1921
Bánom is én, mit pletykázik Ózd!
Jogerőssé vált a férjgyilkossággal vádolt Bellerné ítélete
Miskolc, október 9.
A férgyilkossággal vádolt özv. Beller Jenőnének és leányának, Beller Erzsébetnek szenzációs bűnügyében megtörtént a végleges döntés. a miskolczi törvényszék ítélete jogerőssé vált, mert a debreceni főügyész nem vette át a vád képviseletét.
Még tavaly, március 30-án történt, hogy egy ebéd után Beller Jenő dr., Ózd társadalmának kiváló tagja, vegyészmérnök rosszul lett. Placskó Lajos dr. sietett orvosi kivizsgálását megejteni, a főmérnök állapota azonban nem javult, sőt a későbbi napokban fokozatosan romlott, mígnem Beller dr. elhunyt. Elmúltának körülményei sokakban gyanút keltettek, főleg, miután az ózdi orvosok a halál okaként nikotinmérgezést állapítottak meg. Csakhamar szájára vette az özvegyet Ózd népe, azt hangoztatva, ő mérgezte meg a férjét. A szóbeszéd napról napra terjedt, s a temetés után szobalányuk is szembesítette a váddal az özvegyet, aki viszont mindössze annyit mondott: – Bánom is én, mit pletykázik Ózd!
Az asszony viselkedése nem szüntette meg a kételyt, de sokan részvétlenséget véltek felfedezni leányában, Erzsébetben is. Egyre többen beszélték, hogy Bellerné nem egy ízben becstelenítette meg férje tisztességes nevét, sőt egy mérnökhöz férjhez is kívánt menni, s e célból tette el láb alól urát. Azt is beszélték, hogy Erzsébet leánya, anyja befolyása alá kerülve vetemedett a szörnyű férj-, illetve apagyilkosságban való részvételre. Fény derült arra is, hogy az inkriminált eset előtt Bellerné és Erzsébet leánya Klausz Gyula orvostanhallgató révén Mauks József laboránstól arzén trioxidot kért! Továbbá cselédlányuk állította, hogy Bellerné azt a kijelentést tette férjére, hogy „Nem is bánnám, ha megszabadulnék tőle, mert mindig komiszkodott velem.”
Mindezek hatására a csendőrség élénk nyomozást indított, s letartóztatta Bellernét, leányát, de még cselédlányukat is. A nyomozás eredményeként a miskolczi kir. ügyész csak Beller Jenőné és Erzsébet leánya emelt vádat. A vádirat kétségtelenül rettenetes dolgokat állított, miszerint anya és leánya együtt, közös elhatározással és előre megfontolt szándékkal ölték meg az értük dolgozó férjet és apát.
A miskolci törvényszék május hó 18-án kezdte tárgyalni a titokzatos bűnügyet Maurer László dr. elnöklete alatt. Horkay Ferenc dr. kir. ügyész nagykoncepciójú vádbeszédében halált kért Bellerné fejére. Az özvegy a törvényszék előtt határozottan tagadta bűnösségét, mint ahogy azt is, hogy férjét megmérgezte volna. Számos tanú mellett meghallgatták a vád koronatanúját, a már említett cselédleányt, akinek Bellerné a már említette kijelentést tette. Tanúk között hallgatták ki a Beller-ház intimusait és Beller tisztviselőtársait is. Bellerné barátnői egytől egyig állították, hogy Ózdon sokat pletykáznak. A tárgyalás legizgalmasabb része Mauks József laboráns és Klausz Gyula orvostanhallgató kihallgatása volt. Ezek alátámasztották, miszerint tőlük Bellerné arzén trioxidot kért, amit azonban Bellerné sem tagadott, de kijelentette, a kutya megmérgezéséhez volt erre szüksége. Megállapítást nyert azonban, hogy az arzén részükre kiadva nem lett. Ezután az orvosszakértők véleményét hallgatta meg a bíróság, akiknek szakértői megállapításuk szerint Beller halálát feltétlenül arzénmérgezés okozta.
A tíz napig tartó, s a közönség óriási érdeklődése mellett kísért főtárgyalás után május 28-án hirdetett ítéletet a bíróság felmentette a vádlottat! A bíróság ugyanis nem látta bizonyítottnak azt a törvényszéki szakértői véleményt, miszerint Beller Jenő dr. szervezetébe étel útján jutott az arzén. Ellenben a kir. törvényszék elfogadhatónak tartotta Beller Erzsébetnek azon kijelentést, hogy apja 1920. március 30-án ebéd előtt port vett elő tárcájából és azt vízzel bevette. Továbbá azt is megállapította a bíróság, hogy Beller arzént is szedett és kutyáját is ezzel doppingolta, valamint a házában kisebb állatok kiirtására is e szert használta. Nem látták bizonyítva azt sem, hogy Bellerné azért akart szabadulni férjétől, hogy máshoz menjen hozzá. A felmentő ítélet hatása alatt Bellerné arcán halvány pír futott végig, majd erőt vett rajta a sírás, míg leánya érzéktelenül hallgatta végig a törvényszéki döntést. Az özvegy a tárgyalás után szabadlábra helyeztetett, majd leányával együtt Budapestre utazott ott lakó édesanyjához.
Horkay Ferenc dr. kir. ügyész azonban fellebbezett az ítélet ellen, ezért az ügy iratait a debreczeni ítélőtáblához küldték meg, ahol azonban Átány József dr. főügyész az ügy alapos áttanulmányozása után arra a meggyőződésre jutott, hogy a miskolczi kir. törvényszék ítélete és annak indokolása olyan erős alapokon nyugszik, hogy a vád a tábla előtt kevés sikerrel volna képviselhető. Ezen körülménynek mérlegelésével Átány dr. úgy határozott, nem veszi át a vád képviseletét. A Beller ügy aktái ezzel végleg lezárultak, Bellerné és leánya ezután lekerülnek az érdeklődés sokszínű palettájáról, hogy nyugodtan élhessék tovább a Beller Jenő titokzatos halála következtében feldúlt életüket, amely sok felesleges izgalmat hozott számunkra és sok kombinációra szolgáltatott okot nemcsak Ózdon, hanem a szenzációra éhes közönség legszélesebb rétegeiben is.