1878
Hammm! Bekaplak!
Miskolc, február 10.
Peczérvölgyi Samu cikke
Az a viharos gyorsaság, mely Miskolc fejlődését jellemezte az utóbbi évtizedekben nemcsak emberszámban, anyagi javakban mutatkozott meg, hanem a város területének a növekedésében is. Legújabban ennek a nagyarányú növekedésnek újabb áldozati báránya készül a mohó Miskolc oltárán zsákmányul. A kicsiny falu, Mindszent kapálózik már Miskolc halálos szorításában. Tudniillik városunk tényleg körbe építette Mindszentet, jelenleg a faluból bármerre is próbál kimenni az ember, Miskolcra jut. A város néhány év óta kéri, követeli Mindszenttel való egyesítését, pont arra hivatkozva, hogy nem lehet külön község egy településen belül, de a kicsiny falu minden egyesítési törekvésnek eddig ellenállt. Most kezünkbe került a mindszentiek nagy gonddal összeállított petíciója az egyesülés ellen. Ebben az iratban hol szépen, hol keserűen kél szabadsága és függetlensége védelmére a kis Mindszent, szabadkozik minden áron a szerencse ellen, hogy a várossal egyesíttessék. Megerősíti mennyre és földre, hogy azt az előnyt, hogy egy pazarló, pótadóból elő és oktalan fényűző településsel egyesíttessék, semmi íze sem kívánja; rimánkodik, hogy hagyják meg őt egyszerűségében, kicsi igénytelenségben. Apellál igazságra, emberségre.
Mindegy, haszontalan ez az erőlködés! Miskolc megmagyarázza neki kézzel foghatólag, hogy ő nem pazarol, ő okosan gazdálkodó város; hogy ő csak a nagy szeretet miatt kívánja Mindszentet az egyesülés áldásaiban részesíteni. Ezért nem is kívánja tőle tíz esztendeig csak kétharmadát a pótadónak. Egyébként is, ha Mindszent nem akar önként csatlakozni, akkor a belügyminiszter jár majd el, mert a hatályos közigazgatási törvények szerint Mindszent nem is létezhetne!
Az utaztató megjegyzése:
Miskolcon a leglegelső település összevonás 1880. január 1-én történt, az akkor már a város által teljesen körülépített Mindszentet egyesítették Miskolccal. A kis káptalani falu a hajdani templom és a mellette épült szegénykórház körül létesült. A településről a reformáció előttről, 1507-től vannak források. Ekkor már létezett a kápolna és a szegényház is. 1530-tól a munkácsi görög katolikus (orosz) püspökség birtoka volt, a tapolcai fürdővel együtt. A falu legrégibb térképe 1777-1778-ból származik. A település lélekszáma ekkor 296 fő volt. A falut a templom és a szegénykórház szolgálatában álló káptalani jobbágyok, mészárosok, fazekasok, szőlő- és pincebérlők lakták.