1907

Gyönyörű szélhámosnő a miskolci kir. törvényszék előtt

Miskolc, január 25.

A miskolci kir. törvényszék büntetőtanácsa tegnap egy nagystílű szélhámos asszony felett ítélkezett. Tihanyi Mária Irma, a nagyszabású kurtizán, bárók, grófok, hercegek barátnője, aki Moszkvától Londonig minden könnyelmű mágnásnak szeretője és aki Bécsben, Berlinben, Párizsban saját palotáiban fogadta és szipolyozta a felsőbb körök könnyűvérű ivadékait. Az asszony úgy külső megjelenés, mint szellemi tehetségek tekintetében a föltűnő jelenségek közé tartozik, a nézetek eddig meglehetős eltérők voltak. Sokan a szenvedélyek szerencsétlen áldozatának tartották, míg mások egyszerűen kalandornő számba vették.

A nemzetközi szélhámosnőről már többször közöltünk híradást, így a széles közönség előtt nem ismeretlen. Bár állítása szerint ő magyar grófnő, aki férjétől, Sturdza Demeter gróftól elváltan él, a Berlinben, Münchenben, Bécsben, Párizsban és Budapesten lefolytatott hivatalos nyomozások révén kétségen kívül megállapítható, hogy sem a grófi cím, sem a Sturdza név viselésére nem jogosult. Bitorolt neve és magas címe csupán arra szolgál, hogy csalásait elősegítse és a hatóságokat félrevezesse. Életkorát is gyakran hamisan mondja be, az igazság azonban az, hogy 1867-ben született Kőszegen, Freyler Mária néven. A kis Manont szülei megfelelő nevelésben részesítették, de alig végezte el felsőbb leányiskolai tanulmányait, máris nyugtalan vérmérséklete korlátlan uralma alá került. Egy szép napot eltűnt a szülői háztól, s mint orfeumi énekesnő a székesfővárosba került. Itt egy Plutitsch nevű szélhámos takarékpénztári főpénztáros kedvese lett. Mária azonban vérével nem bírva a férfi felnőtt fiával is bűnös kapcsolatba került. Egy nap Plutitsch úr hazatérve Tihanyi Máriát in flagranti a saját fiával találta az ágyban. A szélhámosnőnek így botrányos körülmények között kellett távoznia, majd országról országra vándorolva, kalandos élményekben változatos pályát futott meg. Majd Melita grófnő, Strázsi Irma, Freyler Irma, Földesi Freyler Mária néven szerepelt, utóbb Tihanyi-Sturza Mária, Marie Manon de Tihanyi név alatt volt ismeretes. Megfordult Ausztriában, Olasz-, Franciaországban, Angliában Romániában és Törökországban. A „grófné” az 1893. és 1894. években Bukarestben, a Varieté színház deszkáin működött és mint énekes és táncosnő lépett fel. Itt egy karperecet lopott kartársnőjétől, amiért a bukaresti törvényszék 15 napi fogságra ítélte. A bukaresti emlékek elől Párizsba menekült, ahol az éjjeli élet egyik lovagjával, Sturdza Demeterrel szőtt viszonyt. Bár Sturdzáról azt állította később, hogy gróf, a valóságban még csak nemes sem volt. Hosszabb ideig tartó szerelmi viszony fejlődött ki köztük, mely azonban házassághoz nem vezetett. Később megint folytatta orfeumi szereplését, majd pedig Lembergben kötött viszonyt egy dragonyos főhadnaggyal, akivel három éven át élt házasságon kívüli viszonyban.

A kalandornők csábos mosolya már sok gavallért megszédített

1900-ban Bécsbe költözött, ahol mint nagylábon élő dáma lett ismertté. Nyolc szobás lakást tartott, mely a legnagyobb fényűzéssel volt berendezve, fogata is volt és maga szokta hajtani a lovakat. Nemsokára pénzzavarokba keveredett, s bútorait és fogatát tízezer forintért elzálogosította. Ezután Chlumetzky János báró házába költözött és ott egy úgynevezett Pension superbe-t rendezett be, amelyet a Bécsben lakó angol és amerikai előkelő gavallérok sűrűn látogattak. Hogy pénzhez jusson emellett nagyszabású csalásokat követett el. Az aranysárga hajú híres szép asszony különösen értett ahhoz, hogy előkelő, nagy állású egyének közelébe férkőzzék, színleges ismeretséget kössön velük s azt az ismeretséget az ő pénzügynökei előtt szerelmi viszonynak tüntette fel. E célból bizalmas hangú leveleket mutatott föl ügynökeinek, vagy pedig oly jeleneteket rendezett, amelyek a pénzembereket megtévesztették s ennek hatása alatt elfogadták a nagyállású, vagyonos egyének hamisított elfogadványaival ellátott váltókat. A furfangos asszony emellett kiadta magát mint a megboldogult Erzsébet királynő udvarhölgye és Sztáray Irma grófnő aláírásával több nagy bécsi ékszerkereskedőtől drága ékszereket csalt ki, melyeknek értéke túlhaladta a 100 ezer koronát. Mire azonban csalásai felszínre kerültek, Tihanyi „grófnő” már Sopronban kacérkodott a jóindulatú urakkal, s egy bérelt villában lakott. A bécsi vádakat vakmerő hazugságoknak nyilvánította, s gavallér társaságai ennek hitelt is adtak.

A fényűzés, a csipkék rabját végül két éve a soproni törvényszék többszörös váltóhamisításért, csalásért és sikkasztásért három évi fegyházra ítélte, melyet most tölt ki a márianosztrai fegyházban. Onnan vezette elő egy fogházőr az állítólagos grófnét, aki még most is, 38 éves korában, szemrevaló asszony, aki rabruhájában is úgy mozog, mintha csipkés selyemruha fedné karcsú termetét. Idegesen mozog, amint a tanúk ellen, vagy – hiszen olyan is akad – mellette vallanak.

Tihanyi Mária ezúttal azért került az ítélőszék elé, mert Miskolcon is nagyszabású csalást követett el. 1904 május és június havában városunkban, a Szeremley-villában lakott társalkodónőjével, a párizsi Chavanne Lujzával együtt. Ebben az időben a Felbermayer és társa, valamint Franz Arnold és társa bécsi divatárucégek egyremásra kaptak megrendeléseket Gräfin Marie von Platten és Baronesse Louise de Chavanne aláírással. Az állítólagos grófnő, illetve bárónő brüsszeli és alenconi csipkére szóló megrendeléseket küldött, s az árukat a miskolci postán Tihanyi Mária Irma, az állítólagos Sturza grófné vette át, az állítólagos Platten grófné helyett.

Tihanyi Mária nem először került bajba, de nem is utoljára

A „grófné” egy szép napon eltűnt Miskolcról és a soproni törvényszék tárgyalótermében bukkant fel ismét. Ekkor a károsultak bűnvádi feljelentést tettek a híres kurtizán ellen, aki magát még mindig konok következetességgel Sturdza Demeter orosz gróf törvényes hitvesének vallja. A följelentés alapján a nyomozás megindult és az ügy múlt év januárjában főtárgyalásra került, de akkor Tihanyi Mária a Párizsban lakó Platten Mária grófnéra és a Londonban tartózkodó báró Beni de Goldschmidtre hivatkozott.

A törvényszék széleskörű nyomozást indított a tanúk felkutatására, de ezek nem voltak feltalálhatók. Így került az ügy tegnap főtárgyalásra, amelyen Tihanyi Mária ismét Platten grófnéra hivatkozott. Azt vallotta, hogy a grófné két hétig időzött nála Miskolcon, megrendelte az árukat és annak a megbízásából Chavanne Lujza vette át azokat. A károsult bécsi cégek ügyvédei a tárgyalás folyamán egyezséget kötöttek Tihanyi Máriával, aki arra kötelezte magát, hogy a cégeknek átengedi a tőle lefoglalt készpénzt, ékszereket, ruhaneműit, melyet két hónap múlva 600 koronáért ki fog váltani. A cégek erre visszavonták panaszukat, mire a törvényszék Tihanyi Mária Irma és Chavanne Lujza ellen is megszüntette az eljárást.

Tihanyi Mária egyáltalán nincs elbúsulva, lapunk munkatársának így nyilatkozott csábító mosollyal: – Öt hét múlva kiszabadulok a fegyházból és szerzek magamnak újból ékszert és mindent, azután kiutazom Párizsba, mert csak ott van igazi nagyvilági élet!

Bizonyosak vagyunk abban, hogy e „nagyvilági” élet inkább félvilági élet lesz, de abban is, hogy a csábító szélhámosnőről, az előkelő urak kizsákmányolójáról még bizonyosan hallani fogunk.