1947

Felfüggesztették a kommunista listán induló római katolikus papot

Miskolc, augusztus 25.

Dudujka Pál cikke

Halmos G. Ottó ragályi római katolikus plébános a Magyar Kommunista Párt megyei listáján indult az országgyűlési választáson, ehhez azonban nem rendelkezett püspöki engedéllyel, ezért felfüggesztették szolgálatából.

Sosem látott politikai összecsapások közepette dúl az országgyűlési választási hadjárat. A Magyar Kommunista Párt elsőként állította össze és hozta nyilvánosságra képviselőjelöltjeinek listáját. A névsor igen vegyes képet mutat, a jelöltek mintegy fele ipari munkás, harmada paraszt, de jócskán találni köztük értelmiségieket is. A „klerikális reakció” ellen nyíltan küzdő párt meglepő módon egyházi személyeket is bevont a politikai küzdelembe. Az országos listán hét papot indítottak, akik „felismerték, hogy a nemzet igazi szolgálatában helyük a kommunista listán van”. Érdekes módon hárman közülük megyénkben, az MKP borsod-gömör-zemplén-abaúji választókerületében lettek képviselőjelöltek. A 18. helyen Halmos G. Ottó ragályi plébános, a 20. helyen Csató József sátoraljaújhelyi református lelkész, a 23. helyen pedig Gályász László sajóládi római katolikus pap indul. Csató lelkészként való feltüntetése megtévesztő, hiszen a férfi már 1945-ben lemondott papi állásáról, s azóta az MKP Zemplén megyei, majd Sátoraljaújhely városi titkáraként működik. Gályász és Halmos G. azonban ténylegesen pap és bár hivatalosan mindketten pártonkívüliek, bizonyos, hogy titkos párttagok, kriptokommunisták, akik az ateista párt állásait igyekeznek erősíteni a keresztény hívek körében.

Az 1935-ben pappá szentelt Halmos G. Ottó rendkívül aktívan állt a kommunista propaganda szolgálatába. Járja a falvakat, gyűléseken szólal fel és igyekszik megnyerni a vallásos tömegeket a kommunistáknak. A plébános fennhangon hirdeti, hogy Krisztus és a kommunista párt ugyanazért harcolt, illetve harcol: az elnyomott szenvedő embertömegekért. Úgy véli, hogy a kereszténység összefér a demokráciával és az a kommunista párt célkitűzéseivel is és Rákosi Mátyásra hivatkozva állítja, a párt tiszteletben tartja a magyar nép vallásos meggyőződését: „Nem igaz, hogy a kommunisták ellenségei a társadalmi rendnek: sőt legjobb védelmezői! Nem igaz, hogy a Kommunista Párt vallásellenes: sőt hirdeti és valósággá teszi a vallás teljes szabadságát. Vallom, hogy aki a magyarság anyagi és szellemi felvirágozását akarja, annak a Magyar Kommunista Pártot kell támogatnia! – De meggyőződésem: egyházunk vezetői előtt sem lehet közömbös, vajon mi lesz a sorsa a katolikus vallású sok-sok ezer kommunistának, ha teljesen egyházi irányítás nélkül maradnak? Én úgy érzem, amit teszek, hézagot pótol ezen a téren.”

halmos.g.ottó

Halmos G. Ottó azonban kommunista agitációjával túl messzire ment. Paptársai szerint letért az Úr ösvényéről és politikai fellépésével súlyos károkat okozott az egyháznak. Tette mindezt úgy, hogy a választási lista megjelentetése előtt nem kért egyházi engedélyt arra, hogy a kommunista párt színeiben indulhasson. Kérelmével csak akkor fordult püspökéhez, amikor jelöltsége már nyilvánosságra került. Ilyen körülmények között természetesen az egyházi engedély megadásáról csak álmodhatott. Püspöke nem csak elutasította politikai szerepvállalását, de azonnal felfüggesztette lelkipásztori szolgálatából. Az ateista kommunisták mellett agitáló plébános tehát elvesztette papi hivatását, s immár nem folytathat propagandát papi köntösbe bújva.

Az utaztató megjegyzése:

Halmos G. Ottó (Budapest, 1906-Miskolc, 1973) a választáson nem kapott országgyűlési képviselői mandátumot, a kommunista párt híveként azonban tovább folytatta az egyházi vezetést kritizáló agitációját. Az 1950-es években a már teljesen megfélemlített római katolikus egyházi vezetés visszafogadta soraiba, s Abaújszántón, majd Putnokon volt plébános.