1919
Kegyelmet kaptak a halálraítélt barcikai asszonyok
Miskolc, december 22.
Dudujka Pál cikke
A statárium bevezetése után elsőként özv. Molnár Jánosné és leánya, Matild állt a rögtönítélő bíróság elé, amely férjük, illetve apjuk meggyilkolása miatt mindkettőjüket halálra ítélte. Bali Mihály hóhér munkájára azonban végül nem volt szükség, az asszonyok kegyelemben részesültek.
Molnár János és felesége, Magyar Mária bő egy éve költöztek Nekézsenyről Barcikára három gyermekükkel. A házaspár korábban juhászként számos tanyán megfordult, majd összekuporgatott pénzükből és a putnoki bank kölcsönéből megvették a barcikai malmot. Molnár tekintélyes ember volt a faluban, az utóbbi időben azonban gyakran italozott, s egyre többen sugdostak arról is, hogy megromlott a házassága. A férfi, ha józan volt, jó volt mindenkihez, de ha ivott, nem egyszer megfenyegette családját és durván viselkedett feleségével. Egy ízben még puskát is fogott nejére. Az asszonyt sem kellett azonban félteni. Többször kizárta urát a házból, így annak a malomban kellett aludni, de az is előfordult, hogy lányával, a 20 éves Matilddal együtt esett neki a férjének, a fejét zsákok közé szorították és úgy ütötték.
1919. november 29-én a családi perpatvarkodás tragédiával végződött. Molnár János reggel Schwarcz Pista kocsmájába ment iszogatni. Napközben Ilonka kislánya próbálta hazacsábítani, de a pálinkától agresszívvé vált férfi ehelyett közölte vele, hogy mondja meg az anyjának, ha a családja el nem hagyja a lakást, mire ő hazaér, rájuk fogja gyújtani a házat. Az otthoniak körében nagy volt a riadalom, s arra jutottak, ha a férfi megpróbálja beváltani fenyegetését, megkötözik és orvoshoz viszik.
A férfi délután fél négykor tért haza a kocsmából. Bár nem volt nagyon ittas – két deci pálinkát fogyasztott addig –, igen-igen káromkodott és pénzt követelt az asszonytól. Kapott is negyven koronát, ő azonban kevesellte az összeget. Az asszony és ház ura között vita támadt, amely során Molnár késsel a kezében kergette az asztal körül nejét és lányát. Ezután a hideg szobába ment, hogy a szekrény felfeszítésével további bankókhoz jusson. Neje utána eredt, hogy megakadályozza a kenyérre való elvitelét, s dulakodás alakult ki közöttük. Molnár rugdalni kezdte nejét, majd megragadta az asszony haját és fojtogatni kezdte őt. Matild lányuk az anyja védelmére sietett, s így tett annak kedvese, Lőrincz János is, aki kivette a kést a férfi kezéből. Ezután Matild megfogta az apja lábát és mindhárman elestek. A két asszony leteperte az embert, a neje a hanyattfekő urára hasalt, míg Matild a lábát tartotta lefogva. A férfi kapálózott és káromkodott, de nem bírt feleségével és leányával. Végül neje az asztalról egy ruhaszárító kötelet vett magához, azt kétszer a férje nyakára tekerte, jól meghúzta, majd „összecsombókozta”. Ugyancsak összekötötték lábát is.
Az ártalmatlanná tett férfit ezután magára hagyták, s csak egy óra múlva tértek vissza. Ekkor Molnár János arca már feketéllett, s azt hitték, megholt. Lőrincz megpróbálta fellocsolni, de a férfi nem tért magához. Az asszonyok nagyon megijedtek, főleg akkor, amikor Lőrincz János közölte, elmegy a bíróhoz, hogy bejelentse az esetet. Molnárné azonban tiltakozott, s javaslatára végül úgy döntöttek, hogy a testet lepedőbe csavarják és behajítják a Sajóba. Így is tettek, s napokig azt hitték megúszhatják a gyilkosságot.
A malomba járók persze folyton kérdezgették Molnárnét, hol a gazda, ő azonban egyszerűen közölte velük, biztosan iszik valahol. Hogy a gyanút eltereljék, végül jelentették a férfi eltűnését a sajókazai csendőrőrsön. A csendőrök nyomozást indítottak, amely nem járt volna eredménnyel, ha Lőrincz János be nem vallotta volna nekik, hogyan gyilkolták meg a molnárt. Vallomása alapján Molnárnét és a lányát is letartóztatták. Az asszonyok eleinte tagadtak, miután azonban a Sajóból kifogták a férfi hulláját, mindketten beismerő vallomást tettek. A férfit felboncolták, amely során meglepő eredményre jutottak: Molnár János a vízbe dobásakor eszméletlen volt, de élt, a szerencsétlen ember a vízbe fulladt.
Minthogy a gyilkosság a polgári statárium kihirdetése után történt, a vádlottak a statáriális bíróság elé kerültek. Ez volt az első statáriális eljárás Miskolcon. A rögtönítélő ötös tanács Maurer László táblabíró vezetésével. 1919. december 10-én tárgyalta ügyüket. A bíróság hajnali három órakor hirdetett ítéletet, amely szerint özv. Molnár Jánosnét és leányát, Matildot szándékos emberölés bűntette miatt kötél általi halálra ítélték, míg Lőrincz János ügyét a rendes bírósághoz tették át. A miskolci polgárok azóta várták, hogy megjelenjen a városban Bali Mihály hóhér, eljövetelére azonban nem került sor. A Magyar Kúria december 18-án a halálbüntetést kegyelemből elengedte, Molnár Jánosnénál életfogytiglan tartó, Molnár Matildnál pedig 15 év fegyházra változtatta át. A döntést december 21-én hirdették az elítéltek előtt.
Az utaztató megjegyzése:
Molnár Matild 1920-ban a börtönben halt meg. Lőrincz Jánost 1921-ben állították bíróság elé, ekkor bűnpártolásért három hónap fogházat kapott.