1914

Hitvesgyilkos kántortanitó

Halálos családi dráma pályaudvaron

Miskolc, január 16.

Peczérvölgyi Samu cikke

Becsák Antal rudabányai kántortanító tegnap délután a Miskolc személypályaudvar állomás II. oszt. váróterme előtt három lövéssel agyonlőtte feleségét, született Bottka Stefániát. A házaspár közel négy évet élt együtt, de Bottka Stefánia, másfél évvel ezelőtt otthagyta az urát, mert nem tudta megszokni férje indulatos, hirtelen, erőszakos természetét. Az asszony hazament szüleihez Ragály községbe, ahová Becsák is gyakran átrándult, részint azért, hogy közeledést, alkalmat keressen a békülésre, részint, hogy a felesége életmódjáról egyet-mást megtudjon. Nemsokára fülébe jutott az a falusi pletyka, hogy az asszony és a jegyző nagyon bizalmas viszonyban vannak egymással. Becsák erre nem bírta indulatait leküzdeni, fölkereste feleségét és megverte. Ezért az edelényi járásbíróság annak idején 120 korona pénzbüntetésre ítélte. Az asszony nemsokára benyújtotta a válókeresetet férje ellen, aki mindig azzal fenyegetőzött, hogy megöli, ha nem békül ki vele. Tegnap volt a miskolci kir. törvényszéken a második békéltető tárgyalás, mely alkalommal az asszony konokul megmaradt amellett azon elhatározása mellett, hogy nem tér vissza az urához, aki a tárgyalás után meg is fenyegette feleségét:

— Ha nem jössz vissza hozzám, nem mész haza élve!

1a07696aa37e8e84fce00c0c0fa4d2ad

Becsák azután Dóczi Imre damaki tanító és annak Eszter nővére társaságában megebédelt a Leffer-féle vendéglőben. Dócziék előtt is kijelentette, hogy agyonlövi feleségét és, hogy ezt el is higyjék neki, ott előttük töltötte meg csontnyelű, barna, hatlövetű revolverét, melyet azelőtt egy negyedórával vásárolt egyik miskolci vaskereskedésben.
Becsák azután villamosra ült és kiment a Gömöri pályaudvarra, majd amikor itt nem találta a feleségét, a Tiszai-pályaudvarra sietett. Ott meg is találta Bottka Stefániát, aki az anyjával és a Lichtenstein ügyvédi iroda vezetőjével volt együtt és várta a vonatot, hogy hazamehessen.
Becsák a feleségéhez lépett és új­ból kérlelni kezdte. Közben jelezték a vonat beszállási idejét. Bottka Stefánia erre kisietett a peronra, de férje utánaszaladt átölelte, magához szorította és revolveréből háromszor rá lőtt az asszonyra, aki holtan esett össze. A lövések a jobb halántékon és a jobb fül mögött hatoltak be a szép fiatalasszony fejébe és összeroncsol­ták az agyát.
Becsáknét azonnal hordágyra tet­ték és bevitték a rendőri ügyeletes szobába. Odavitték a gyilkos tanítót is, akit Takó Sándor rendőrbiztos azonnal elfogatott.
A helyszíni szemle és a hulla­szemle megejtésére négy óra előtt pár perccel a pályaudvarra érkezett Horváth Károly tb. rendőrfőkapitány és Katona László dr. városi tiszti orvos.
A gyilkos tanítót az esti órákban hozták be a rendőrség bűnügyi osz­tályára, ahol Horváth Károly tb. fő­kapitány még az este kihallgatta. Becsák Antal beismerte tettét és sírva jelentette ki, hogy nem emlékszik magára a gyilkos merényletre. Hosszasan mondotta el házasságuk történetét, mely akkor fordult tragikusra, mikor megtudta, hogy az asszony a ragályi jegyzővel bizalmas viszonyba került. A válóper folyamán könyörgött az asszonynak, hogy térjen vissza, Becsákné azonban ezt megtagadta. Egyszer hallotta a férj az asszony környezetétől, hogy Becsáknéra hatnak a fenyegetések. Ezért az első békéltető tárgyalás alkalmával, tisztán fenyegető célzattal egy rossz revolvert fogott az asszonyra. A mai tárgyalás után már semmi reménye nem lehetett arra, hogy az asszonyt valaha viszontlátja. Ez teljesen elvette az eszét és önkívületi állapotban követte el tettét. Nem emlékszik vissza semmire, csak akkor eszmélt öntudatra, mikor a rendőri őrszobában volt. Becsák sírva mondta: Megbántam, amit tettem. Megnyugszom, hiszen úgyis bűnhődni fogok tettemért. Legalább nyugodt lesz a lelkiismeretem.