1977

Villaépítés, csajozás, hivatali visszaélések


Rezeg a léc Bodnár elvtárs alatt

Miskolc, október 30.

Dudujka Pál cikke

Hosszú évek óta suttogják, hogy Bodnár Ferenc, a megyei pártbizottság első titkára súlyos visszaéléseket követ el és a kommunista puritanizmus főbálványa, Kádár János elvtárs ezt egyre rosszabb szemmel nézi. Emiatt marad távol Borsod megyétől, emiatt nem hajlandó Bodnár elvtárs közelében mutatkozni.

323. dr. bodnár ferenc
dr. Bodnár Ferenc

Tény, mi tény. Bodnár Ferenc elvtárs valóban megváltozott a hosszú évek alatt. 1963 vége óta áll a megyei pártbizottság élén és első titkárként olyan úri allűröket vett fel, amelyek korábban nem voltak rá jellemzők, vagy legalábbis nem tudtunk róla. Vegyük hát sorra ezeket!

Elsőként Bodnár Ferenc elvtárs stílusát kell megemlítenünk. Nem véletlen, hogy sokan a megye nyájas, de lenéző uraként tekintenek rá. Jellegzetes hanghordozása, szívélyesnek, de mégis fensőbbségesnek mutatkozó magatartása sokak számára visszás. Egyesek már pusztán a hangjától is irtóznak, egyszerűen utálatot kelt bennük lassú, már-már monotonnak tűnő hangja, amelyet időről-időre fölényeskedően felemelt tónussal váltogat. Hangjának színeváltozása összhangban van autoriter hajlamával és kiszámíthatatlan jellemével is. Bodnár elvtárs ugyanis egyrészről elvárja, hogy még a tőle intelligensebb emberek is hurrázó kórussal vegyék őt körül, másfelől a látszólag bölcs megyevezér folyton a napi örömöket üldözi.

Ne hallgassuk el, hogy Bodnár elvtárs a női nem egyik legismertebb megyei tisztelője! Mikor még a megyei tanács elnökhelyettese volt, már akkor híressé vált szelektíven válogatott titkárnőiről, s azon hajlamáról, miszerint nem csak szerette, de el is várta az általa kiszemelt hölgyek „szolgáltatásait”. Védelmére adjuk elő, hogy erőszakot nem alkalmazott, legalábbis erre senki sem panaszkodott. Előfordult az is, hogy egy öntudatos pincérnő Bodnár elvtárs nem kívánt közeledését hatalmas pofonnal „jutalmazta”, emiatt azonban nem szenvedett később hátrányt.

hnet image

A nők hajszolásától sem független aztán azon tulajdonsága, hogy szereti az alkoholgőzös partikat. No nem arról van itten szó, hogy bőséges megyei első titkári fizetéséből hatalmas bulikat rendezne barátainak. Elvárja Bodnár elvtárs – akár a pártbizottság mezőgazdasági osztályvezetőjétől is – hogy számára termelőszövetkezeti vagy más számlák terhére rendezzenek kiruccanásokat. Állítólag úgy tartja a megye első embere: „Mindenütt jó, csak otthon nem.”

A paraszti származású Bodnár elvtárs természetesen igen büszke jogi doktorátusára is, amelyet 1961-ben szerzett. Arról azonban csak kevesen tudnak, hogyan is lett a jogtudományok doktora! Bodnár elvtárs nem épp a tanulásról volt híres. Mikor egyetemi tanulmányait végezte, a megyei tanács elnökhelyetteseként persze még levelező tagozaton sem volt sok ideje a könyvek olvasására, de hát nem is kellett neki! A párt támogatása mellett sikereit azzal alapozta meg, hogy vizsgái előtt professzorait kiváló minőségű palackozott borokkal lepte meg, máskor állami gépkocsival furikáztatta őket valamely Tokaj-hegyaljai pincelátogatásra. A jó borok hatására pedig jó jegyek születtek, így az egykor aluliskolázott Bodnár elvtárs csont nélkül megkapta doktori oklevelét.

Ha valakinek mindez kevés volna, akkor ejtsünk szót Bodnár elvtárs villaépítési botrányáról. A Miskolc-Tapolcán épített kéró nem véletlenül lett a közbeszéd tárgya, bár Bodnár elvtárs már az elején igyekezett annak élét elvenni. 1970 nyarán a megyei párt végrehajtó bizottsági ülésén bejelentette, hogy – a párt Központi Bizottsága engedélyével – hozzákezdett egy tapolcai „hétvégi pihenőház” megépítéséhez. Közlése szerint az ehhez szükséges pénzt részben OTP-kölcsönből, részben a szüleitől örökölt és az apósától kapott összegből teremtette elő. Hogy a testület előtti bejelentésre miért volt szükség, azt nem tudjuk – korábban és később sem történt ilyen –, de tény, hamar elterjedt annak a híre, hogy bizony a „pihenőház” valójában egy villa, s annak költségeit pártfunkcióit felhasználva, állami tulajdonban lévő vállalatok és szövetkezetek lehetőségeit kihasználva kívánja biztosítani. Konkrétan arról hallani, hogy az építkezéshez a monoki termelőszövetkezet biztosította ingyen és bérmentve az építőanyagot. Mások azt mondják, a kivitelezést a Centrum áruház átalakításának lecsípett költségeiből oldotta meg a Borsodi Állami Építőipari Vállalat. Hogy a hírek mennyire igazak, természetesen sosem tudhatjuk meg, de azt mondják, még Kádár Jánost is annyira felháborították a Bodnár-villáról szóló hírek, hogy azóta sem hajlandó a megyébe dugni az orrát…

hnet image01

A sor még mindig nem teljes. Bodnár Ferenc elvtárs arról is hírhedt, hogy imádja a vadászatot. Ez már csak azért is szembetűnő, mert eddig Borsodban ennek nem volt nagy keletje. A megyében még mindig úri allűrnek számító vadászat azonban Bodnár elvtárs mániája, egyesek szerint ekkor mutatkozik meg igazi jelleme. A megyei első titkár fanatikus és agresszív vadász. Mindenáron mindent! Ha nem úgy alakul a vadászat, ahogy gondolja, egy perc alatt sarokba állítja a fővadászt, de az is tény, hogy még a nemzetközi kapcsolatokat is felhasználja arra, hogy úri kedvtelésének élhessen. Előfordult már, hogy a csehszlovák elvtársakat arra kényszerítette – a maga nyájas, de határozott módján –, hogy olyan vadászatra kapjon meghívást, amelynél különleges vadak, például medve, elejtésére van lehetősége.

A hab a tortán, hogy az amúgy is rosszhírű Bodnár elvtárs megítélésén a suttogó hírek szerint még hasonló jellemű fia is ront, aki autós ámokfutásai során pártbizottsági autókat tör össze – természetesen minden következmény nélkül – és egyetemi felvételi vizsgáját is csak úgy tudta sikeressé tenni, hogy a papa felfüggesztette állásából a felvételt ellenző professzort. Hát ilyenek vannak, kérem!

Összegezve Bodnár elvtársat sokan egy középszerű, de a hatalmával súlyosan visszaélő személynek tartják, akinek sem társaságát, sem ténykedését nem kívánják már elviselni. Eddig is csak Biszku Béla és Aczél György kapcsolata adott számára akkora hátteret, hogy szabadon garázdálkodjon a megyében. Most azonban felkérték Bodnár Ferenc elvtársat, távozzon a megyei pártbizottság éléről, de úgy általában Borsodból is. Megvan természetesen a fedőtörténet is: „fontos állami területen” van szükség „tudásának” kamatoztatására. Bodnár elvtárs természetesen átlát a szitán, s nem akarja elengedni a jól bevált borsodi kormánykereket, ezért a megyéhez való kötődésére és családi körülményeire való tekintettel kéri, hadd maradjon. Kádár elvtárs és közvetlen munkatársai még gondolkodnak, de egyelőre úgy tűnik, a megye fura ura egyelőre – még – megtarthatja pozícióját.