1958
Nyíltan szembeszállt az ügyésszel – letartóztatták
Miskolc, február 10.
Dudujka Pál cikke
Tegnap letartóztatták Bogár Károlyt, a DIMÁVAG egykori munkástanácsának elnökét, a megyei munkástanács volt elnökhelyettesét. Bár kollégái tárgyalására tanúként hívták meg, de oly kérlelhetetlenül állt ki ott volt munkatársai mellett, hogy immár őt is letartóztatták államellenes bűncselekmény gyanújával.
Bogár Károly neve széles körben ismert a vasgyárban, de Miskolcon is. A fogazóüzemben volt munkamódszer-átadó. Szakmai hozzáértésével tiszteletet, emberségével igen sokak rokonszenvét nyerte el. Nem véletlen, hogy a forradalom előtti napokban egyike volt azon gyáristáknak, akik 17, majd 21 pontban foglalták össze a munkások gondjait, kérdéseit, követeléseit. Ez a 21 pont lett aztán a forradalmi Borsod hivatalos követelése, míg Bogárt időközben előbb a DIMÁVAG munkástanácsának elnökévé, majd a megyei munkástanács elnökhelyettesévé választották meg. Azokon a forró őszi napokon kétszer is tagja volt a kormányhoz indított megyei küldöttségnek és persze azon delegációnak is, amelyet november 5-én a galádsággal hatalomra került Kádár Jánoshoz indítottak, de a főváros helyett kárpátaljai szovjet börtönökbe irányítottak. Két hetes fogság után, november végén a munkásság követelésére engedték haza, majd a kommunisták a saját szolgálatukba próbálták állítani, ez azonban nem igazán sikerült. Bár pár hónapra elfogadta, hogy a megyei tanács végrehajtó bizottságának és magának a Magyar Szocialista Munkáspártnak a tagja legyen, Bogár nem hazudtolta meg magát.
Miután barátait, forradalmár társait egymás után tartóztatták le, kilépett a pártból és segélyakciót szervezett a hátramaradt családtagok megélhetését biztosítandó. Azzal is kiverte a biztosítékot, hogy mikor 1957 februárjában a gyárban egy lincseléseket ábrázoló plakátot helyeztek ki, válaszul falragaszt helyezett el azon, amelyben tiltakozott az események egyoldalú bemutatása ellen.
Mindettől függetlenül a légkör egyre fagyosabbá vált körülötte. A kommunisták eleve nem bíztak benne, sok gyárista pedig nem értette, hogy bár ő volt a gyár elsőrangú forradalmi vezetője, hogy lehet még mindig szabadlábon. Bogár Károly teljesen elszigetelődött és ezt az érzést nem bírta elviselni. Ilyen körülmények között kapott tanúként idézést a DIMÁVAG nagyüzemi munkástanácsának vezetői és tagjai, Turbók Gyula és társai négy nappal ezelőtti bírósági tárgyalására.
Bogár Karcsi hozta a formáját, igazi magyar emberként büszkén vállalta sorsát és minden egyes tettét. Bár a bíró figyelmeztette, hogy a nyomozás alapján rá nézve is vannak terhelő adatok és vallomása során nem köteles megvádolni saját magát, a volt munkástanácsi elnök fittyet hányva a következményekre közölte, hogy őszinte beismerő vallomást kíván tenni, úgy akar mindent elmondani, ahogy az a valóságban történt. És meg is tette. Csak úgy sorjázta a sztorikat, a neveket, az összefüggéseket, amelyeknél nem a vádlottak voltak a főszereplők, hanem leginkább ő és néha – igen kellemetlen módon – pár azóta is aktív kommunista funkcionárius. Az ügyész képtelen volt kezelni a helyzetet. Bár folyton küzdött a vádirat szerinti állítólagos tények alátámasztásának kikényszerítésével, Bogárral nem tudott zöld ágra vergődni. Valóságos párharc alakult ki közöttük, amely során Bogár karakán módon kijelentette: „a vádlottak a beosztottjaim voltak a munkástanácson belül, én voltam az elnök, és ha ők bűnösök, ültessenek engem is melléjük!” Ezt már nem lehetett meg nem történté tenni. Az ügyész először – arra hivatkozva, hogy rendőrségi vallomását a bíróság előtt visszavonta – hamis vád miatt kezdeményezett ellene eljárást, majd két nap múlva immár népi demokratikus államrend elleni szervezkedés gyanújával tartóztatták le. Bogár tehát már a hűvösön van – volt harcostársai, munkatársai és barátai sorsában osztozva. Becsülete helyreállt, immár senki sem meri megkérdőjelezni a gyárban, tisztességes ember-e Bogár Károly.
Az utaztató megjegyzése:
Bogár Károlyt V. rendű vádlottként emelték be a Földvári Rudolf és társai elleni perbe, amelynek eredményeként 1958. július 18-án jogerősen 15 év börtönbüntetésre ítélték.