ügy nyomozását a katonai hatóságok 1915 végén fejezték be. Ennek eredményeként megállapították, hogy a Pécsre szállított hat miskolci vállalkozó terhére a katonai büntetőtörvénykönyvbe ütköző bűncselekmény nem állapítható meg, ezért ellenük az eljárást megszüntették. Ügyüket azonban a fennforogni látszó csalás és megvesztegetés bűntettének elbírálása végett a kassai ügyészséghez tették át. Ezzel egyidejűleg úgy ítélték meg, hogy a vagyonos miskolci polgárok anyagi helyzete garanciát jelent arra nézve, hogy nem szöknek meg, ezért szabadlábra bocsátották őket. Berzy Sándor azon nyomban, december 15-én hadiönkéntesként bevonult, vélhetően így kívánt magának érdemeket szerezni későbbi bírái előtt.
A büntetőeljárás tehát folytatódott. Elsőként Tandlich Ármin bűnpörére került sor. Ez év januárjában a kassai bíróság három év börtönre ítélte. Februárban a kassai ügyészség azonban nagy meglepetésre megszüntette a Reinitz Miksa elleni eljárást, miután bebizonyosodott, hogy a miskolci kereskedőnek nem volt tudomása arról, hogy a papírosbakancsokat Rosenberg Sándor a hadseregnek kívánja szállítani.
Weidlich Pál nem volt túl ideges a várható ítélet miatt!
Weidlich Pál, Nagy Miklós és Berzy Sándor ügyében az elmúlt napokban született döntés. A kassai ügyészség velük szemben is megszüntette a nyomozást, s határozatával rehabilitálta a nyolc hónapig előzetes letartóztatásban lévő kereskedőket. Weidlichék tehát már nem csak szabadok, de a törvény szerint ártatlanok is.
A szövevényes és kényes ügy számos kérdést felvet. A nyomozás során több beismerő és terhelő vallomás született, ami alapján teljesen jogosnak látszott a hosszú hónapokig tartó őrizet. Most aztán meg mindenki nagy meglepetésére bűntelenné nyilvánították a vagyonos miskolci kereskedőket. Mi történhetett a háttérben? Miért nem veszi figyelembe az ügyészség a bizonyítékokat? Valóban makulátlanok, vagy csupán azon szokványos történet tanúi vagyunk, amikor vagyonos vállalkozók ilyen-olyan módon elérik, hogy az ellenük joggal folyó büntetőeljárásokat megszüntessék? Téves okokból indított eljárás történt tehát a csalással és vesztegetéssel vádolt zsíros pénztárcájú urak esetében, vagy bűnös manipuláció? Ezt már sosem fogjuk megtudni.
Az utaztató megjegyzése
Simkovics Nándor miskolci katonai élelmezési tisztviselőt a kassai honvéd hadbíróság 1917 márciusában találta bűnösnek, majd három és fél év börtönre ítélte. A Rosenberg Sándor, Bloch Ármin, Dobrik Bertalan és Gránáth Miksa elleni eljárások kimenetele sajnos nem ismert.