1914
Grófi származású miskolci pincér, milliós örökség várományosa
Miskolc, január 3.
Peczérvölgyi Samu cikke
Na, nem hiába elit hely a Korona! Miskolc vendéglátásának ékköve, zászlóshajója. Az egész ország ismeri, sokan csak konyhájáért járnak Miskolcra, és egy magasrangú vendégnek is hol máshol lehetne a szállása, mint itt. Hiszen a Koronának nemcsak a vendégei előkelőek, hanem ahogy kiderült a személyzete is.
Már hosszú-hosszú évek óta pincérkedik itt Géza, a fiatalos, szimpatikus, jómodorú, szőke felszolgáló. Mindenki csak így ismeri: Géza! Géza jópincérhez illően nyitástól-zárásig lót-fut: – Géza! Egy kapucínert! – Géza! Az étlapot! – Géza! Terítse fel a billiárdasztalt! Mindenki szereti Gézát. Csak így, Géza!
Nemrégiben azonban kiderült Géza titka. Ő nemcsak amolyan Géza, hanem egy gróf. Este, amikor véget ér a munka és hazamegy szűk szobájába álmában talán szép, buja színpompás olasz tájakat, pazar szépségű kastélyt, szolgák, lakájok seregét, fényt és pompát, pénzt és vagyont lát. Ott, a kis sötét szobában már nem „Géza, a pincér“ hanem Bevilaqua Géza gróf, a bevilaquai grófság ura. Montagua, Verona és Firenze termékeny tájai ezer és ezer holdon neki termik a búzát, olajbogyót. Igen, ő a pincér gróf vagy gróf pincér.
Néhány éve levelet kapott a velencei osztrák-magyar konzulátustól, hogy ő egyenes leszármazottja egy ősi családnak, teljes nevén conte Assilo di Guelle Bevilaqua di Firenze la Marsa. A levélben az állt, hogy örökös nélkül halt el az utolsó Bevilaqua gróf, s ha be tudja bizonyítani származását, akkor megkaphatja az örökséget, castello Bevilaqua-t, és Gracia Felicita Bevilaqua herceg hagyatékát, a Montagua, Verona és Firenze környékén lévő óriási földbirtokot. A veronai hatóságok is értesítették erről.
Már gyermekkorában hallotta apjától, hogy jussolni fognak, hogy gazdagok. Az őse, conte Jacomo Assilo di Guelle Bevilaqua di Firenze la Marsa magasrangú katona volt. 1780-90 közt, a napóleoni háborúk idején menekült Olaszországból, mert a franciák halálra ítélték. Magyarországra, Selmecbányára jött, s ott telepedett le. Fia, akit szintén Jacomonak hívtak, hogy fenntarthassa magát, kénytelen volt mesterség után nézni, és kőfaragó lett. Ő már nem viselte a grófi címet. Géza apja, Bevilaqua Nándor, állami erdőkezelő volt Rozsnyón. Ma már nyugalomba vonult. Ketten voltak testvérek: az öccse, Bevilaqua Ernő Béla huszárhadnagy volt Pécsett. Pár év előtt egy lóversenyen lebukott lováról, agyrázkódást szenvedett, s meg is halt.
Gézának is kalandos sors jutott. Nagyrőcén járt kereskedelmi iskolába. Második kereskedelmibe járt, amikor egy színtársulattal megszökött. Az apja visszahozta és beadta Rozsnyón az adóhivatalba gyakornoknak. Az adóhivatalnál nem volt sokáig. Az I. P. Glesinger nagy fakereskedő cégnél helyezkedett el Besztercebányán, majd Budapesten. Budapesten könnyelmű társaságba keveredett, kilépett a cégtől, adósságokat csinált. A dolog vége az lett, hogy apja kitagadta. Ekkor hirtelen elhatározással – mert amúgy ehhez kedve is volt – elment pincérnek. Sok helyen dolgozott az országban, Budapesten, Szegeden, Aradon, jó néhány éve itt a Koronában.
Az örökség ügye még nem zárult le, mert Olaszországból is jelentkeztek érdekeltek. Most egy ügyvédet bíztak meg, hogy képviselje a magyarországi Bevilaqua-kat, nyerje meg a pert, mert ők a kizárólagos örökösök.
Hát, kedves Géza pincér, gróf Bevilaqua Géza! sok sikert!
Az utaztató megjegyzése:
A hír a mesés örökségről, vagy igaz volt, vagy sem. Az viszont igaz, hogy Bevilaqua Géza soha sem lett gazdag gróf. Az I. világháború idején bevonult hősünk 1915 májusában kezdődő Przemysl sikeres ostromakor hősi halált halt.