1929
Tömegverekedés az Attila-Nemzeti FC labdarúgómérkőzés után
Miskolc, október 1.
Peczérvölgyi Samu cikke
Sajnálattal vesszük tudomásul, hogy kedvenc sportunk, a foci mérkőzéseire sem lehet már nyugodtan kilátogatni, eltölteni egy gondtalan, izgalmakkal, örömmel, bánattal teli órát. Pláne nem lehet ma már családostól, gyerekestől kilátogatni ezen eseményekre. Az ott egyre inkább elharapózó erőszak minden jóérzésű, a sportágat kedvelő embert elriaszt már ettől. Nem kell nagyon kotorászni az emlékeinkben, hisz a tegnapi Attila-Nemzeti FC mérkőzésen tapasztaltak csak megerősítik abbéli félelmeinket, hogy valami nagyon elromlott a mérkőzéseket látogatók fejében.
Bár a tegnapi erőszakos események Klugh Frigyes bíró rossz mérkőzésvezetésére vezethető vissza olyannyira, hogy kezdetben a kb. négyezer főnyi, Budapestről érkezett vendégszurkoló a meccs alatt átpártoltak az Attilához és a két szurkolótábor együtt szidalmazta a bírót csapnivaló, elfogult, rosszindulatú ítéleteiért. A mérkőzés lefújásakor a két szurkolótábor egyszerre rohant be a pályára attól a közös céltól vezérelve, hogy meglincseljék a bírót, de Klugh Frigyest a rendezőség kimenekítette a népkerti stadionból. A „spori” hiányában a két csapat szurkolói egymással kezdtek el viaskodni és pillanatok alatt hatalmas tömegverekedés alakult ki a pályán.
A rend fenntartására kirendelt rendőrség el kezdte kardlapozni a tömeget, de így is egy órában telt, hogy véget vessenek a bunyónak. Ekkor a tömeg a stadion előtt gyűlt össze és tüntetni kezdett a rendőrség és a budapesti rivális, a Nemzeti FC ellen.
A mérkőzés egyébként 1:1-es döntetlennel zárult, ami igencsak hízelgő eredmény a Nemzeti FC-re nézve, hiszen ha nincs a bírói elfogultság megkockáztatjuk sima Attila sikert hozott volna a mérkőzés. Jogtalan kiállítások, meg nem adott szabályos gólok jellemezték Klugh Frigyes bíró ténykedését az Attila kárára.
Itt jegyzendő meg a labdarúgó szövetség akár tendenciózusnak is vehető gyakorlata az utóbbi években, hogy egy budapesti csapat vidéki mérkőzéseire budapesti bírót delegál. Ezért már szót emelt a szövetségnél több vidéki gárda – köztük az Attila is – mind ezidáig hasztalan. A beadványok szerint vidéken játszó fővárosi csapat mérkőzéseit vezesse vidéki bíró, hisz fordítva úgyis pesti bíró fújja a sípot. Kérelmük, petícióik eddig nem találtak meghallgatásra.
Értjük a szurkolók felháborodását a pártos bíráskodás miatt, de tegnap a Népkertben látottak mégis elfogadhatatlanok. Mit szűrnek le a fiatalok, a gyermekek, a jövő ifjúsága ezekből a történésekből? Hogy akarunk így belőlük sportot szerető, az életben is fair play embereket nevelni?