1950
Kémkedéssel gyanúsítják a Fráter volt tanárát
Miskolc, október 2.
Dudujka Pál cikke
1950 májusában az egész országot letartóztatási hullám söpörte végig. Volt szociáldemokraták és katonatisztek százait tartóztatták le, köztük Virág Sándort és más miskolci szocdem vezetőket, ifj. és id. Jándy Géza, valamint Szalay Tibor volt katonatiszteket. Az ÁVH Andrássy úti székházába hurcolták Pődör László középiskolai tanárt is, a miskolci ellenállás egykori hősét.
Pődör László mindössze tíz évet élt városunkban, nevét azonban beírta a történelem lapjaiba. A fiatal és agilis francia szakos tanár 1936 óta oktatott a Fráter György katolikus gimnáziumban, nyilvános előadásaival hamar megszerettette magát Miskolcon. Politikai téren sohasem exponálta magát, 1944 őszén azonban úgy érezte, eljött a cselekvés órája. Egyik tanítványa apja, Fekete Mihály révén kapcsolatba került a MOKAN Komité nevű diósgyőri munkás ellenállócsoporttal, amelyet kapcsolatai révén polgári és katonai vonallal erősített meg és tett hatékonyabbá. A szovjet bevonulás után a MOKAN vezetői kerültek a város és a megye élére, s Pődör sem maradt funkció nélkül. Az időközben a kommunista párthoz igazoló tanár az ideiglenes nemzetgyűlés képviselője és a Miskolci Nemzeti Bizottság elnöke lett, de már 1945 nyarán az országos politika színpadán találta magát, Rákosi Mátyás személyes kérésére Gyöngyösi János külügyminiszter kabinetfőnöke lett.
A volt középiskolai tanár elsődleges feladta az volt, hogy a kommunista párt érdekeit képviselje a külügyminisztériumban, majd 1947-től a római külszolgálatban. Pődör László azonban nem pusztán diplomáciai feladatokat látott el, Pálffy György, a katonai hírszerzés vezetője felkérésére a katonai emigrációról végzett felderítést. Nem egyszerű kém volt ő, két fizetett ügynököt tartott, de alkalmi informátorok hálózatával szerte Olaszországból szerzett fontos információkat a hadifogolytáborokban lévő magyar katonatisztekről és általában véve a magyar emigrációról. Rendkívül hasznos és eredményes szolgálata dacára az „éberség” és a folytonos ellenségkeresés légkörében ő maga is gyanússá vált. Úgy vélték, hogy elszakadt pártjától és tisztázatlan kapcsolatokat ápol a Vatikánnal. 1948 augusztusában visszarendelték Magyarországra, 1949 februárjában pedig kizárták a kommunista pártból és a külügyminisztériumból is menesztették. Rövid kultuszminisztériumi kitérő után visszatért a tanításhoz és a budapesti Madách gimnáziumban folytatta pályáját.
1950. május 30-án, a Tábornok-per (Sólyom László és társai) előkészítéseként őt is letartóztatták kémkedés és szervezkedés gyanújával. Egyesek úgy tudják, hogy az ÁVH „kémösszekötő” szerepet osztott rá, s azt kellett volna bevallania, hogy ő szervezte be az amerikai hírszerzés részére a már szintén letartóztatott egykori MOKAN-os katonatiszteket. Bennfentesektől származó információink szerint azonban ügye a Sólyom-per keretében azóta már kivégzett Lőrincz Sándor ezredessel függött össze. Pődörnek azt kellett elismernie, hogy az 1945-ben még nyugaton tartózkodó Lőrincz Sándornak kémadatokat adott át, később pedig azért támogatta az ezredes kommunista pártba való felvételét és a honvédséghez való visszakerülését, hogy a „fasiszta” Lőrincz ott romboló tevékenységet fejthessen ki. Pődört az ÁVH-n többször eszméletlenre verték, teljesen azonban nem tudták megtörni, így végül a perből is kimaradt. Az egykori fráteres tanár és ellenállási hős most leláncolva várja sorsát.
Az utaztató megjegyzése:
Pődör Lászlót 1950. október 2-án Kistarcsára internálták. Bár „kémügyét” később is többször vizsgálták, végül nem lett koncepciós per áldozata. Az internálótáborok felszámolása idején, 1953. augusztus 25-én szabadult. 1955-től a Corvina Könyvkiadó francia nyelvi szerkesztőjeként dolgozott 1984-ben bekövetkezett haláláig.