1956

Rendőrök ütötték agyon, vagy öngyilkos lett Lobkovitz István?

Miskolc, október 18.

Dudujka Pál cikke

Lobkovitz István kohászati dolgozó kizuhant a rendőrség Rudas László utcai székházának harmadik emeletéről és a földön elterülve végezte be fiatal életét. Az ügy nagy felháborodást keltett a városban és bár az ügyészség az emberek megnyugtatására közleményt adott ki az esetről, sokan úgy vélik, hazudozás és a maszatolás folyik az ügyben.

Szeptember 29-én Lobkovitz István Lenin Kohászati Művekbeli dolgozó, mint a hadsereg tartalékos repülőhadnagya ünnepelni ment. A Hágiban másnap hajnali fél háromkor a táncoló tömeget rendőrök zavarták meg és igazoltatni kezdték a mulató fiatalokat. Állítólag Lobkovitz vonakodott megmutatni az igazolványát, ezért a rendőrök magukkal vitték, előbb a Zsolcai kapui rendőrkapitányságra, majd a rendőrség Rudas László utcai városi központjába. Ekkor látták utoljára életben.

A fiatalember édesanyját másnap reggel egy rendőrszázados tájékoztatta fia haláláról. Közölték vele, hogy gyermeke a rendőrkapitányság első emeleti helységből felment a harmadik emeleti WC-be és kiugrott onnan. A rendőrség verzióját a fiú szülei nem fogadják el. Lobkovitz István édesanyja azt állítja, hogy amikor a hullaházban megnézte fia holttestét, annak fején számos sebet látott. Apja pedig arról számolt be, hogy amikor megmutatták neki azt az ablakot, ahonnan fia állítólag kiugrott, az ablakpárkányon azonban vastagon állt a por, a nevét is bele tudta írni. Onnan tehát biztosan senki sem ugrott ki az elmúlt hetekben, mint ahogy takarítva sem volt. A szülők kételyeit növeli az is, hogy kérdésükre még az orvos sem mert nyilatkozni az esetről.

99f14d984860ed29821ce50926c96a8e

A megyei ügyészség – mint a törvényesség legfőbb őre – hivatalos közleményt adott ki az esetről, amely megerősítette az öngyilkossági verziót. Közlésük azonban számos kérdést felvet és csak gyarapítja a megválaszolatlan kérdéseket. Megállapításuk szerint ugyanis Lobkovitz a városi rendőrkapitányságon szabadon sétálhatott anélkül, hogy bárki feltartóztatta volna. A fiatalembert állítólag több mint félórán keresztül várakoztatták, s ezt megunva a kapushoz ment, hogy engedje szabadon. A kapus ezt megtagadta, de intézkedés nélkül hagyta, hogy Lobkovitz tovább sétálgasson az épületben. A fiatalember ezután felment a harmadik emeletre, ahol – idézzük – „nyilván bízva abban, hogy mint tartalékos repülő tiszt tizenkilenc méter magasságból sérülés nélkül le tud ugrani – kiugrott az ablakon és a kövezeten halálra zúzta magát.” Az ügyészség szerint az orvosszakértői jelentés is megállapította, hogy a fiatalember koponyaalapi törést szenvedett, amely nem származhatott embertől.

Az ügyészség életszerűtlen közleménye sem tudta megnyugtatni a lakosságot. Híre ment, hogy azon az éjszakán a rendőrség sokakat megvert, kékre, zöldre. Széltében-hosszában beszélik, hogy a fiút valójában vallatói ölték meg, s az öngyilkossági sztorival csak szadista bűnösségüket próbálják palástolni. Erre a véleményre hajlanak munkatársai is, akik azt mondják: – Kinőttünk mi a gyerekcipőből, ne tartsanak minket bolondnak!