1946
Vérfürdő vagy karnevál?
Miskolc, augusztus 3.
Peczérvölgyi Samu cikke
A Borsod-Miskolczi Est megérezte a bajt! Bár mondhatják nekünk könnyű, hisz szabadon rohangálhatunk a múlt eseményei között, de józan gondolkodású ember már július 23-án érezhette, hogy Rákosi elvtárs miskolci „turnéja” nem fog következmények nélkül elmúlni! És így is lett. A kommunistákra jellemző uszító beszédében az MKP vezére szinte tálcán kínálta a lehetőséget és a feladatot az akasztásra. Karnevál vagy vérfürdő a két program, amit a forint bevezetése előtti időszakban a kommunisták nyújtani akartak a népnek. Július 23-án a karnevál már meg volt, most jöhet a vérfürdő gondolták.
Egyébként is a forint bevezetése remek ürügy egy jó kis hangulatkeltésre, megfélemlítésre, hatalom és befolyásnövelésre ezekben az átkozott koalíciós időkben, amikor még több párt is zavaróan a politika porondján van és rohadtul nem ők a legnépszerűbbek.
A kommunista pártsajtó már hetek óta uszító cikkekben fenyegetőzik a még be sem vezetett forint ellenségei ellen, (bárkik is legyenek azok) illetve maguk a kommunista főmuftik – Rákosin kívül is – hasonló nyilatkozatokat tesznek. A Rákosi beszédet követő napokban forintvédő bizottságok alakultak szerte az országban és árgus szemekkel figyelték az ármánykodók forintrontó aknamunkáját. Itt Miskolcon pláne, hogy Rákosi minket tisztelt meg forintvédő nagybeszédével különösen fontos volt akár csak egy pénzrontó ellenséget felmutatniuk a kommunistáknak! Össze is dugták a fejüket Oszip István kommunista főispán, Szkladán Ágoston az MKP Borsod megyei titkára, Fekete Mihály az MKP miskolci párttitkára és mivel érezték ők is, hogy egy kiló szalonnát a hatósági árnál drágábban eladó paraszt nem lesz elég ezért nagyobb fába vágták a fejszéjüket.
Az áldozati bárány szerepe a Flórián malom tulajdonosaira, Rejtő Sándorra és Jungreisz Ernőre esett. Őket akarta tőrbe csalni az MKP utasítására Steiner Dezső, a kommunista lapot, a Szabad Magyarországot (főszerkesztő Szkladán Ágoston) megjelentető Kultúra Rt. vezérigazgatója azzal, hogy a kommunista párt nyomdájában dolgozóknak hajlandó feketén lisztet vásárolni a megengedett 130 forint mázsánkénti árral szemben akár 240 forintért is. Rejtő vonakodott, de Steiner megfenyegette, hogy, ha nem lesz liszt munkástűntetést szerveznek a malom ellen. A fenyegetés hatására Rejtő leszállította a lisztet a nyomdának. Arra nincs bizonyíték, hogy drágábban adták volna a lisztet, és vélhetőleg nem is, mert bár azonnal a liszt szállítás után, július 28-án be vitték Rejtőt és Jungreiszt a rendőrségre, de nem tartóztatták le, hanem július 29-én a két malmost az államrendőrség 1856/1946. és 1857/1946. számú véghatározatával internálták vádpontok nélkül. Fokozva a hangulatot Szkladán Ágosoton a Szabad Magyarország című pártlapban július 30-án cikket írt a Flórián malom „üzelmeiről”, Leleplezték a Flórián malom feketézőit címmel. Az uszító és gyűlöletkeltő cikknek meg is lett a hatása, pláne úgy, hogy valakik a diósgyőri üzemeket teleszórták „Halál a Flórián malom feketézőire” szövegű plakátokkal. Az éhező, reményvesztett munkásoknak se kellett több, tüntetést szerveztek a feketézők ellen július 30-án. A tömeg Diósgyőrből elindult a város felé, hogy elégedetlenségét, haragját kifejezze. A két „feketézőt” eközben a Baross-aknára vitték ki fizikai munkára a Huszár laktanyából, éppen azon a délutánon, éppen azon az útvonalon, ahol a tömeg közeledett a központ felé. A villamos kitérőben a tömeg felismerte őket, megragadták mindkettőt, táblát akasztottak a nyakukba „Halál a forintrontókra!” felírással, a menet élére állították őket, s folytatták útjukat a belváros felé. A kommunisták, ezek az aljas, semmitől vissza nem riadó játékszervezők az események ilyetén alakulását látva kicsit összecsinálták magukat. Amikor a vármegyeháza elé ért a tömeg Szkladán Ágoston, az MKP megyei titkára és Fekete Mihály városi titkár, Kiss Ferenc rendőr ezredes megpróbálta a tömeget lecsillapítani. Már majdnem sikerült is nekik, de egyik internált malomtulajdonos hátizsákjából a Városház téri dulakodásban, hogyhogy nem szalámi, keksz és sajt hullott ki. A zsákot menet közben valaki a hátukra tette, számítva arra, hogy ennek tartalma úgyis kiderül a tülekedésben, s ez majd „fokozza” a hangulatot. A tömeg már évek óta nem látott se kekszet, se sajtot, se szalámit. Egyes szemtanúk szerint sikoltozó asszonyok kezdték a lincselést. Jungreisz Ernőt saját nadrágszíjával egy lovas kocsi után kötötték, majd tetemét a főkapitányságra vitték. Rejtő Sándort is félholtra verték, amikor egy rendőrtisztnek sikerült szekérre rakni az eszméletlen embert, és elhitetni az őrjöngő tömeggel, hogy már meghalt. Később Rejtőt el tudták vinni az Erzsébet kórházba, ahol a gyors orvosi segítség megmentette az életét. A miskolci rendőrség 16 embert vett őrizetbe.
Még aznap elterjedt az a rémhír, hogy a letartóztatottakat kényszervallatásnak vetették alá. A diósgyőri vasgyárból ismét elindult a tömeg vasrudakkal, szerszámokkal felfegyverkezve, hogy társaikat kiszabadítsák, megostromolva a rendőrkapitányságot. A tömeg betört az épületbe, Fogarassy rendőr főhadnagyot, aki egyes értesülések szerint Jungreisz sógora volt rejtekhelyéről előrángatták, vascsővel leütötték, testét stráfkocsihoz szegezték, s vonszolták az utcán, ezért sérüléseibe hamarosan belehalt. A tömeg feldúlta a kapitányság épületét. Ekkor megjelent egy közeli laktanyában állomásozó orosz katonákból álló őrjárat, s ez a 6 főből álló egység elég volt ahhoz, hogy a tömeg lecsendesedjen és elvonuljon.
Rajk László belügyminiszter szigorú vizsgálatot követelt és a bűnösök letartóztatását. Leváltották a miskolci rendőrség egész tisztikarát, 35 személy ellen emeltek vádat, ebből 17 volt diósgyőri munkás, vádoltak még 10 tisztviselőt, akik egy kivételével a MÁV dolgozói voltak. Rajtuk kívül még 4 iparos, 1 kereskedő, 1 bányaüzemi bizottsági elnök, 1 fiatalkorú (egy 15 éves fiú, aki kalapáccsal verte be Fogarassy fejét, ami a halottkém jelentése szerint a halálát okozta) 1 rendőri felügyelet alatt álló személy ellen készült vádirat. Oszip Istvánt leváltották!
A dicstelen és a sztálini Szovjetuniót idéző embertelen események megtörténte után, a kommunisták jó szokásuk szerint kifaroltak az egész ügyből, fasiszta-antiszemita csőcseléknek állították be a résztvevőket.
Hát mit is mondhatunk? Emlékezetesen indult Miskolcon a forint bevezetése. Bravó MKP! Kukucska aztán nyúlcipő? Nyalánkság és székrekedés?
Az utaztató megjegyzése:
Az ügynek folytatása nem lett, Oszip István később visszakapta funkcióját. Személy szerint mindenben követte pártja központi utasításait, tehát felelősségre nem volt vonható.
A többségében diósgyőri munkásokat érintő, 1947 elejére kitűzött tárgyalást többször elhalasztották a bíró betegségére hivatkozva. Végül a véres, irritáló történetet az 1848-as forradalom centenáriumára való hivatkozással közkegyelemmel zárták le.
Rejtő Sándor csodával határos módon életben maradt, útlevelet kapott, és elhagyta az országot.