1959

Egy volt karhatalmista halomra akarta lövöldözni a pártbizottság vezetőit

Miskolc, február 14.

Dudujka Pál cikke

Különös napokat élünk. A nem is olyan rég még tisztes állásban lévő volt karhatalmista elvtársak egyszercsak ismét a gyárban találták magukat. Zsíros állásokkal, vezető funkciókkal kecsegtették őket, amikor nagy szükség volt rájuk a proletárdiktatúra visszaállítása, a proletárhatalom megvédése érdekében, most egyikük sem ér többet, mint egy száraz kifli belseje. A mór megtette kötelességét, a mór mehet. Nem így volt persze az ellenforradalom utáni hetekben és hónapokban. Nagy szükség volt rájuk a tüntetések szétverésénél, a nemzetőrségek lefegyverzésénél, a letartóztatásoknál és persze sokszor a kihallgatások alatt is. Ki lőtte volna agyon az ellenforradalmár Soltész Józsefet, ha a karhatalmista elvtársak nem állnak ki keményen a proletárdiktatúra mellett? Senki sem, de lassacskán már a kivégzésekről sem illik beszélni, éppoly tabuvá kezd válni, mint Kádár János elvtárs 1956 októberi tévelygése. Joggal vetik fel az elvtársak, hogy nem erről volt szó. Joggal érzik magukat sértettnek és joggal szájalnak. Most pedig azért indult ellenük pártfegyelmi eljárás, mert szájaltak.

karhatalmisták

Történt ugyanis, hogy Czigl László elvtárs, a miskolci karhatalmi zászlóalj volt parancsnoka volt bajtársai kérésére január 31-ére az egykori miskolci karhatalmisták találkozóját kívánta összehívni. A terv szerint meghívták volna Marosán György államminiszter elvtársat, az MSZMP Központi Bizottságának titkárát és a megyei pártbizottság vezetőit, Prieszol József első titkár elvtársat, Kukucska János és Papp Károly megyei titkár elvtársakat. Nem lett volna azonban ez egy egyszerű bajtársi megemlékezés. A párt vezetőit azért kívánták meghívni, hogy szemtől-szembe olvassanak be nekik, amiért a nehéz időkben tett ígéretüket nem teljesítették. Kérdőre kívánták vonni őket, amiért zömük nemhogy jelentékeny, de semmiféle beosztást nem kapott. Kritikájuknak minél szélesebb nyilvánosságot is kívántak biztosítani, ezért meghívták volna a miskolci üzemek munkás küldöttjeit is, hadd lássák és hallják ők is, hogyan jártak el a volt karhatalmistákkal. Cziglék azonban elszúrták, január 6-ára, a helyőrségi tiszti klubba egy előkészítő megbeszélésre hívtak össze húsz-huszonkét egykori karhatalmista elvtársat. A megbeszélésről tudott a megyei pártbizottság két osztályvezetője, Grósz Károly és Benyák Béla elvtárs is. Itt többen igen kemény kritikát fogalmaztak meg, Irner elvtárs kijelentette, hogy pártvonalon nem csak megyei vonatkozásban vannak bajok, hanem országos viszonylatban is: a párton belül is fejétől büdösödik a hal! Egyetértett vele Bartha elvtárs is, aki kategorikus közölte: a pártnál és a rendőrségnél egyaránt gazemberség folyik. Már a beszélgetés során felmerült, hogy lebukhatnak, de Czigl László elvtárs ettől nem félt, úgy vélte, ha bármelyiküket letartóztatnák, nem történne semmi különös sem, Irner elvtárs beosztásánál fogva gyorsan kiszabadítaná az őrizetest. A pufajkás elvtársak jól sejtették, hogy előbb-utóbb fény derül tervükre, az elhangzottakról már másnap súgott valaki a pártbizottságnak és a szervezők ellen pártfegyelmi eljárás indult.

webp.net gifmaker

A fegyelmi eljárás során Czigl elvtárs határozottan kiállt véleménye mellett, sőt közölte: sok olyan dolog van, amivel ő nem ért egyet, s azért szerelt le a honvédségtől, mert a hadseregben huligánok és fasiszták vannak. A vizsgálat során Czigl elvtárs további cifra kijelentései is kitudódtak. A Mosoly cukrászdában italos állapotban nyíltan kijelentette, hogy „az a szerencséje Prieszolnak, Kukucskának és Pappnak, hogy még nem éhezett meg, mert mihelyt megéhezik, örömet fog szerezni halomra lövöldözni őket”. A frakciósnak kikiáltott Czigl elvtársat végül a fegyelmi bizottság több pontban is elmarasztalta, s ezért szigorú megrovás, utolsó figyelmeztetés büntetésben részesítette. A többi elvtárs kisebb pártbüntetést kapott. Jellemző epizód, hogy a határozat értelmében a beterjesztett vizsgálati anyagból Grósz Károly és Benyák Béla elvtársaknak a nevét törölni kellett. A megyei pártvezetés tehát a saját kis köreit még mindig védi, azon félredobott elvtársakat viszont, akik nyíltan bírálják a pártvezetést, keményen megbüntetik.