1930

Kaffka Margit emléktáblájára gyűjtenek a Nyugat irodalmi folyóirat segítségével!

Miskolc, február 28.

Peczérvölgyi Samu cikke

Fájdalmasan fiatalon, 38 éves korában 1918. december 1-én halt meg Kaffka Margit. A hiánya miatt érzett fájdalom érződött ki a Nyugat irodalmi estjén is, amelyet tegnap tartottak a Lévay József Közművelődési Egyesület rendezésében.

Már tizenkét éve nincs közöttünk a magyar költészetben verseivel legmagasabbra jutott és a legnagyobb mélységeket bejáró nagyasszonya, Kaffka Margit. Hiánya pótolhatatlan vesztesége irodalmunknak. Nekünk, Miskolciaknak különösen fájdalmas e rövid, torzón maradt életút hiszen, bár ő nem annyira kedvelte városunkat, de családi kötődései és évekig tartó itt léte miatt mégis magunkénak érezhetjük. A nagykárolyi születésű (1880. június 10.) Kaffka Margit rokoni kapcsolatai révén gyerekkorában sokszor megfordult Miskolcon. Nagyapja, Kaffka Ignác miskolci táblabíró, nagyanyja Lauka Janka volt, de hosszabb ideig két alkalommal is Miskolcon élt. 1899 és 1900 között, mikor tanítónői ösztöndíjáért egy évet Miskolcon tanított a miskolci irgalmas nénéknél, Szilágyi Erzsébet barátnőjével együtt, aki később Sassy Csaba felesége lett. Majd 1903 őszén került vissza Miskolcra, mint állami polgári iskolai tanárnő. 1907-ig Miskolcon élt és művészetének, magánéletének jelentős eseményei kötődtek a városhoz.

kaffka

Itt talált rá az eső szerelem Sassy Attila Aiglon személyében, itt ment férjhez Fröhlich Brúnó erdőmérnökhöz, itt született közös gyermekük, ekkortól indult irodalmi pályája, miskolci lakosként kezdtek megjelenni írásai a Nyugat irodalmi folyóiratban, első kötetei is miskolci évei alatt kerültek kiadásra. Mikor férjhez ment, előbb a Toronyalja utcán, majd a Tisztviselő-telep Csaba felőli utolsó előtti házában lakott. Ekkor már valóságos irodalmi szalon volt a lakás: újságírók, írók, festők, költők találkozó helye. Álladó vendégek Sassy Csaba költő, újságíró és felesége Szilágyi Erzsébet, Sassy Attila Aiglon grafikus, festőművész (Kaffka Margit köteteinek illusztrátora), Rueff Ferenc festő, Miskolczy-Simon János levéltáros, Kun József szobrász, Kóris Kálmán tanár-folklorista. 1907-ben férje minisztériumi állást kapott és a fővárosba költöztek. Ekkor már ismert és elismert. Barátságot ápol a korszak neves alkotóival. Ady a nagyon-nagy asszonyírónak nevezte, Móricz Zsigmond szerint olyan magaslatra ért, ahová asszonyíró nálunk még soha. Schöpflin Aladár szerint nincs olyan asszonyíró több, talán az egész világon.

kaffka01

Sajnos a sors rövid életet szánt neki, hisz 1918. december 1-én fiával együtt a spanyolnátha áldozata lett. Tizenkét éve hunyt el Kaffka Margit és a rá emlékezés annál is aktuálisabb, mert páratlan színvonalú irodalmi eseménynek adott otthont a Zenepalota díszterme csütörtökön este. Tegnap a „zene templomában” a Lévay József Közművelődési Egyesület rendezésében tartották meg a Nyugat irodalmi folyóirat előadását. Ez az irodalmi esemény hamar társadalmi eseménnyé vált Miskolcon, a zsúfolásig megtelt nézőtér előtt korunk legjelentősebb alkotói mondták el gondolataikat, verseiket a lelkes publikumnak. Az esten előadást tartott Móricz Zsigmond, verseit szavalta Kosztolányi Dezső, Babits Mihály, Gellért Oszkár, de elhangzottak Nagy Endre Adyról szóló gondolatai is. Schöpflin Aladár Kaffka Margitról tartott előadást. Török Sophie, pedig Kaffka Margitról írott versét tolmácsolta. Az est bevételét Kaffka Margit emléktáblája elkészítésére fordítják.

Hogy is írt Krúdy Gyula 1923-ban Miskolcról? „Ez a város a szép nők és az öreg költők városa…” Szerinte ebben a városban még mindig Lévay Józsefhez akarnak hasonlítani a költők, aki már életében is, poros, avítt, idejétmúlt volt. Elmondhatjuk, hogy Kaffka Margit miskolci itt léte alatt nem volt igaza Krúdy Gyulának!