1988
Erőt, egészséget a lehallgató személynek!
Miskolc, 1988. október 13.
Dudujka Pál cikke
Érdekes beszélgetések zajlanak manapság telefonon a Magyar Demokrata Fórum egy hónapja megalakult miskolci szervezetének tagjai között. Vezetőjük, Furmann Imre állandóan köszönget. Nem volna ez fura, ha az őt hívó, vagy fogadó felek irányába tenné ezt, de ő nem ezt teszi. Mániájává vált, hogy megfigyelik, lehallgatják őt. Lépten-nyomon hangoztatja is ezt, kelti rossz hírét a Belügyminisztérium III/III. csoportfőnökségének. Állítását arra alapozza, hogy valaki több alkalommal felhívta őt telefonon, de nem szól bele, de az is előfordult, hogy recsegett a vonal. Hát, hát… Van olyan ember, aki még nem kapott olyan hívást, amikor senki sem szól bele a telefonba? Van olyan ember, akinek még sosem recsegett a telefonja? Az MDF-szervező Furmann olyannyira meggyőződéses lehallgatása felől, hogy telefonbeszélgetései során köszönget állítólagos megfigyelőinek: – Rövid üdvözletem a lehallgatónak! Erőt, egészséget a lehallgató személynek! Üldözéses téveszmék gyötrik Furmannt, gondolhatjuk, de bizalmas információink birtokában bizton állíthatjuk, ezzel nagy hibát követnénk el.
A „Szerv”-nél dolgozó titkos forrásunk megerősítette: nemcsak Furmannt hallgatják le, de az MDF más szervezőinek – például Balázsi Tibornak – a telefonját is figyelik. Természetesen ez csak egy eszköz a sok közül. Számos besúgót eresztettek az ellenzékiekre. Beépült közéjük két titkos munkatárs is, akiket „Romeo”, illetve „Győri Pál” fedőnéven foglalkoztat a III/III., de figyeli őket az állambiztonságnak már régóta szolgálatában álló „Ipoly” fedőnevű titkos megbízott is. Ha valaki úgy véli, hogy az állambiztonság beéri a telefon-lehallgatásokkal és a besúgók hadával, az téved. A III/III. szoros megfigyelés alá vette Furmann leveleit, munkatársai azokat még kézbesítés előtt felbontják, elolvassák. Levéltitok? Ugyan már! Az állam biztonságának érdeke az elsődleges nyilván, nem a személyes szabadság. Egyes adatok szerint Furmann lakásába lehallgató berendezést is telepítettek, így minden szót hallanak, ami ott elhangzik. Ezen információk birtokában már csak azt a kérdést tehetjük fel, milyen eszközt nem vetett még be a III/III., hogy az MDF miskolci szervezetének tagjait megfigyelje? Hogyan lehetne még jobban megfigyelni Furmannt? Talán a zakójába is el kellene helyezni egy lehallgató berendezést, hiszen nem mindig tartózkodik otthon és akkor is bizonyára az állam biztonságára nézve igen veszélyes akciókat szervez. Tegyünk tehát lehallgató berendezést a ruházatába is! Addig is, míg ezt a III/III. tisztjei megszervezik, nem tehetünk mást, minthogy Furmannhoz csatlakozva erőt és egészséget kívánjuk lehallgatóinak!