1916

Miskolc a példák városa

Miskolc, december 31.

Peczérvölgyi Samu cikke

Dübörög a világháború. Minden ország, hadigazdaságra állt át, mindent alárendelve a hadászatnak, a hadseregeknek. Őrült pénzek égnek el a csatamezőkön. Gazdaságok recsegnek-ropognak. Az otthonmaradottak saját bőrükön kénytelenek tapasztalni, a háború pénzügyi hátrányait. Amíg az országok hadigazdaságra álltak át, addig az egyszerű ember csak a hiánygazdaságot érzi. Alapvető élelmiszeripari, ruhaipari és egyéb árucikkek tűnnek el az üzletekből. Legfájdalmasabb az élelmiszerhiány. Az emberek szerte Európában, benne Magyarországon éheznek! A kisebb-nagyobb települések lakosságának órákig kell sorban állni tejért, húsért, kenyérért, ha van. 

Ez a szomorú tendencia, büszkén mondhatjuk Miskolcra nem érvényes. Szerencse, hogy városunk vezetője átlátva a helyzetet olyan országosan irigyelt ellátási modellt hozott létre városunkban, amit más városok vezetői itt Miskolcon tanulmányoznak, hogy az otthoni hiányokkal, éhezéssel, ellátási zavarokkal meg tudjanak birkózni. Mert Miskolcon Nagy Ferenc polgármester közélelmezési vállalatot létesített. A vállalat élén a polgármester áll. A vállalat irodája összeköttetést tart fenn az ország termelőivel és közvetlenül szerzi be az árucikkeket. A beszerzett szükségleti cikkeket óriási raktárakban helyezik el. Itt a városnak egész évi szükségletét halmozzák, olyan körültekintéssel, hogy pl. tavalyról még hat vagon kukoricája, maradt a városnak. Az élelmiszereket a város hatósági boltokban, saját alkalmazottjaival árusíttatja a közönség részére. Miskolcnak hat tejcsarnoka van, amelyekben vajat és cukrot is lehet kapni. A kertészeti telepen zöldségféléket termesztenek és azokat is hatósági üzletekben adják el. Ezenkívül bab, lencse, kávé bőven van a hatósági boltokban, de több élelmicikket a piacon is árusít a város, ahol áraival még a kofák uzsoráját is letöri. A városi kenyérgyárban hatvan métermázsa kenyeret sütnek naponta, elsősorban a szegények számára, akik számozott jegyekkel jutnak az előírt kenyérmennyiséghez.

giphy
A piacon is kapható szinte minden, ami fontos!

A város lisztellátása bőséges. A nagyszabású vállalat adminisztrációjának nagy segítségére vannak a város teherautói, amelyekkel szükség esetén távolabbi vidékről is a városba tudják szállítani a terményeket. Miskolc szerződéseket kötött tejtermelőkkel. Ezek alapján a környékbeli uradalmaktól naponta hatezer liter tejet kap. Havonta egy vagon vaj érkezik Dániából. A vaj nagyobb részét Budapesten elraktározzák és onnan szállítják a szükséghez képest, ha kell teherautóval Miskolcra. Egy kilogramm vaj 8 korona, hollandi sajt 6 korona. Miskolcnak van juhnyája, marhaállománya, sertéshizlaldája. A nyersterményeket maga a város dolgoztatja föl és a zsírt, továbbá a hentesárukat a városi kolbászgyárban dolgozzák föl. Minden beszerzett szükségleti cikket (cipő, ruha stb.) is a központi áruraktárakban tárolnak. Ez mostanra 300 ezer korona értékű. A városnak 8 kenyérüzletében nemcsak kenyeret, hanem burgonyát is kapni, kilója 14 fillér. Szenet, fát teherautóval szállítanak be a városba. Idén a vállalat háromszázezer darab tojást szerzett be és azokat e célra épített medencékben, úgynevezett glazúr vízben tartja. Ez a víz Németországból beszerzett ásványtermékekből készült és a tojást friss állapotban, minden elváltozás nélkül konzerválja. Németországban is konzerválják a tojást és a bevált módszert követték Miskolcon is.

Büszkék lehetünk városunk vezetésére. Sikereresen küzd a háború okozta ellátási zavarokkal, példát mutatva más településeknek, hogy bár mekkora is az ínség, lehet ezt enyhíteni, sőt a gondokat, bajokat minimalizálni.

Az utaztató megjegyzése:

Nagy Ferenc polgármester működése a közellátás terén országos elismerést kapott. 1916-ban pl. osztrák éhező gyerekeket üdültettek Miskolcon, több turnusban, ahol rossz szóval élve felhizlalták őket. 1917-ben Miskolc főispánja lett, majd a budapesti Országos Közélelmezési Hivatal elnöke. 1918-ban a Károlyi-kormányban tárca nélküli közélelmezési miniszterré nevezték ki.