1902

Ismét egy nagy miskolci távozott!

Budapest, július 28.

Peczérvölgyi Samu cikke

A magyar közéletnek és irodalomnak nagy gyásza van. Kitűnő tollú publicistája és szépírója hunyt el, aki évtizedek óta dísze volt a magyar irodalomnak és újságírásnak. Vadnai Károly tegnap délelőtt fél tizenegy órakor meghalt Budapesten, Miksa utcai lakásán. A 70 éves öreg urat gyomorbaj kínozta már évek óta, amely utóbb gyomorrákká fajult. A súlyos betegség a múlt hét elején ágyba döntötte és szombaton reggel orvosa, dr. Weisz Manó lemondott minden reményről.
Az agónia szombaton délelőtt tíz órakor következett be. A beteg elveszítette eszméletét, lélegzése csökkent és vasárnap délelőtt fél tizenegy órakor utolsót sóhajtva meghalt. Halála csendes, esztétikus volt, mint egész élete. Halottas ágyánál zokogott lesújtott családja: fia, Vadnay Tibor, leánya, Herczegh Imréné, veje Herczegh Imre, régi, hűséges munkatársa Földy Géza. Ott zokogott a halottas ágyánál az elhunyt legkedvesebb kis unokája, báró Goumocus Gabriella is. Orvosa dr. Weisz Manó megvizsgálta a beteget és konstatálta a halál beálltát.
Vadnai Károly haláláról nyomban értesítették a belügyminisztériumot, ahol ma értekezlet lesz, mivel az elhunyt temetése államköltségen történik.
A halál hírére az Akadémián és a Kisfaludy Társaságban, melyeknek az elhunyt tagja volt, gyűlést hívtak össze avégett, hogy a részvétet illő módon kinyilvánítsák a családnak és a temetésen való megjelenés módozatait is kitalálják. A ravatalt a temetkezési vállalat emberei ma állítják fel, a halott addig az utcára nyíló hálószobájában, a halottas ágyon fekszik.

vadnai

Vadnai (Vadnay) Károly Miskolcon született 1832. április 28-án előkelő református családból. Atyja Vadnai Lajos liberális politikus, Miskolc képviselője, később a legtöbb ítélőszék bírája, ki szerette az irodalmat és egy nyelvészeti értekezésével (a szórendről) akadémiai jutalmat nyert.

Iskoláit Miskolcon végezte a 40-es évek lelkesítő politikai és irodalmi hatásai között, a családnak országos nevű barátai: Palóczy László, Szemere Bertalan közvetlen közelében. A szabadságharc kezdetén tüzérnek állt a 16 éves ifjú, majd nemsokára gyaloghonvéd lett. Később hadnaggyá, majd főhadnaggyá emelkedett. A szabadságharc leverése után Miskolcon, majd Vadnay Bertalan nagybátyjánál Vadnán bujkált. Néhány hónap múlva mégis besorozták. Az 59. gyalogezreddel Bécsből Tirolba, onnan Olaszországba ment. Egy év múlva haza jött s az irodalommal kezdett foglalkozni. Eleinte szerelmi dalokat irt Sugár Kálmán álnév alatt. Nagy Ignácz tanácsára azonban nemsokára a szépprózára tért át, s 1852-től részint társadalmi, részint történelmi tárgyú novellákat írt a lapokba. „A téli estékre” címen két kötetben adta ki elbeszélései gyűjteményét, melyek addig már kedvelt íróvá tették. Mint novellista később is gyakran írt különböző lapokban (Budapesti Szemle, Fővárosi Lapok stb.) s két újabb gyűjteményt is közzé tett, „A hosszú estékre”, s „Éva leányai”. Rendszerint műveiben a magyar társadalmat ábrázolja találóan. Regényei: A kis tündér (2 köt.), Eszter a szép kardalnoknő, Eladó leányok, A rossz szomszéd, A besorozott, Immakuláta grófné. Vadnai azonban nem szépirodalmi íróként, hanem mint szépirodalmi hírlapíróként volt a legsikeresebb. Fővárosba költözése után csakhamar belső munkatársa lett a Hölgyfutárnak, ide írta novelláit. Később megalapította a Fővárosi Lapokat, amelyet ettől fogva 29 éven át szerkesztett. 1866-tól a Kisfaludy Társaságnak, 1872-től az Akadémiának is tagja lett. 1878-ban szülővárosának, Miskolcnak déli kerületét az országgyűlésben majd egy évtizeden át képviselte. 1893-ig, mint a szabadelvű párt tagja s mint parlamenti szónok is kedvelt volt. Elnöke volt az állandó igazoló bizottságnak és működött a közoktatási bizottságban is. 1893 elején átvette a hivatalos Budapesti Közlöny szerkesztését, lemondott képviselői mandátumáról és visszalépett a Fővárosi Lapok szerkesztésétől is. Halálával egy újabb „nagy miskolci” távozott az élők sorából.