1955
Utcát neveztek el Bécsben Jenbach Béláról
Bécs, április 1.
Peczérvölgyi Samu cikke
Nem volt különösebb ünnepség. Sem beszédek, sem szalagátvágás, csak reggelre az utcára a bécsi városháza munkásai kitették a közterület új nevét: Jenbachgasse! Mától az itt lakók személyi dokumentumaikban és hivatalos irataikban már ezt az utcanevet használják. Miért is érdekes ez? Mert Bécs XIII. kerületében (Hietzing), ahol a bécsi erdő és a schönbrunni kastély is található egy Miskolcon, 1871. április 1-én a Mindszent utca 12. szám alatt született operett librettóíró volt az utca névadója, Jenbach (Jakobovits vagy Jacobowicz) Béla.
Jenbach négy testvérével és édesanyjával Miskolcon élt. Már kora gyermekkorától kezdve érdekelte a színház világa csakúgy, mint nővérét Idát, aki később elismert bécsi filmforgatókönyvíró és rendező lett. A fiatalember 18 éves korában érkezett Bécsbe. Eleinte alkalmi munkákból élt, és keresetét beszédórákba fektette. Rendkívül tehetséges tanulónak bizonyult, hiszen nagyon rövid idő alatt akcentus nélkül beszélte a németet. Karrierjének alapjait is ez fektette le, hisz elvégezte a színiakadémiát és a bécsi Burgtheater színésze lett. Egy barátja tanácsára kezdett operettlibrettókat írni, bár ő inkább színműveket, drámákat akart alkotni, de ez jobban jövedelmezett. Ekkor változtatta nevét Jakobovitsról Jenbachra, mert úgy gondolta, hogy ezzel nagyobb hírnévre tehet szert. A Café Sperl nevű kávéházban – mely a bécsi művészek törzshelye volt – találkozott Lehár Ferenccel, és számára írta meg Leo Steinnel közösen 1915-ben a Csárdáskirálynő (akkor még Éljen a szerelem) német nyelvű szövegét. Az operett hatalmas sikert aratott. Jenbach a harmadik felvonásába beleírta szülővárosát, Miskolcot is. Munkásságához a Csárdáskirálynőn kívül számos operettszövegkönyv fűződik, mint pl. a Lila dominó, Egy nap a paradicsomban, A kék mazur, Clo-Clo (Apukám), A cárevics, Die Fahrt in die Jugend. Az Anschluss után sem akart emigrálni, bujkálni kényszerült. Egészsége megromlott, gyomorrákkal került kórházba és 1943-ban elhunyt.
A színházat, operettet imádó bécsi közönség azonban nem
felejtette el Jenbach Bélát és most már utca is őrzi emlékét.