1929

Egymást "irtották" a szociáldemokraták – bukták a választást

Miskolc, november 10.

Dudujka Pál cikke

Súlyos konfliktusok közepette készült a törvényhatósági választásra a szociáldemokrata párt miskolci szervezete. Bár a kormánypárti programmal induló keresztény községi párttal szemben választási blokkban egységes ellenzéki erőnek kellett volna fellépnie, a szocdemek még saját berkeik között sem tudtak egységet teremteni. Egy szélsőbaloldali frakció a párt vezetőjének kiirtására hirdetett ehelyett szövetséget, ami végül az egész demokratikus blokk választási kudarcához vezetett.

Egy hete sincs, hogy csúfos kudarcot vallott a demokratikus blokkba tömörült kispolgári demokrata ellenzék és a szociáldemokrata párt. Míg a keresztény községi párt 36, a demokratikus blokk mindössze 12 mandátumot kapott. Bár vannak, akik most azt mondják, hogy a blokk keretén belül folyó harcok, egyes önjelöltek tülekedése okozta a vereséget, az ok ennél jóval prózaibb. A nagy tömeg mozgósítására képes Szociáldemokrata Párton belüli, de a nyilvánosság előtt folyt adok-kapok eredményezte a bukást.

reisinger
Reisinger Ferencet hátbatámadták párttársai

Nyár végén kezdődött a törvényhatósági választás kampánya. A szociáldemokraták augusztusban és szeptemberben nyilvános gyűlésen adták elő várospolitikai követeléseiket, hadjáratukat azonban belső ellentétek zavarták meg. A széthúzás középpontjában egy kommunistákhoz kötődő csoport állt, amely a párt parlamenti képviselőjét, Reisinger Ferencet vett célba. Az elégedetlenkedők önmagukat Reisinger Irtó Szövetségnek (RISZ) keresztelték el és mindent megtettek annak érdekében, hogy ellehetetlenítsék Reisinger csapatát. A hőbörgők élén Kállai Géza, a Munkásbiztosító volt igazgatója, Fülöp József nyomdai munkás, Frank Miklós és Kopcsó János álltak, akik élénk rágalmazási akciót indítottak Reisinger képviselő és harcostársai ellen. Mindenek tetejébe Kállai október 25-én Városatyajelölt urak! címmel jelentett meg cikket a Reggeli Hírlapban, amelyben a demokratikus blokk jelöltjeit gúnyolta. Azt hányta a párt a demokratikus blokk szemére, hogy nem a saját körzetükben lakó jelölteket indít: „Senki sem próféta a saját körzetében. … a Soltész Nagy Kálmán utcai fűszerkereskedőt a Pipisdomb részére jelölték. A Vászonfehérítő utcai becsületes cipészmestert jelölték a Tetemvárra, viszont a tetemvári hentesmestert a Vászonfehérítő utcára. A tetemvári ki fogja járni a Vászonfehérítő utcai sár elhárítását, viszont a Vászonfehérítő utcai kiadós sarak részese a tetemvári parti lakók részére világítást fog kiverekedni. Ez természetes,, mivel ha a jelölt urak kerületükbe akarnak menni esti értekezletre, ha a sár nem lesz eltávolítva és a világítás rendezve, úgy el sem jutnak oda, mivel az esti homályban nem fogják magukat kiismerni.” Ha Kállai szatirikus gondolatai nem ártottak volna eleget a kampánynak, október 26-án és 28-án két értekezletet hívtak össze, amelyeken Fülöp tervei alapján dolgoztak ki tervet a szociáldemokrata párt vezetőinek megbuktatására. A történtekről – egy színleg a szervezkedők közé álló személy révén – a megtámadottak is azonnal értesültek, s nem maradt el a válasz.

nsgif 16953041817
Reisingert ki akatrák írtani és melegebb égtájra küldeni, vagy melegebb égtájon kiírtani

Reisinger Ferenc körlevelet bocsátott ki, amelyben árulónak bélyegezte az aknamunkát folytató RISZ tagjait. „Megkergült agyú” ellenlábasait azzal vádolta, hogy közismert bolsevisták, akik a főispánnal kötöttek egyezséget egy ellenlistára. A képviselő egyenesen azt állította, hogy Kállai többek előtt elbeszélte, miszerint Mikszáth Kálmán főispán kívánsága szerint cselekszik. Teszi pedig mindezt abban a reményben, hogy közönséges bűncselekményekért való elítéltetése miatt elvesztett nyugdíját visszaszerezhesse. A RISZ-esek sem voltak restek, Kállai – aki a képviselő körlevelét „köpiratnak” titulálta – Próféta-e vagy profi, Fülöp Mi hát a Risz című röpiratban replikáztak a vádakra.

Bár sem a vádak, sem a viszonvádak nem igazolódtak be, az eredmény borítékolható volt: testvérháború és a miskolci szociáldemokrata vezetők tekintélyének lerombolása. Végeredményben a kommunista nézeteket hirdető elvtársak és a szocdem pártvezetők egyaránt alaposan elszámolták magukat: nemhogy a párt vezetéséért, a jelöltek állításáért indított harcban, de még a törvényhatósági választáson is elbuktak.