1986

Hát elvtársak szép lassan elisszuk a jövőt!

Miskolc, december 31.

Peczérvölgyi Samu cikke

Volt egyszer az ember. Az ember a történelem folyamán addig fejlődött, amíg megszületett a szocialista/szovjet típusú munkás. Ez az embertípus a jövőbe bátran tekint, izmos karja kalapácsot tart, erkölcsös, tudatos, egyetlen ökölcsapással szétzúzza a reakciót, a régi rend híveit és zászlóerdő alatt zárt egyenes sorokban, kéz a kézben a parasztsággal és a haladó értelmiséggel menetel hűen követve az élcsapatot, a kommunista pártot. Ez az embereszmény a szovjet típusú szocialista országokban mindenhol „létezik”, de úgymond születése pillanatában sem volt köszönő viszonyban a valósággal. A nagy példakép Szovjetunióban a második világháború utánra több generáció nőtt fel árván, a szovjet családok döntő többsége így vagy úgy már megtapasztalta a gulágot, a sztálini állam elnyomását. Generációk nőttek fel az utcán, bandákba verődve, rabolva, fosztogatva. Ezeknél a társadalmi szempontból is jelentős embercsoportoknál az alkohol, az erőszak, a bűnözés a létezés alapja volt. Nem véletlen az sem, hogy a sztálini Szovjetunió nem igazán tudott mit kezdeni ezzel a problémával, még annak ellenére sem, hogy a Visinszkij-féle sztálinista, vulgármarxista jogrendszerben a halálbüntetés alsó határa 12 év volt. Egyszerűbb volt a problémáról úgymond „nem tudni”, nem beszélni róla.

Nálunk, Magyarországon nem ilyen súlyos a helyzet, illetve másfajta társadalmi feszültségekkel kell szembenézni, de a szocialista emberkép gyakorlati megvalósulása itt is hibádzik. Az erkölcs és az etika szocialista felfogása, mint minden szocialista-kommunista országban, valójában csak kirakat. A kommunista jellegű diktatúrákban a társadalmi problémák felismerése és azokra adott megoldási javaslatok között nagyon hosszú idő is eltelhet (akár évtizedek), hiszen alapfelállás szerint elvileg nem is lehetett probléma. Így azokat a társadalmi gondokat, amelyek közvetlenül nem veszélyeztetik a diktatúra létét, reflexszerűen a szőnyeg alá söpörik. Így van ez az alkoholizmussal is. Az alkohol és a drog problémája Magyarországon sem ismeretlen. A szipuzás, a ragasztók, és parkettalakkok inhalálásának szokása egyre nagyobb méreteket öltött már a ’60-as években. A ’70-es években Magyarország első, „partidrogja” a Parkan nevű tabletta volt, amit a Parkinson-kór kezelésére használtak.

20210603 141347

A központi idegrendszert blokkoló gyógyszer és a tömény szesz egyidejű fogyasztása vezető tudatmódosító szer lett. Az első bizonyíthatóan ebből származó haláleset 1967-ben volt.

A Központi Statisztikai Hivatal 1984. évi adatai szerint az ipari központokban, így Borsod-Abaúj-Zemplén megyében és Miskolcon az országos átlagnál rosszabb volt a helyzet az alkoholizmust illetően. A megyebizottság a Borsod-Miskolczi Est által megszerzett 1985. évi jegyzőkönyve szerint a megyében az alkoholisták aránya az össznépességen belül 25%! Ez az arány nagyobb lehet ennél, hisz sok alkoholista magát vélhetőleg alkalmi ivóként tüntette fel a kérdőíven.

Nem véletlen, hogy az 1980-as évekre az MSZMP központi bizottsága is belátta, hogy baj van. Ilyen mértékű társadalmi alkoholfogyasztással már kezdeni kell valamit. Lökést adott a terveknek az 1985-ben bevezetett Gorbacsov-féle szovjet alkoholtilalom is. Az 1970-es években már felállítottak egy alkoholizmus elleni bizottságot és a bizottság 1984. január 5-én elfogadott programja szolgált a probléma megoldásának alapjául. De a bice-bócára sikerült törvényi szabályozás csak 1986-ban született meg. Ez a szabályozás a már érvényben lévő 19/1977 BkM sz. rendelet átdolgozása és szigorítása volt. Jellemző módon itt sem a problémát magát akarják megoldani, hanem szankciókkal szándékoznak visszaszorítani az alkoholizmust. A törvény értelmében szigorítják, illetve megtiltják a munkahelyi alkoholfogyasztást, ami addig sem volt ugyan megengedett, de „jóindulatú elnéző bánásmódban részesült, hiszen egy nagy gyárban, mint pl. a DIGÉP minden napra esett egy-két névnap, amit azért meg kellett ünnepelni erősítve a kollegialitást”.

20210603 142007

A rendelet értelmében reggel 9 óráig tilos alkoholt árusítani az üzletekben és a kocsmákban, illetve üzemek, gyárak közelében műszakváltások idején. Volt terv arra is, hogy eleve csak délután 14 órától lehetett volna alkoholt kapni. A birtokunkba került dokumentumokban ezt a részt valaki vastag vonallal áthúzta. A megyei rendőrséggel és a Kereskedelmi Felügyelőséggel karöltve az MSZMP Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bizottsága összeírta a megye területén található éttermeket, kocsmákat, vendéglátó-ipari egységeket és a színvonalában nem megfelelőket a bűnügyileg fertőzött helyeket bezáratta, természetesen vigyázva az ellátottságra. Ez azért érdekes eredményeket is hozott, hisz Edelényben nyolc kocsmát zárattak be a hatóságok, Sajószentpéteren viszont a megyebizottsághoz küldött számos dühös levélben előforduló Keresztanyám Kocsmája nevű hely, ahol „a munkás elissza, és el játékgépezi gyerekei elől a betevőt”, ideiglenesen megúszta, épp a környék ellátottságára hivatkozva. Magyarul: ezt a kocsmát azért nem zárták be azonnal, mert a közelben nem volt másik, így rendelet ide vagy oda a dolgozónak azért inni és szórakozni muszáj.

20210603 141514

Sokan vitatják viszont, helyes volt-e szombatra is kiterjeszteni az árusítási tilalmat, mondván a hétvégi vásárlást nehezíti, 1-2 üveg sör miatt is kétszer kell a boltba menni. Az intézkedések hatásáról, hasznosságáról is megoszlanak a vélemények. Sokan úgy érzékelik, máris csökkent a reggeli italozók, a munkahelyre ittasan érkezők száma. Mások szerint a nagyivók előre megvásárolják a reggeli adagot, míg mások pedig 9 óra után munkahelyükről mennek ki érte. 9 óra után a gyárak, üzemek közelében lévő boltok zsúfoltak legalább ugyanannyi szesz fogy. Sürgetik a munkafegyelem ilyen téren való erősítését, a rendszeres ellenőrzéseket, az italozók szigorú büntetését.” A probléma gyökerét viszont most sem sikerül kezelni. Pedig az okok tudhatóak, mint ahogy másik dokumentum fogalmaz: „Az alkoholfogyasztás korlátozásával is elvekben egyetértünk. A forgalmazás korlátozása azonban sohasem fog valóságos eredményt hozni, mivel a tiltással nem lehet a problémákat megoldani. Az alkoholfogyasztást kiváltó okokat kellene megszüntetni, nemcsak felületi kezelést végezni. Ha például nem lenne sok ember számára hosszú évekig a kevés kezdő fizetésből szinte lehetetlen lakáshelyzetének javítása, talán nem fordulnának kétségbeesésükben, kilátástalanságukban az alkohol felé. A jó szándék, a propaganda kevés, és kevés az adminisztratív intézkedés is. Ha valaki megkapta a lakását, ha csak szülei nem segítik, évek múltán tudja csak bebútorozni, úgy ahogy elképzelte, miközben fizeti a több ezer forintos havi törlesztéseket élete végéig, a lakás szerintünk irreálisan magas árát és annak kamatait.” 

Hát elvtársak ez a punnyadt mozdulatlanság szépen lassan elissza a jövőt, a múltat, meg már végképp eltörölték!

Az utaztató megjegyzése:

A kicsit propaganda-ízű alkohol elleni mozgalom följegyzései, jelentései, vitaanyagai, határozatai, elemzései, amelyek döntően uralták az 1986. esztendő MSZMP megyei iratait, 1987-ben, amikor életbe lépett a minisztertanácsi rendelet, szinte nyomtalanul eltűntek a fennmaradt iratokból. A havi jelentésekben, kimutatásokban, vitaanyagokban, följegyzésekben nyomát sem lelni továbbiakban az alkoholellenes küzdelemnek. Olyan érzése van az embernek, mintha megoldódott volna minden, ezt a dolgot letudtuk, jöhet a következő „nagy feladat”.

webp.net gifmaker
plakát
cad0693017ed427a9694e69124132bd2