1946

Tizenhárom hónap után tért haza a lágerből az elhurcolt fiú

Hejőcsaba, március 1.

A napokban igencsak szívéhez kapott özv. Nyerges Józsefné Hejőcsabán. Tizenhárom hónapos fogság után ugyanis hazatért fia! Az eset önmagában még nem volna különleges, hiszen 1945 fordulóján civilek százait hurcolták el a környékről és bár az elmúlt egy hónapban többeket hazaszállítottak, a Nyerges-fiú esete egyedülálló. Nyerges Sándor ugyanis mindössze tizenkét éves volt, amikor a szovjetek elszállították!

Az ötezer lelkes Hejőcsaba a háború után nagyon nehéz helyzetben volt. 1944. november 22-én ötven férfit hurcoltak el a szovjet katonák Debrecenbe, majd onnan egy részüket ukrajnai lágerekbe. Kósza hírek szerint sokuk azóta halálát lelte valamelyik rabtábor mélyén. A civil munkásokra éhes megszállóknak azonban ez is kevés volt, 1945. január 23-án újabb közel harminc embert szedtek össze a községben. Hivatalosan német származásúakat hurcoltak el, de igen sok magyar ember osztozott német nevű szomszédai sorsában. Ezek egyikeként került a szovjetek markába valahogyan a kis Sanyi, aki még javában koptatta az iskola padjait.

Nyerges Sanyi közismert betyár, s úgy tűnik, a lágeréletet sem neki találták ki. Egy szép nap az őrök figyelmetlenségét kihasználva nekiiramodott és amíg bírt, meg sem állt! A majd kétezer! kilométerre lévő táborból igen hosszú és viszontagságos út vezetett hazáig. Szerencse, hogy fiatal életkora miatt a rendőrök nem figyeltek fel a tizenkét éves fiúra, a lakosság pedig óvva segítette élelemmel, meleg ruhával látva el őt, de egy-egy éjszakára is befogadták a fagyos hideg elől. Sanyival többször kacérkodott a halál, ő azonban igazi kópéként dacolt sorsával, s egyszer csak belépett a hejőcsabai szülői ház kapuján. Özvegy édesanyja, öccse és húga sírva fakadt a lerongyolódott és végtelenségig legyengült fiú láttán, de örömük minden rosszérzést felülírt! – Hazatért Sanyi!

Az utaztató megjegyzése

1944-1945 fordulóján közel hatszáz civilt hurcoltak el a mai Miskolc területéről különböző szovjet munkatáborokba. 1944. november-decemberében elsősorban a korábban katonai szolgálatot ellátó, de már régóta itthon civilként dolgozó férfiakat hurcoltak el, míg 1945. január végén hivatalosan a németeket. Utóbbiakat a Vörös Hadsereg 0060. számú parancsa alapján mint munkaképes német származásúakat vetették fogságba, sokan közülük azonban sem német nevűek, sem német származásúak nem voltak. A deportálás egyaránt kiterjedt a 17 és 45 év közötti férfiakra és a 18 és 30 év közötti nőkre. Hejőcsabáról a legújabb kutatások szerint összesen 67 személyt hurcoltak el, s közülük 17-en lelték halálukat valamely szovjet lágerben.

Nyerges Sándor története alapjaiban hiteles. Bár az máig sem ismert, hogy tizenkét éves létére hogyan került a deportáltak közé, tény, hogy Hejőcsabáról hurcolták el 1945. január 23-án és valóban tizenhárom hónap múlva szökött haza. Történetének egyes részletei – a szökés, hazajutás, vagy itthoni fogadtatásának körülményei, illetve személyisége – a múltságíró képzeletének a szüleménye, akinek ugyanakkor meggyőződése, hogy ez csakis ilyen körülmények között történhetett. Ha nem lett volna „betyár”, ha nem használja ki az őrök figyelmetlenségét, ha nem segítették volna a helyi lakosok, bizonyára egy tragikus történetről számolhattunk volna be csupán, s nem happy endről.