1936

Hajnali tapolcai „közös fürdőzések”

Miskolc, július 18.

Dudujka Pál cikke

Miskolc a szerelem városa. Se szeri, se száma a jól bejáratott találkahelyeknek. Kellemes légyottok az avasi hegyoldalban, kávéházaknak nevezett bűnbarlangokban és persze az Árpád utcai háremről se feledkezzünk meg. A nyári nagy hőségben azonban hol máshol üdíthetnék fel magukat a szerelem buja gyönyöreire is vágyó korhelyek, mint a tapolcai fürdőtelepen, amely immár a hajnali légyottok kedvelt célállomása.

Az elmúlt napokban rendkívüli hőség elszenvedői voltunk. Miskolcon június közepe óta 30 fok körüli a hőmérséklet, s bár a hajnalban mindig 20 fok alá csökken, azt csak kevesen élvezhetik. A legtöbben a szörnyű meleg távoztával édesdeden alusszák álmukat. A fiatalok és a mindig szórakozásra vágyó léhák azonban ekkor élnek csak igazán. A ma mért 31.9 fokos hőség hatására megértők lehetünk velük, hisz az embert próbáló melegben nappal még szórakozni sincs az embernek kedve. A hajnali hűs levegő azonban szinte új életet lehel az ember testébe, s aki mulatással tölti az éjcakát, az bizony csak nehezen tud szabadulni ettől a kellemes légkörtől.

Hajnaltájban az elmúlt hetekben is megszaporodtak a görömböly-tapolcai fürdőtelep látogatói. A fürdőszolgák már-már megszokták, hogy hőség idején az éjcaka közepén Miskolcról érkező látogatók zavarják fel őket álmukból. Tisztességes úriemberek természetesen sosem tennének ilyet, a megrögzött lumpokba azonban nem szorult annyi tisztesség, hogy mások pihenésével törődjenek, s pofátlanul követelik a fürdők megnyitását.

tapolca

A társaság többnyire a Korona étteremből indul útnak, amelynek bérlője, Böczögő József társbérletként az Anna szállót is üzemelteti nyaranként. A vendégekkel azonban Böczögő talpig úriemberként sohasem tartana együtt az éjjel közepén, a konyha alacsonyabb rangú személyzete, illetve fiatal pincérek kísérik a még mindig mulatni vágyókat. Mondani sem kell, hogy a tapolcai fürdőbe érkező társzekerekkel, felpakolt konyhával és cigányzenészekkel érkező társaság többnyire dzsentrit majmoló újgazdagokból és teljesen lezüllött vidéki úriemberekből áll. Az élvhajhász duhajok aztán útközben felszedett hölgyekkel rendeznek közös fürdőzést. Rendszerint a hármas medence ad színhelyet féktelen örömhajhászásuknak, amiről persze a reggeli, délelőtti órákban érkező, a helyi „szokásokat” nem ismerő turista vendégek mit sem tudnak.

A hajnali duhajkodásról, a tapolcai „közös fürdőzésekről” a városban persze mindenki tud, még sincs senki, ki szót emelne ellene. Talán jobban megértik a hatalmas hőség után felüdülésre és szerelemre vágyó léhákat, mint a fürdő szegény szolgáit, akik emiatt alig-alig tudnak aludni a nyári kánikula idején.