1901

Újabb ’48-as távozott közülünk

Meghalt Menner Adolf

Miskolcz, április 17.

Dudujka Pál cikke

A szomorú veszteség fájó érzetével vettük a hírt, hogy dr. Menner Adolf nyugalmazott megyei tiszti főorvos folyó hó 15-én, hétfőre virradóra megszűnt az élők közé tartozni. 77-ik életévében járt, mikor magával ragadta a halál. Az öregúr elmúlta mély és fájdalmas részvétet keltett mindenütt, mert alig volt, ki ne ismerte volna jó és nemesen érző szívét. Halálával a 48-as nagy idők tanúinak egyre fogyó serege is kevesebb lett.

Menner Adolf 1824. április 27-én született Tatán, apja Eszterházy Miklós gróf zenekarának karnagya volt. Menner doktor azonban más pályáját választott, s beiratkozott a bécsi orvosi egyetemre. Az osztrák fővárosban korának oly ismert professzorai tanították, mint Skoda, Rakitansky és Hebra. Itt ismerte meg Semmelweis Ignácot is. Másodéves egyetemistaként, édesapja elvesztése után, súlyos anyagi helyzetbe került, ezért félbeszakította tanulmányait és Ischlbe ment nevelőnek. Amikor azonban 1848-ban kitört a szabadságharc, rögvest hazatért és felajánlotta szolgálatait a magyar honvédségnek. Bár orvosi diplomával még nem rendelkezett, honvédorvosi beosztásban a győri tábor kórházban gyógyította a rászoruló szabadságharcosokat.

Az 1849-iki bukás után Menner a pesti orvosi egyetemre iratkozott be, s már ekkor megmutatkozott szerteágazó tudományos érdeklődése. Első tanulmánya A szépség eszményképe címet viselő esztétikai értekezés volt. Minő érdekesség, hogy a tudós orvos szakírói tevékenysége során többet foglalkozott a tudomány más területeivel, mint az orvostudománnyal. A geológia és csillagászat iránti érdeklődése mutatkozott meg az 1855-ben Vulkanizmus, 1856-ban Neptunizmus címmel megjelent munkáiban, illetve a Hold megfigyeléséről és annak egészségügyi következményeiről, így a holdkórról szóló írásaiban. Emellett természetesen saját szakterületét sem hanyagolta el, 1861-ben saját páciensei vizsgálatának eredményeként született meg „Az agynak némely boncz-élettani viszonyairól” című munkája.

menner

Menner Adolf egyetemi tanulmányai befejezése után, 1852-ben a híres Bókay gyermekklinikára került, forradalmi múltja miatt azonban csakhamar távoznia kellett Pestről, s Edelényben telepedett le. Harminchat évig volt a település körorvosa, de ennél jóval több volt ő, a szegények orvosa. A hat gyermekével igen szegényes körülmények között élő körorvos ugyanis a napszámosoknak, az edelényi cukorgyári munkásoknak és nincsteleneknek nem csupán ingyen rendelt, de elő-előfordult, hogy még a gyógyszer kiváltásához szükséges pénzt is ő adta. Tudományos érdemeit elismerve 1891-ben nevezték ki Borsod vármegye tiszti főorvossá, s hivatalától mintegy négy éve vált meg lemondás útján. Ebben szerepet játszott, hogy felesége korai elhunyta után a tüdőbaj három felnőtt leányát is magával ragadta. Menner Adolf dr. nyugalmas éveit a Vasgyárban töltötte.

Az elhunyt nem tartozott az újabb kornak nagy föltűnés mellett dolgozó orvosai közé, sőt nagyon is szerény ember volt. Aki vele többször érintkezett, az tudta csak, mennyi alapos tudományosság rejlett benne, amelyet az ő elmélkedő természeténél fogva vásárra vinni soha sem tudott. Valósággal szobatudós volt. Szerény, megnyerő és különösen előzékeny modoránál fogva azonban mindenki szerette, aki vele csak érintkezett. Temetése a Diósgyőr-vasgyári telepen történik. Nyugodjék békében!