1927
Megdöbbentő felmentő ítéletek a leánykereskedéssel
vádolt városi tisztviselők ügyében
Miskolc, március 20.
Dudujka Pál cikke
Az országos botrányt kiváltó és a miskolci kurvamunkaközvetítő hivatalt érintő bírósági tárgyalás befejeződött. A mezőcsáti bordélyház tulajdonosát feleségével és egy társával szabadságvesztésre ítélték, míg a társadalom mély megrökönyödésére a munkaközvetítő hivatal volt főnökét és alkalmazottait felmentették.
A hatalmas szenzációt keltő botrány tíz hónapja robbant ki. Január 24-én egy tizenöt éves kislány jelent meg Horkay Ferenc dr. ügyészi hivatalában, aki sírva panaszkodta el, hogy délelőtt jelentkezett a munkaközvetítő hivatalban és állás után érdeklődött. Szikszay Ferenc dr. behívatta magához a szobájába és erőszakot követett el rajta. Az ügyész azonnal előállíttatta Szikszay dr.-t és őrizetbe vétette. Csakhamar kiderült, hogy a munkaközvetítő hivatal főnökének letartóztatása szerves összefüggésben áll azzal a leánykereskedelmi botránnyal, amely az elmúlt év derekán pattant ki Miskolcon.
Annakidején Kiss Gyula görög katholikus lelkész, az Anna-cselédotthon egyik vezetője tett bűnügyi följelentés a rendőrségen. A főtisztelendő még 1926 elején értesült arról az otthon vezetőnőjétől, hogy egyik-másik cselédleány kijelentése szerint a munkaközvetítőben a főnöki szobában idegen férfiak jelennek meg és a csinosabb leányokat beszólítgatják. Később arról is beszéltek, hogy előnyös helyre, valamilyen mulatóhelyekre juttatták el őket. Minthogy a főnöknő arra gyanakodott, hogy a munkaközvetítőben leánykereskedelem folyik, a főtisztelendő a rendőrséghez fordult.
A megindult nyomozás eredményeként 1926. június 29-én először Groszmann Kálmán mezőcsáti nyilvánosháztulajdonost tartóztatta le, majd követték őt bűntársai, a kerítésben segédkező Eisen Dezső miskolci pincetulajdonos, Weinberger Menyhért munkaközvetítőhivatali altiszt, B. Tóth Mihály nagycsécsi lakos és a borbélyháztulajdonos felesége. A vizsgálat ugyanis megállapította, az elmúlt hónapokban nagy visszhangot kiváltó avasi orgiák áldozatai is munkaközvetítő hivatal szerencsétlen álláskeresői közül kerültek ki, mint ahogy e hivatal küldött legalább egy tucat leányt Groszmann Kálmán mezőcsáti bűntanyájára. A rendőrség már ekkor kihallgatta Szikszay dr.-t és helyettesét, Mészáros Ferencet, majd az ügyészség vádat emelt ellenük hivatali hatalommal való visszaélés miatt. Ekkor még csak arra gyanakodtak, hogy az ellenőrzést elmulasztva közvetve hozzájárultak ahhoz, hogy a hivatal leánykereskedelmi manipulációk központja legyen.
Azóta több névtelen feljelentés érkezett a rendőrségre Szikszay ellen, amelyek szerint hivatali szobájában zárt ajtók mögött fogadott nőket. Az is felmerült, hogy Szikszay a leányokat avasi pincékbe vitte fel, ahol különböző társaságokban hajnalig tartó tivornyákon kellett résztvenniük. A rendőrség azonban ezen vallomásokat, amelyek sokszor pletykából eredtek, nem vette bizonyítottnak. Voltak azonban akik nevüket vállalva tettek vallomást a hivatali főnök ellen. Egyikük hivatali szobájában látta egy feketeruhás nővel csókolózni, másikuk arról számolt be, hogy helyettese, Mészáros társaságában a hivatalban leányokkal hancúrozott.
Szikszay Ferenc dr. őrizetbe vétele után a tizenöt éves lánnyal való szerelmi légyottját elismerte, az erőszakot viszont tagadta és arra hivatkozott, a leány üldözte állandóan szerelmével. A vizsgálat végül igazolta állítását, a leánykerítés vádja azonban továbbra is tartotta magát mind vele, mind alkalmazottaival szemben.
Szikszay dr. és társai ellen aztán vádat emeltek kerítés, illetve hivatali hatalommal való visszaélés miatt. Mint kiderült, legalább tizenkét, túlnyomórészt a törvényben meghatározott 20 éven aluli cselédlány vált áldozattá. Mindannyian csinosak, hiszen a leánykereskedőknek csak kellemes külsejű nőkre volt szükségük. Az országos érdeklődést kiváltó bűnpör széles nyilvánosság előtt zajlott, dugig megtelt a tárgyalóterem. Sorra hallgatták ki a sértetteket, a tanúkat és persze a vádlottakat is. Az addig is kusza szálak még bonyolultabb történetet vetítettek elénk. Egyes tanúk visszavonták vallomásukat, mások összezavarodtak kihallgatásuk során. A törvényszék Tóth Dezső-tanácsa végül Szikszayék elmondását fogadta el igaznak, mely szerint Groszmann fondorlattal vendéglősként bemutatkozva kérte segítségüket a munkaközvetítésben, s gyermekei mellé, illetve fogadójába kért cselédleányokat és pincérnőket. A hivatali főnök és alkalmazottai csak hetekkel később ébredtek reá, hogy Groszmann félrevezette őket, mikor visszahallották, nem is vendéglője, éjszakai mulatója van. Ekkor Szikszay megtiltotta a mezőcsáti bordélyháztulajdonoshoz való további munkaközvetítéseket, sőt, mikor Groszmann nála személyesen megjelent, maga kereste fel a rendőrséget, amely azonnal őrizetbe vette a leánykereskedőt.
A törvényszék Tóth Dezső-tanácsa tehát hat napos tárgyalás után tegnap Groszmann Kálmánt és 1 év börtönre, feleségét és B. Tóth Mihályt 2-2 hónap fogházra ítélte a bíróság, a munkaközvetítő hivatal alkalmazottait, Szikszay Ferenc dr.-t, Mészáros Ferencet, Weinberger Menyhértet és Eisen Dezső pincetulajdonost – azonban bizonyíték hiányában felmentette a vád alól és elrendelte szabadlábra helyezésüket.
Az ítélet nagy felháborodást váltott ki, hiszen megállapítást nyert azon tény, hogy a miskolci állami munkaközvetítőből éjjeli mulatóba közvetítettek ki munkát kereső leányokat. Az is bebizonyosodott, hogy a volt hivatali főnök legalább egy alkalommal erkölcstelen légyottra használta fel hivatali szobáját. Ráadásul egy igen fiatal, tizenöt éves leányzóval hetyegett. Akarva-akaratlanul erkölcsi fertővé tette a munkaközvetítő hivatalt, amely ahelyett, hogy tisztes megélhetési lehetőséget adott volna a hozzájuk forduló cselédleányoknak, bűnös üzelmek áldozataivá tette őket. Lelkiismeretlen lélekkufárok prédái lettek ezek az ártatlan leányok, akik becsületüket végképp elvesztették. De elvesztette szemünkben becsületét Szikszay dr. is, bárhogy is döntött az igen tisztelt bíróság.