1952
Egy kommunista szupersztár!
Margóczi István rekordjai
Miskolc, 1952. december 31.
Peczérvölgyi Samu cikke
Minden üzem, minden munkahely a béke őrhelyévé lett hazánkban. Minden kalapácsütés, mellyel többet termelünk, erősíti a békét, gyöngíti az imperialisták erejét. Ezért nem lehet azon csodálkozni, hogy a magyar munkások, parasztok, haladó értelmiségiek, mint a 800 milliós béke-tábor elszánt katonái erejüket megfeszítve dolgoznak éjjel és nappal az imperialisták elleni harcban Sztálin és Rákosi láng lelkének iránymutatásai szerint! Na de ez a harc nem fegyverek, ágyúk dörejétől hangos, hanem a munkahelyeken folyó ádáz, verejtékes munka zajától. Az egész ország mostanra egy óriási sportversenypálya lett. Mindenki újabb és újabb rekorddöntéssel akar odapörkölni a gaz Nyugat orra alá. Ez a nemes verseny természetesen minden szakágban kitermelte maga szupersztárjait, akiket még megközelíteni sem tud senki. Ezek a sztahanovisták, és ezen belül is a „profi” sztahanovisták. Nekünk, itt Diósgyőrben is van egy ilyen élsportolónk! Neve Margóczi István olvasztár. Margóczi és brigádja akkor robbant be a köztudatba, amikor 1949-ben a kazán-lemezgyártásnál az acél előállítási idejét 6 óra 30 percről 6 óra 20 percre javították. És mindez még nem elég! A Márz-kemence dolgozóinak nevében Margóczi István bejelentette, hogy ezután a 80 tonnás kemencében 85 (sic!) tonna acélt fognak olvasztani.
És ekkor elszabadult a verseny! Hazánk üzemei felvették a kesztyűt, mint Ózd, vagy Csepel, de Margóczi István a szovjet sztahanovisták tapasztalataival felvértezve – úgymint Bárdin és Zsuravljev elvtársak, a nagy tanítók -, harcba indult a régi gyártási nézetek, technológiai elvek, szokások ellen. Kilenc óra volt az adagidő a küzdelem megindulásánál. Margóczi István elvtárs törte át elsőnek a frontot brigádjával. Majd a 6 óra 20 perces világrekordot követően, 5 óra 50 perc alatt csapolt a Márz-kemencéből. A kettes számú kemence brigádjai és más üzemek olvasztárjai felzárkóztak mellé, de Margóczi előbbre tört. 5 óra 35 perc! A többiek a nyomában haladtak. Margóczi István elvtárs mindig a harc élén állt és 1950 tavaszán a hihetetlen 5 óra 20 perc csapolási időt is elérte! Utolérhetetlen világrekord a csapolásban gondoltuk akkor joggal!
Így lett Margóczi elvtársból szupersztár! A munkáján kívül rengeteg társadalmi kötelezettségnek is eleget kellett tennie. Fő szónoka volt a rendszeres sztahanovista országos gyűléseknek, az 1950 novemberében megrendezett grandiózus Béke-kongresszusnak, előadásokat tartott az ifjú olvasztároknak. Vele készült beszélgetésből tudjuk, hogy: „Margóczi elvtárs odahaza sokszor elnézi a kemencéjéből izzón előtörő acélfolyamot (sic!!!). És arra gondol, hogy az adagidő csökkentéséért folyó harc a szocialista munkaverseny, a béke-tábor erejét is növeli.” Nem csoda, hogy Margóczi elvtárs rekordjaiért 1950-ben Kossuth-díjat kapott. Ez annál is értékesebb, mert ő az első Miskolc-diósgyőri munkás, akit ebben a hatalmas elismerésben részesítettek. Margóczi elvtárs pályája csúcsára ért. Ő volt a legjobb olvasztár széles e hazában.
Persze a kommunista-szocialista munkamorál rohamtempóban fejlődik, Margóczi elvtárs meg öregszik. 1950-ben még megnyerte a legjobb sztahanovista olvasztár versenyt. Eredmény: 1. Margóczi István, MÁVAG Kohászati üzemek (Diósgyőr), 2. Farkasinszki Lajos, Rima Kohászati Művek (Ózd), 3. Fessler Péter, WM Csepel, 4. Szabó István, Hubert és Siegmund, 5. Miskóczki Mátyás, MÁVAG Kohászati üzemek (Diósgyőr), de 1951-ben a diósgyőri März kemencénél Kiovszki János brigádja megdöntötte Margóczi István csúcseredményét és az eddigi 5 óra 20 perces rekord után 5 óra 5 perc alatt csapolták az acélt, majd 4 óra 55 perces idővel a Kiovszki-brigád galaktikus időt ért el! Micsoda rekordok, micsoda világcsúcsok! És még nem volt vége a versenynek. Mert szinte a semmiből, a futottak még kategóriájából előbukkant a szintén diósgyőri Gácsi-Égerszegi-brigád és hihetetlen 3 óra 55 perces gigantikus időt értek el, majd pár nap múlva ugyanők 3 óra 50 perccel még ezt a lehetetlen rekordot is megdöntötték. Már azt híhettük, hogy vége, nincs tovább, mert azért a fémnek valameddig a kemencében kell lennie, hogy legyen belőle valami, amikor a surranópályán az 1950. évi legjobb olvasztárverseny bronzérmese Fessler Péter WM Csepel 3 óra 5 perces idővel gyakorlatilag mindenkit agyonvert. Nem véletlenül nyilatkozta a rekord után, hogy „Margóczi elvtársék Diósgyőrben most szívhatják a fogukat“
Margóczi elvtárs, bár az ifjú titánokkal, már nem bírta a versenyt, de szupersztár nimbusza megmaradt. 1951-ben megkapta a Munka Érdemrendet, és a sztahanovisták nagy tanítójaként végezte tovább munkáját. És az is lehet, hogy az újító sztahanovistában tényleg felvetődött a gondolat, hogy szép, szép ez a sok hihetetlen rekord, de azért nem árt a fémnek, ha néhány percig azért a forró kemencében marad, hogy acél lehessen belőle!