1953
Lebukott az osztályharcosnak mutatkozó osztályellenség
Miskolc, április 4.
Dudujka Pál cikke
Éberség, elvtársak, éberség! – mindennél fontosabb kötelességünk most ez! Az amerikai imperialisták ügynökei mindenhol ott vannak és az osztályellenség sem türtőzteti magát, aknamunkájával ott tesz be a népi demokráciának, ahol csak tud. Pártunk és népünk azonban éber szemmel figyeli ezen, időnként a párt soraiban megbúvó ellenségeket. Így történt ez a sárospataki járásban is, ahol előbb lebuktatták az éberséget – most már tudjuk, szándékosan – elhanyagoló járási párttitkárt, majd immár, mint osztályellenség kulákot leplezték le.
Orosz László, vagy ahogy Bodroghalmon ismerik Orosz (oszkár) László bűnös üzelmeire az elmúlt évek folyamán figyeltek fel a becsületes kommunisták, de így sem tudták megakadályozni, hogy érvényesüljön a népi demokráciában. 1946-ban befurakodott a kommunista pártba és már három évvel később felvitte az isten a jódolgát, a Magyar Dolgozók Pártja Sárospataki Járási Bizottságának élére választották. Mindössze huszonhét éves volt, s már egy egész járás uraként tetszeleghetett magának. Nagy hiba volt ez, de hamar okultak belőle a sárospataki járási elvtársak.
1950-ben egy hivatali visszaélés során került felszínre Orosz László felelőssége. Kivizsgálás indult ellene, jóhiszemű párttársai azonban bűnös üzelmeit fel nem ismerve csupán azt állapították meg a rovására, hogy nem tanúsított kellő éberséget, ezért mások a szőlő kisajátítási eljárások során súlyos veszteséget okoztak a népi demokráciának. Az elsőszámú bűnösök a bíróság előtt feleltek tetteikért, Orosz azonban megúszta azzal, hogy leváltották járási párttitkári tisztségéről és kizárták a pártból. Ennek az aljas népellenségnek még volt a pofáján bőr ezután fellebbezést is beadni a párt felső köreihez, de 1951-ben a Központi Ellenőrzési Bizottság is megerősítette pártból való kizárását. Már ekkor megállapították róla, hogy súlyos titkot hallgatott el önéletrajzában. „Elfelejtett” beszámolni arról, hogy a felszabadulás előtt 28 kh földdel rendelkezett, fűszerüzlete és korcsmája volt, sőt, az apjának is volt egy fűszerüzlete. Bűnös árulásának, a párt megtévesztésének ekkor még ennek nem voltak komoly következményei, csupán párttagságát és funkcióját veszítette el. Mindez talán annak tudható be, hogy Orosz ismét megtévesztette a pártot. Leváltása után gyorsan Budapesten helyezkedett el egy üzemben és sztahanovista lett. Színleg a munkájával kívánta bizonyítani a szocialista társadalom építése iránti elkötelezettségét, nyilván ez is csak a látszat volt.
Most azonban végképp lelepleződött az osztályellenség. A bodroghalmi kuláklista felülvizsgálatát végző bizottság megállapította róla, hogy nem 28, de 1949 előtt 35 kh földet birtokolt, s nem pusztán fűszerüzlete és korcsmája volt, de állandó cselédje is, így többszörösen is kizsákmánylónak minősül. A bizottság már nem tanúsított elnézést vele szemben, Oroszt, ki eddig megúszta, hogy neve felkerüljön a kuláklistára, nyomban feliratták oda. Orosz „elvtárs” – ó, még kimondani is szörnyű – tehát lebukott és végre megkapta méltó és hivatalos besorolását: osztályellenség, kulák. Ez az ember furakodott a pártba. Ez az ember, aki korcsmárosként és fűszeresként, cselédtartóként és földtulajdonosként zsákmányolta ki a népet majd, mint járási párttitkár fejtett ki aknamunkát. Ennek azonban vége! Hiába menekült Orosz a fővárosba, a bodroghalmiak és a sárospataki járási kommunisták nem felejtenek!