1950

Kommunista hála: Recsken „szünidőznek” a szociáldemokraták

Miskolc, november 15.

Dudujka Pál cikke

„A mór megtette kötelességét, a mór mehet.” – szól Friedrich Schillernek A genovai Fiesco összeesküvése című darabjából ismert szólás, amely korántsem véletlenül jut eszünkbe, ha a kommunistákkal együttműködő miskolci szociáldemokraták elmúlt éveire tekintünk. A két baloldali párt egyesüléséért küzdő szocdemek most Recsken építik a szocializmust, míg egykori pártbeli ellenfeleik, a „jobboldali” szociáldemokraták börtönök mélyén küzdenek a túlélésért.

A háború végén különös politikai fordulatoknak voltunk tanúi Miskolcon. Ahogy a szovjetek betették a lábukat a városba, hirtelen minden hatalom a kommunisták kezébe került. A korábban csak hírből ismert kis csapat egycsapásra proletárdiktatúrát vezetett be, másfél-két héttel később azonban Farkas Mihály elvtárs, a párt Politikai Bizottságának egyik tagja közölte velük, hogy itt bizony többpártrendszer, választások és demokrácia lesz, tehát fogjuk magukat vissza az elvtársak. Vissza is fogták. Engedélyezték, hogy más pártok is megalakuljanak, arra azonban figyeltek, hogy mindenhol legyenek beépített embereik, ún. kriptokommunisták, akikkel karöltve aztán sorra számolták fel azokat. Így küzdöttek többen két éve, hogy a kommunista és a szociáldemokrata párt közös munkáspártot alakítson Magyar Dolgozók Pártja néven. A folyamat szellemében már 1947 végétől élénk támadás alá vetették az egyesülést ellenzőket, mindenekelőtt Virág Sándort megyei titkárt. 1948 február-márciusában aztán sorra zárták ki a pártból a kommunistaelleneseket, köztük a már említett Virágot, Poprádi Pált, Juhász Istvánt és másokat. A pártból kiebrudalt szocdemeket aztán ez év nyarán tartóztatták le egymás után, hogy aztán titkos katonai perben súlyos börtönbüntetésre ítéljék őket.

ezgif.com gif maker

Nem jártak sokkal jobban azok sem, akik a kommunisták kegyeit keresve, vagy egyenesen azok utasításait követve zilálták szét a Szociáldemokrata Pártot, hogy aztán felfalhassa a kommunista párt. Kemecsei József vasgyári szocdem vezető és Hudecz Sándor ÜB-elnök, Szaszák Béla és mások akkor fennhangon tettek hitet a munkásegység mellett, jutalmul azonban immár a recski munkatábor lakói. Ez év nyarán egymás után hurcolták el a volt szocdemeket, köztük volt Kemecsei József és testvére, Kemecsei László, Hudecz Sándor, ifj. Kerner Antal, Szaszák Béla, Kövesi Pál, Stehlik Ferenc és ifj. Szederkényi Ferenc. Azt suttogják, hogy háborús uszítást folytattak, az amerikai rádió rémhíreit terjesztették, rágalomhadjáratot folytattak pártalapszervi titkárokkal szemben, szabotálták a munkaversenyt és szabotázscselekményeket követtek el. Súlyos vádak, amelyek bármelyike elengedő arra, hogy hosszan tartó, súlyos börtönbüntetést vonjon maga után, esetükben azonban vádemelésre sor sem került. Ifj. Kerner Antalról mások azt mondják, hogy a zenetanárként dolgozó fiatalembert igazából csak azért vitték el, mert az apját – ki három éve meghalt – már nem tudták. A jóképű, atléta termetű fiatal hegedűművész – a nők bálványa! –  ugyanis egyáltalán nem foglalkozik a politikával.

Az egykor munkásegységet hirdető szocdemek tehát éppúgy pórul jártak, mint bebörtönzött társaik. Azt kapták jutalmul, mit mások büntetésül. Biztos megérte…

Az utaztató megjegyzése:

Az internált szocdemeket 1953-ban, a munkatáborok felszámolásakor helyezték szabadlábra, majd később rehabilitálták őket, s nem egy közülük – pl. Hudecz Sándor – állt ismét a kommunista párt szolgálatába.