1956
Nem akart besúgó lenni, ezért államtitoksértésért ítélték el
Miskolc, április 4.
Dudujka Pál cikke
Embertelen praktikákat űz az Államvédelmi Hatóság. Ha valakit kiszemelnek, nem sokat válogatnak az eszközökben, bár tény, hogy eszközeik immár kevésbé brutálisak. Korompai Győző mérnök-múzeumigazgatót azért ítélték el államtitoksértésért, mert nem akart besúgó lenni.
Korompai Viktor Győző – hivatalosan így hívják – neve egy fogalom Diósgyőrben. Immár jó húsz éve oszlopos tagja a város műszaki és kulturális életének. Várostörténeti, kulturális és műszaki emlékek feltárása és helyreállítása fűződik nevéhez. Kiemelendő mind közül az újmassai vasolvasztó újjáépítése és a Központi Kohászati Múzeum megalapítása, amelynek ő maga lett az első igazgatója is. Jó szakembernek tartják, s immár az is megfellebbezhetetlenül kiderült, hogy jó ember is.
Tavaly november végén a Lenin Kohászati Művek gyárfejlesztési csoportjánál az Államvédelmi Hatóság vizsgálatot tartott. Ekkor megállapították, hogy Korompai hivatali irodájában, egy kulccsal záródó faszekrényben a gyár fejlesztésével kapcsolatos bizalmas és szigorúan titkos minőségű ügyirakat tárolt, holott azokat az eljárásrendnek megfelelően már a titkos ügykezeléssel foglalkozó irodának kellett volna leadnia. A kérdéses – és állambiztonsági szempontból eszerint rendkívül fontos – titkos ügydarabok a salak és szemét lerakodó helyek kezelésével foglalkoztak, de közöttük volt Miskolc átnézeti térképe is. Tény, mi tény, Korompai szabálytalankodott, megszegte a Minisztertanács 2058. számú határozatát, de az iratokat senkinek meg nem mutatta, tehát titkot fel nem fedett, bűncselekményt el nem követett el. Az is kérdéses, hogy az iratok államtitkokat tartalmaztak, vagy csupán hivatali titkot, de hát ezek mostanában igencsak össze vannak mosva. „Ügye” azonban jó ürügynek látszott arra, hogy egy kicsit megszorongassák és próbára tegyék, így hát az Államvédelmi Hatóság két tisztje, Berta Mihály főhadnagy – aki egyben a megyei operatív részleg vezetője – és Flück Zoltán államvédelmi hadnagy az őrizetbe vétele mellett döntött.
Korompai Győzőt december 8-án hurcolták el és az első napokban éjjel-nappali kihallgatás alá vetették. A szándék egyértelműen az volt, hogy kifárasszák és megtörjék, számításuk azonban nem vált be. Állítólag ehhez egy ávós alhadnagy is hozzájárult azzal, hogy az egyik este pihenni hagyta. Mint kiderült, igazából nem is a beismerő vallomás volt az elsődleges cél. Az igazi feladat Korompai beszervezése volt. Hiába fenyegetőzött azonban Berta áv. főhadnagy és Flück áv. hadnagy, a mérnök-múzeumigazgató szilárd jellemmel állta a sarat és megtagadta, hogy embertársainak ártva az ÁVH szolgálatába álljon. Hál’ Istennek az az időszak már elmúlt, amikor az ÁVH-n bárkit bármiért agyon lehetett verni, a politikai rendőrség követelésének megtagadása nem maradhatott legalább egy kicsinyes bosszú nélkül, így hát folytatódott a mondvacsinált államtitoksértési büntetőeljárás.
Eredetileg elrettentő példaként szolgált volna esete, de nagy félelemre nem volt igazából oka. Változtak az idők, változtak az eljárások és Korompai Győzővel szemben is megenyhült az államhatalom. Január 19-én szabadlábra helyezték, majd tegnap sor került a bírósági tárgyalásra is. Már sejteni lehetett, hogy itt nem lesz nagy „vérengzés”. Korompai Győzőt annak rendje és módja szerint elítélték államtitok megsértésével elkövetett bűntett miatt, azonban mindössze kétezer forint pénzbüntetésre ítélték. Az ítélet ellen senki sem nyújtott be fellebbezést, így az még aznap jogerőre emelkedett. Korompai tehát most már nyugodtan folytathatja gyártörténeti munkásságát. Az Államvédelmi Hatóság – ha végleg nem is, de – egy időre már bizonyosan nem fogja zaklatni.