1953

Újabb, még a tavalyinál is nagyobb kitelepítési akciót tervezett az ÁVH

Miskolc, október 16.

Dudujka Pál cikke

Államvédelmi körökből származó információk szerint az elmúlt hónapokban újabb kitelepítés előkészítésére tettek lépéseket. Miután tavaly félezer miskolcit hurcoltak el Hortobágyra, most újabb százakkal, talán ezrekkel is kívánták gazdagítani a kényszermunkások táborait, az előkészítő munka azonban félbeszakadt.

Tavaly június végén több mint félszáz miskolci hurcoltak el egyetlen éjszaka leforgása alatt a városból. Egy-egy háznál fegyveresek kíséretében teherautó állt meg, ami aztán nem sokkal később már ment is tovább, s ház lakói – felnőttek, gyerekek egyaránt – eltűntek. Gyorsan híre járta, hogy Miskolcot megszabadították a „szemetétől”, az „osztályellenség” elsőrangú képviselőit telepítették ki a városból, hogy aztán Hortobágy kies vidékén mezőgazdasági munkával építsék a szocializmust.

hnet image

Már akkor arról suttogtak az emberek, hogy a kitelepítés ezzel még korántsem fejeződött be. Az a hír járta, hogy ez csak az első „szállítmány” volt, a teljes családokat érintő elhurcolások hamarosan folytatódnak, s a kitelepítést – amely tavaly csak Miskolcot érintette – kiterjesztik vidékre is. A rendszer kegyeltjei dörzsölték markukat, míg mások – különösen a letűnőben lévő polgári „osztály” tagjai – csendesen összepakolták holmijukat, a koffert betették az ágy alá, s úgy hajtották éjjel fejüket álomra, hogy sosem tudhatták, a reggelt még az otthonukban fogják-e tölteni.

Teltek a napok, hónapok, s úgy látszott, az aggodalmaknak nem volt alapjuk, az újabb kitelepítési hullám Borsodban elmaradt. Kacsának látszott tehát a hír, egy államvédelmi hadnagytól származó bizalmas értesülés szerint azonban egyáltalán nem volt az, az aggodalmak igenis jogosak voltak.

Az Államvédelmi Hatóság Borsod megyei főosztályán hadnagyi rendfokozatban dolgozó kapcsolatunk elmondta, az év folyamán lázas munka folyt a főosztályon abból a célból, hogy egy, a tavalyinál jóval nagyobb léptékű kitelepítési akciót megszervezzenek. Ennek előkészítése jegyében az államvédelmi tiszteket kirendelték mindenféle vállalatok és hivatalok személyzeti osztályvezetőihez, akiktől bekérték a dolgozók káderlapjait, majd az adott munkahely személyzeti osztályvezetője tett elsőként javaslatot a kitelepítendő személyekre vonatkozóan. A személyzetisek nem fogták vissza magukat. Csak a Mélyépítő Vállalatnál 28 személy – és persze az illető családja – elhurcolására tett javaslatot az illetékes elvtárs. A névsort aztán az Államvédelmi Hatóság vezetői vizsgálták felül és bár igen népes társaságot kívántak Hortobágy pusztáira kitelepíteni, ezt még ők is sokallták. A mélyépítő 28 elhurcolásra váró dolgozójából így csak négy maradt a listatervezeten.

hnet image1

A nagy előkészítési munkálatokat aztán valami megakasztotta. A Nagy Imre-kormány megszüntette a kitelepítést, így újabb akció lebonyolítására már nincs lehetőség. Augusztus óta fokozatosan eresztik szélnek a hortobágyi kényszermunkásokat. Szélnek eresztik, hiszen haza nem térhetnek. Otthonukat már kiutalták egy pártmunkásnak, ávósnak, katonatisztnek, vagy épp egyetemi tanárnak. De amúgy sem térhetnek haza, haza a városba. Többségüket egyszerűen kitiltották Miskolc területéről, így vidéki rokonoknál, ismerősöknél próbálják magukat meghúzni.