1926
Paula, Paula, miért vagy te Paula?!
Az egykori miskolci primadonna újabb fantasztikus története
Miskolc, július 20.
Dudujka Pál cikke
Csáky Paula színművésznőt nem kell bemutatni a műértő miskolci közönségnek. Egy évadban volt a Miskolci Nemzeti Színház művésze, majd távozott városunkból, híre azonban azóta is rendre vissza-visszatér hozzánk. Így történt most is, mikor a nagyszerű színésznőt a Dunából fogták ki.
A művésznő már korábban is kalandos életet élt. 1921-ben fejezte be az Országos Színészegyesület kétéves tanfolyamát, majd Győrbe szerződött, de már 1923-ban annak vettük hírét, hogy Amerikában halmoz sikert sikerre. Egy évig a New-yorki magyar színtársulat drámai primadonnájaként ünnepelték, s bár úgy tűnt, az Újvilágban megtalálja számítását, kiderült, az amerikai színházi vállalkozók és managerek szemében csak az operett lehet sláger és a dráma már-már teljesen kiesett az amerikai magyar színpadok programjából.
1924. október 1-jén szerződött le a miskolci színházhoz, s csakhamar számos főszerepet kapott. A miskolci közönség többek mellett a Sasfiók, Vera Mirceva, Csókoljon meg, Nagyhercegnő és a pincér, Johanna, Contantin és az abbé című darabokban láthatta. Városunkban is bebizonyította, igazi talentum. Van ábrázoló ereje, egyénisége, megfogja a közönséget és a publikum érzi, hogy ami a színpadon történik, az nem csak játék, hanem valóban az emberi élet ábrázolása.
A drámai hősnővel aztán érdekes és egyben izgalmas kaland esett meg. 1925 elején Budapestre utaztában egy ismeretlen férfi, mint a verseci színház igazgatója mutatkozott be a művésznőnek és arra kapacitálta, hogy szerződjék hozzá Versecre. Az ajánlat részleteiben is roppant csábító volt, a színésznő azonban nem volt hajlandó miskolci szerződését felbontani. Ezután a beszélgetés elakadt az útitársak között, de az ál-színházigazgató egész Pestig le nem vette zúzó tekintetét Csáky Pauláról: hipnotizálta. A vonatról való leszállás alkalmával erélyesen szól médiumára: „Most pedig velem jön!” A művésznő teljesen az idegen hatalmában volt, képtelen lett volna az ellenállásra, de szerencséjére az édesanyja fogadta az állomáson és felrázta kábult álmából.
A színművésznő néhány hónapja visszatért a győri színtársulathoz, majd onnan is távozott, s híre immár ismét körbejárja az országot. Történt ugyanis, hogy a gyönyörű, fiatal színésznő egy olasz herceg kedvesévé avanzsálódott. Csáky Paula két hónapja ismerkedett meg Rosso Domenico Principe de Cerami herceggel, s annyira elcsavarta annak fejét, hogy immár menyasszonyaként tekint reá. A herceg hazavitte Olaszországba, bemutatta édesanyjának, de arra is sor került azért, hogy Mussolini is megcsodálja kedvesét.
A herceggel azonban a napokban szörnyű jelentet rendeztek a Margit-szigeten. Történt ugyanis, hogy Csáky Paulát – ki a herceg csak Polettnek becéz – egy színésztársa „Szervusz Pálikám!” szavakkal köszöntette, s ujjával megfricskázta a szalmakalapja szélét. A herceg ereiben felforrt az olasz temperamentum. Megszorította Paula csuklóját: – Ki volt ez az ember? – sziszegte. Csáky Paula félt a botránytól és félt a hercegtől, aki érte már Olaszországban is párbajt vívott, felugrott, keresztülugrott a sövényen, amely a teraszt a Dunától elválasztja és egyenesen belesietett a Dunába. Erre a herceg is átugrott a sövényen és sietett a művésznő után. A közönség csakhamar utánuk sietett, de a művésznő már nem szorult segítségre, hős olasz lovagja visszasétáltatta a Duna habjaiból.
Jöttek a mentők, jött a rendőr és elsőnek rohant oda az izgatott színésztárs is a művésznőhöz:
– De, drága Paulám, mi történt?
– Ne szólj hozzám, temiattad lettem öngyilkos, te akartál a halálba kergetni!
– Én? – kérdezte ijedten a színész. – Édes Paulám, hát hogy gondolsz ilyet?
– Igen, te. Ne is szólj hozzám. Azt mondtad, hogy szervusz. Ez az olasz nem ért mást magyarul, csak azt, hogy szervusz!
– De hát bocsáss meg, mégis csak szokás, hogy színészek, ha tegeződnek, így köszöntik egymást: szervusz.
– Igen, szokás, – felelte Csáky Paula – de nem akkor, amikor olasz herceggel ül együtt!
Az olasz herceg most odalépett melléjük, nem tetszett neki, hogy megint ilyen sokat beszéltek egymással, idegesen nézett a színészre, aki riadtan fordult meg, megemelte a kalapját és csak ennyit mondott:
– Szerv… pardon, alászolgája!
– Alászolgája!
A drámai primadonna tehát ismét tökéleteset alakított, színlelt öngyilkossági kísérletével akadályozta meg a tettlegességet, s terelte el imádott hercege figyelmét. A színésznő és lovagja kapcsolata mit sem változott, azt tervezik, hogy mihelyst a herceg betölti a nagykorúságot, az úr színe előtt kötik össze életüket.
Az utaztató megjegyzése:
Csáky Paula és Cerami herceg frigyére sosem került sor. 1928-ban egy autókirándulás során súlyos balesetet szenvedtek. A herceg egy kanyarnál kőrakásnak vezette a gépkocsit, s mindketten kirepültek az autóból. Bár Cerami csak könnyebben sérült meg, Paula koponyaalapi törést szenvedett, s néhány nap múlva a kórházban életét vesztette.