1956

Meghasonlott és a Kádár-kormány elleni tiltakozásul
lemondott Fekete Mihály volt borsod-miskolci főispán

Budapest, november 14.

Dudujka Pál cikke

Egy, csak egy legény van talpon a vidéken – idézhetjük Arany János Toldiját, mikor Fekete Mihályra gondolunk. A Miskolcról feltörő Pest megyei tanácselnök az egyetlen, aki lemondott, így tiltakozva a mindenféle legitimitást nélkülöző Kádár-kormány ellen. Fekete Mihályt Miskolcon máig sokan ismerik. Nem is csoda, alig hét éve, hogy elhagyta megyénket. A volt diósgyőri munkás és partizán, a MOKAN-Komité egyik vezetője, az MKP miskolci szervezetének első párttitkára, kommunistapárti nemzetgyűlési képviselő, szakszervezeti vezető, majd 1947-től Borsod vármegye, 1948-tól pedig Miskolc főispánja. 1949 őszén távozott Miskolcról, ekkor Pest-Pilis-Solt-Kiskun megye alispánjává nevezték ki. A fővárosi légkört hamar megszokta, s csakhamar oly érdemeket szerzett, hogy a közigazgatás átszervezése után ő lett a Pest Megyei Tanács első elnöke. Míg más megyei tanácselnököket gyakran váltogattak, addig Fekete elvtárssal szemben elégedett volt a párt és a kormány is, így egészen az elmúlt napokig, tehát összesen hat évig töltötte be ezen magas tisztséget.

A tegnapi nap aztán nagy meglepődést okozott a Pest megyei kommunisták körében: Fekete elvtárs lemondott. Döntését azzal indokolta, hogy „a jelenlegi kormány nem fejezi ki a nép akaratát”. Lemondása sokakban megütközést keltett és bár egyértelműen megindokolta döntését, mégis szárnyra kaptak különböző feltételezések. Egyesek úgy vélik, Fekete elvtárs megcsömörlött attól, ami Rajk László és társai kivégzéséről, illetve az elmúlt évek politikai bűneiről, s úgy egyáltalán a rákosista terrorról felszínre került. Mások szerint a szovjet megszállás elleni tiltakozásul tette, amit tett. Ezen feltételezések azonban bizonyára légből kapottak.

fekete

Fekete Mihály egész pályája szovjet szuronyokon ívelt fel, azzal szemben tehát lelkiismereti problémája bizonyosan nem adódott. Ugyancsak nem érthető, ha döntését a rákosista terrorral hozzák összefüggésbe, hiszen a rendszer kiépítésében, majd működtetésében különböző funkciókban és földrajzi térségekben ő is aktívan kivette a részét. Vegyük csak alapul Pest megyét! Mi is történt megyei tanácselnöki kinevezése óta, illetve a vezetésével? Államosítás, kuláküldözés, padláslesöprés, dolgozók ezreinek bebörtönzése és így tovább. Utóbbiak terén csak részben volt felelőssége megyei tanácselnökként, az összes többiben viszont vastagon benne volt ő is. Pár évvel ezelőtti felfogását jól mutatja azon gondolata, amelyet a statisztikával kapcsolatban 1951-ben fejtett ki: „Tudni kell, hogy mink van. Sztálin elvtárs megmondotta, hogy a szocializmus számvitel. Szocializmust akarunk építeni, a statisztika felé fordulunk…” Igen, számára a szocializmus akkor még „számvitel”, „statisztika” volt, nem látta az embert, nem látta az alacsony bértől szenvedő munkások, a terményeiktől megfosztott parasztok, az ingatlanaiktól megfosztott polgárok és a mindenüktől – beleértve személyes szabadságukat is – megfosztott kulákok tömegeinek sorsát. Ez csak számvitel, csak statisztika volt.

Aztán valami történt. 1956 nyarán már kiállt Nagy Imre miniszterelnök mellett, ott volt az akkor még a pártból száműzött Nagy Imre 60. születésnapján. A reformerek közé állt tehát, s ez bizonyára benne is változást okozott. Az sem kizárt, hogy megviselték az októberi napok, amikor bizonyosan csak követte, de nem alakította az eseményeket. Október végén még a megyei párt- és tanácsvezető társaival kívánt színleg forradalmi – de valójában kizárólag kommunistákból álló – bizottságot, ún. Pest Megyei Forradalmi Tanácsot alakítani, amelynek ő is tagja lett volna, ezt azonban a vidéki küldöttek megakadályozták, sőt egy nappal később már őt magát is el akarták távolítani a tanácsi apparátusból és „a nép nevében történő garázdálkozással” vádolták. November 4-e után aztán visszatért hivatalába és gyors intézkedéseket tett a közellátás helyreállítására, majd bekövetkezett november 13-a. Tegnap értekezletet hívott össze a tanácsi osztályvezetők, végrehajtó bizottsági és intéző bizottsági tagok számára, amelyen felolvasta vb-elnöki tisztéről történt lemondását, amelyet elküldött a kormány elnökének Kádár Jánosnak. Lemondásában ugyanarra „nép”-re hivatkozott, amellyel való takaródzással épp őt vádolták meg két héttel ezelőtt. Meghasonlott e régi kommunista? Minden bizonnyal. Hasonlóként eltávolodott a párttól fia is, a Népszabadságnál újságíróskodó Sándor is, de elképzeléseiről sokat most még nem tudhatunk.

Mit akar most Fekete Mihály? Semmit. Békességet, nyugalmat. A pártba nem lép be, funkciót nem vállal – és párttagság hiányában nem is vállalhatna. Visszatér tehát a gyárba, marósnak.

Hogy lesz-e még legény e vidéken? Kétségeink ne legyenek. Más szolgalelkű rákosistáknak éppúgy jó Kádár János, mint volt „mindannyiunk édesapja”, „Sztálin legjobb magyar tanítványa”, Rákosi Mátyás. Fekete Mihály nyilvános fellépése és egyúttal funkciójából való hátralépése példamutató és példanélküli. Egy legény volt csak talpon a vidéken.