1912
Pablo Casals Miskolcon!
Miskolc, február 20.
Peczérvölgyi Samu cikke
Az a régi jól ismert tény, hogy Miskolcot elkerülik a művészeti élet nagy eseményei, világhírű művészek alig járnak felénk, most hála istennek megcáfolódni látszik. A város művészeti életét nagy alázattal szervező Ferenczi B. cég korunk legnagyszerűbb zeneművészét nyerte meg egy hangverseny erejéig. Ez a hihetetlen, fantasztikus művész pedig nem más, mint a gordonkaművész, a katalán származású Pablo Casals. Őt nem kell bemutatni senkinek! Nem előzték meg jöttét a reklám kirívó köntösébe öltöztetett bombasztikus dicséretek. Feltűnt, mint egy fényes üstökös csillag az ég táján és egyszerre magára vonta az egész világ figyelmét, bámulatát, csodálatát. Három évvel ezelőtt még alig ismerte valaki, ma már mindenki tudja, hogy ő a jelenkor legnagyobb zeneművésze. Pablo Casals és zongorakísérője Donald Tovey előző este a Budapesti Zeneakadémián tartott fergeteges koncertet, és tegnap érkeztek Miskolcra.
A Korona-szállóban tartott koncertje előtt beszélgettünk a művésszel! Épp csellóján húrokat cserélt, impresszáriója nem kevés idegeskedése közepette, hisz az új húroknak idő kell, hogy megfelelőek legyenek a koncertre. Casals végtelen nyugalommal próbálgatta hangszerét, de készségesen válaszolt kérdéseinkre. Elmondta, hogy „ő nem volt csodagyerek, amiért hálát ad az égnek, hisz a csoda egyszer csak elrepül, és nem marad más, mint a kifosztott gyermek!” Zenész családból származik, apja, szülővárosában El Vendrellben orgonista volt. 11 éves koráig zongorázni, hegedülni és orgonálni tanult. 14 éves korában egy koncerten hallotta először a csellót. „Különös hatással volt rám ez a nagy ormótlan hangszer és ez után csak csellózni akartam.” Öt-hat évig Velesiben tanult, játszhatott Mária Krisztina anyakirálynő előtt, majd Brüsszelben folytatta tanulmányait. Később Párizsba költözött és itt figyelt fel rá a zenétszerető világ. Elmondta, hogy „soha tudatos ambíciói nem voltak és naiv rácsodálkozással gondol elképesztő sikereire.”
A tegnapi Miskolci koncertjén majd összedőlt a Korona-szálló az embertömeg miatt, már az állóhelyek is majdnem másfél hete mind elkeltek. Nemcsak Miskolcról, hanem rengetegen Kassáról is érkeztek a nagy eseményre. A koncert műsorán Haydn, Bach, Valentini, Dvorák, Csajkovszkij, Popper művei szerepeltek. Tovey mellett a zongorakíséretet Antalffy-Zsíros Dezső, a zeneakadémia tanára látta el.
Összességében elmondható, hogy a hírek nem hazudtak. A miskolci zeneszerető, zeneértő közönség valóban a világ első csellistáját hallgathatta, aki mint zeneileg, mint hangszer technikailag utolérhetetlen magasságokba repítette ezt a csodálatos hangszert.
Az utaztató megjegyzése:
Pau Carles Salvador Casals i Defilló (1876. december 29. – 1973. október 22.) közismert művésznevén Pablo Casals El Vendrellben született, Katalóniában. Édesanyja előkelő katalán családból származott, édesapja, Carles Casals i Ribes (1852-1908) szegény templomi orgonista volt. Fiát zongorázni, hegedülni és orgonálni tanította. 14 éves korában először hallott csellót vándorzenészektől. 1888-ban anyja Barcelonába vitte, ahol a Escola Municipal de Músicán tanult csellózni, zongorázni és szolfézst. 1891. február 21-én szóló csellókoncertet adott 14 évesen, már ekkor őstehetségnek tartották. Két évvel később kitüntetéssel elvégezte az iskolát. 1905-ben Jacques Thibaud hegedűssel és Alfred Cortot zongoraművésszel megalakította a hamarosan világhíressé váló trióját. 1919-ben Barcelonában Orquestra Pau Casals néven szimfonikus zenekart hozott létre. A spanyol polgárháború alatt a köztársaságiakat támogatta, ezért a polgárháborút követően a franciaországi katalán településre, Prades-ba költözött, ahol 1950-ben létrehozta a Prades-i Pablo Casals Fesztivált. 1956-ban Puerto Ricóban telepedett le, ahol megalapította a San Juan-i Ünnepi Játékokat. Búcsúhangversenyét 1967-ben, kilencvenegy évesen adta, de három évvel később még New Yorkban száz csellistával a tiszteletére adott hangversenyen elvezényelte egyik saját művét.