1919
Példastatuálás – golyó általi halál
Miskolc, december 6.
Dudujka Pál cikke
1919. december 4-én délben agyonlőttek egy fiatalembert a katonai nyomozó osztály Csabai kapui laktanyájában, az ún. Szim-szanatóriumban. A férfi a statárium kihirdetésének dacára sem szolgáltatta be fegyverét, ráadásul ittasan lövöldözött a pályaudvar közelében.
A román királyi csapatok elvonulása után Nagy Pál altábornagy, a miskolci katonai körlet parancsnoka 1919. november 17-én bocsátott ki hirdetményt, amelyben a lakosságot fegyverek, lőszerek és egyéb hadiszerek beszolgáltatására szólította fel. A kérlelhetetlen szigorúságáról ismert tábornok mindössze négy nap türelmi időt adott, a fegyverek birtokosait és az azok elrejtéséről tudomással bírókat felkoncoltatással, illetve rögtönítélő bíráskodással fenyegette meg.
A kemény hangú rendelkezés nem váltotta be az iránta fűzött reményeket. Az emberek többsége nem adta le fegyverét sőt, a statárium dacára rendkívüli mértékben elszaporodtak a bűncselekmények. A miskolci katonai körlet ezt a helyzetet elégelte meg és példátlan szigorral járt el egy fiatalemberrel szemben.
Bodnár József 29 éves foglalkozásnélküli személyt a katonai rendőrség 1919. december 3-án, este kilenc óra tájban fogta el. Bodnár a pályaudvar közelében egy be nem szolgáltatott katonai fegyverrel lövöldözött. Detektívektől származó információ szerint az ittas fiatalember fosztogatott, mikor pedig le akarták tartóztatni, rálőtt a nyomozókra. Bodnárt a katonai nyomozóosztály Csabai kapu 1. szám alatti laktanyájába, ahol kihallgatása során töredelmesen beismerte, hogy a fegyverbeszolgáltatási rendeletről tudomással bírt, annak azonban szánt szándékkal nem tett eleget. Szim Lőrinc főhadnagy, a nyomozóosztály parancsnoka az esetről távbeszélőn adott jelentést Nagy Pál tábornoknak, aki utasította, hogy a letartóztatottat kísértesse át hozzá a Rudolf-laktanyába.
Bodnár ügye órákon belül statáriális bíróság elé került, amely halálbüntetést szabott ki rá. Nagy Pál altábornagy utasítására a férfit ezután visszakísérték a Csabai kapui laktanyába, ahol Szim főhadnagy a kivégzés végrehajtására Kende hadnagyot, Popov Lajost és Vámos Gáspárt rendelte ki beosztottjaikkal együtt. A kivégzőosztag még aznap, december 4-én déli tizenkét órakor végrehajtotta az ítéletet, Bodnárt a laktanya udvarán lőtték agyon. A holttestet a katonai rendőrség – mint arról közleményük is beszámolt – a városnak adta át „eltakarítás végett”.
Bodnár József kivégzése egyértelműen a példastatuálás szándékával történt. A miskolci katonai körletparancsnokság sajtóosztálya az ügyről részletes értesítést adott ki, amelyben leszögezte, hogy a fegyverek beszolgáltatására kiírt határidőt 1919. december 9-ig meghosszabbították, ezideig a fegyvereket minden következmény nélkül be lehet, sőt kell is szolgáltatni a katonai detektív osztály Csabai kapui laktanyájában. A közlemény fenyegetően hozzátette: „a katonarendőrség igen jól tudja, hol és kinél vannak fegyverek.”
Az elrettentő statáriális kivégzés megtette hatását: a lakosok azóta kapualjakba helyezik el engedély nélküli fegyvereiket, hogy ily módon szabaduljanak meg tőlük.
Az utaztató megjegyzése:
A Szim-szanatórium, a Csabai kapui laktanya a későbbi SZOT-székház helyén működött és hírhedt volt arról, hogy az általuk fogvatartottakkal szemben kemény fizikai erőszakot alkalmaztak. Itt vetették fogdába a proletárdiktatúra idején aktív személyeket, ezért 1945 után Szim Lőrinc – akkor névváltozás okán már Latorcai Lőrinc – mint a fehérterror miskolci vezetője került címlapokra. Bár Bodnár József kivégzése nem kötődött a Tanácsköztársasághoz, 1945 után a fehérterror egyik miskolci áldozataként tüntették fel, s más, a valóságban meg sem történt gyilkosságokkal együtt az egyik fő vádpontot jelentett Latorcai (Szim) Lőrinc kivégzéssel végződő népbírósági ügyében. Utóbbi ügyéről egy külön cikkben később számolunk be.