1989

Miskolci ügynökök Nagy Imre és társai temetésén

Miskolc, október 6.

Dudujka Pál cikke

Ma már tudjuk, hogy atrocitás nélkül folyt le a mártír miniszterelnök és az ’56-os kivégzett forradalmárok újratemetése ez év június 16-án. Állambiztonsági forrásunk szerint a politikai rendőrség minden eshetőségre készült és ügynökökön keresztül igyekezett befolyásolni a temetés előkészületeit, majd annak lezajlását is. A besúgók hada között két megyebeli fiatalember is serénykedett.

„Herman Attila”, „Temesvári”. Két fedőnév, amely egy-egy, a politikai rendőrség által beszervezett személyt takar. Nagy Imre és társai nemrég lezajlott temetésén mindketten ott voltak, sőt, egyikük még az előkészületeket is befolyásolni igyekezett. Egy kényes pert elkerülendő személyüket nem fedjük fel, azt azonban eláruljuk, hogy mit lehet róluk tudni.

01

Kezdjük „Herman Attila” fedőnevű titkos megbízottal. „Herman” egy húszas éveit taposó fiatalember, akit hivatalosan „hazafias alapon” szerveztek be. Hivatalosan! „Herman Attiláról” ugyanis egyáltalán nem feltételezzük, hogy maga jelentkezett volna arra a nemes feladatra, hogy együttműködjön a politikai rendőrséggel. Politikai előélete ugyanis nem túl rózsás ilyen szempontból. 1983 őszén még „Revíziós” fedőnéven indítottak bizalmas nyomozást a kézrekerítése céljából. A későbbi titkos megbízott ekkor még „nacionalista” szövegű és a Trianon előtti Magyarország nemzetiségi megoszlását ábrázoló röpcédulákat terjesztett. Az illegális sajtóterméken a trianoni döntés revízióját és a Romániában élő magyar nemzetiség elnyomásának megszüntetését követelte. „Hermant” hónapokig keresték, végül egy forgalomból „kiemelt” levéllel bukott le. A minden jel szerint mélyen hívő keresztény „Herman” a postai küldeményben súlyos, államellenes kijelentéseket tett: független magyar államot tartott ideálisnak, a hódítókkal szemben pedig egyaránt helyesnek tartotta a passzív és az aktív ellenállást is. A srácot ’84 májusában fülelték le, aztán vélhetően hosszadalmas eljárás során puhították meg annyira, hogy közel egy évvel később „hazafias alapon” beszervezhessék. A hívő fiatalembert az állambiztonság először az „egyházi reakció” vonalán kívánta bevetni és a miskolci evangélikus egyházközség életéről, illetve egy bizonyos lelkészről kellett jelentéseket adnia. Hogy miért, miért nem, de az „elhárítás” hamarosan új területre vezényelte és a felsőoktatási intézmények megfigyelésével foglalkozó osztály gondjaira bízta. Nagy Imre és társai temetésére azzal a feladattal küldték, hogy jelenjen meg a Hősök terén tartott ravatalozási szertartáson, majd aztán részletesen számoljon be tartótisztjének az ott tapasztaltakról.

02

„Temesvári” titkos megbízott az ELTE bölcsész szakos hallgatója, akit tavaly októberben szervezett be a politikai rendőrség ugyancsak „hazafias alapon”. Hogy ez mennyire volt „hazafias”, azt nem tudjuk. Lehet, hogy őt is kényszerítették, fenyegették, zsarolták, de persze bármi elképzelhető. Tény azonban, hogy beszervezték és az ifjúságvédelem területén hasznosították képességeit. Az ifjúságvédelem a gyakorlatban az állampárt hatalmának az ifjúságtól való megvédését jelentette, „Temesvári” ugyanis a demokratikus átalakulást radikálisan követelő FIDESZ tagja. Rajta keresztül is kívánták befolyásolni a párton belüli folyamatokat, amit jól mutat, hogy a titkosrendőrség külön feladattervet dolgoztak ki annak érdekében, hogy „Temesvári” bejusson a párt frissen alakuló biztonsági csoportjába. A biztonságiba…

„Temesvárinak” Nagy Imréék temetésével kapcsolatban sem pusztán a tétlen szemlélő szerepét szánták, bár a kegyeleti aktuson ő maga is jelen volt. Az volt a feladata, hogy gyakoroljon hatást a Történelmi Igazságtétel Bizottság tagjaira, hogy álljanak el a politikai demonstráció kezdeményezésétől, illetve az azon való részvételtől. Feladatát maradéktalanul nem tudta teljesíteni. Bár a szervezők nyilatkozata mindenkit arra intett, hogy tartózkodjon a politikai demonstrációtól és a konfliktustól, a békés temetés így, vagy úgy, de politikai demonstrációvá vált, amelyet tömegek jelenléte hitelesített.

Az állambiztonság számításai tehát nem mindenben jöttek be. A fő célt azonban teljesítették. Egy-egy erősebb felszólalás kivételével minden úgy ment, ahogy tervezték. A szervezők és a szónokok túlnyomó többsége megbocsátásról beszélt. Volt is kinek megbocsátani. A temetésen részt vettek pártunk és kormányunk vezetői is, akik úgy tündököltek a sírok mellett, mintha mindig is a forradalom álltak volna. Brávó elvtársak, brávó!