1899
Egy furcsa szerelem
Miskolc, április 12.
Peczérvölgyi Samu cikke
Nem mindennapi bűnügyben hozott ítéletet a miskolci bíróság Ortvay Miksa tanácsa a napokban. A Borsod-Miskolczi Est érdeklődését is felkeltette a dolog, hisz ilyen indítékú bűnüggyel ritkán találkozik a bíróság. Az ügy még múlt évben történt. Özv. Scsenszky Jánosné jómódú úrhölgy szolgálót keresett házába. Meg is találta a bőcsi Kovács Julianna személyében. Az új szolgáló rendes, dolgos volt, megbízhatónak bizonyult. Özv. Scsenszky Jánosné hamar megkedvelte, kicsit saját lányaként is kezelte. Az igen szép 22 éves cselédlány is egyre jobban kötődött gazdájához.
Kovács Julianna már egy éve szolgált Scsenszky Jánosnénál, úrnőjét rajongásig szerette, sőt bálványozta, úgy, hogy az úrnője hálája kifejezéseként a szép fiatal leányt férjhez adta Nánássy Józsefhez. A leány nem igen akart férjhez menni, azt mondta, hogy nem bír megválni asszonyától, később azonban engedett és az esküvő után követte férjét Bőcsre.
Egy ideig jó egyetértésben, békességben élt egymással a fiatal házaspár, a menyecske azonban minduntalan visszavágyott asszonyához és hat hónapi házasság után hirtelen megszökött az urától, anélkül, hogy csak a legkisebb veszekedés is lett volna közöttük.
Nánássyné Miskolcra utazott, s egyenesen Scsenszky Jánosnéhoz ment, aki visszafogadta őt szolgálatába. Kovács Julianna ezúttal is szorgalmasan dolgozott, de az a rajongó szeretet, amely őt eddig az asszonyához láncolta, most már őrületes szerelemmé fajult. És ez a sajátságos érzelem nem egyszer annyira erőt vett rajta, hogy hirtelen átölelte úrnőjét és össze-vissza csókolta. Imádta Scsenszkynét és minden férfit gyűlölt, aki asszonyához közeledett, vagy akivel csak szóba állt. Néha a legnagyobb szenvedéllyel sóhajtott föl: – Be jó lenne, ha a tekintetes asszonnyal együtt halhatnék meg!
Ki tudja, hová fejlődött volna ez az érzelem, ha Nánássy, aki nagyon szerette a feleségét, nem jön el Kovács Juliannáért. A menyecske hallani sem akart a visszatérésről, mikor pedig maga Scsenszkyné is rá akarta bírni, hogy kövesse férjét, annyira elkeseredett a boldogtalan nő, hogy revolvert vett és azzal négyszer rálőtt az asszonyra, akit súlyosan megsebesített. Ezek után önként jelentkezett a rendőrségen, ahol a kezeit tördelve mondogatta: – Megöltem, mert nagyon szerettem és nem tudtam nélküle élni!
Mielőtt a miskolci törvényszék a bűnös sorsa fölött döntött volna, meghallgatta az igazságügyi orvosi tanács véleményét is, amely szerint Kovács Julianna a tett elkövetésekor beszámítható állapotban volt ugyan, de állandóan zavarodottságban, „szexuális perverzitásban” és emellett neuraszténiában is szenvedett, s ez a két betegség pedig döntéseit korlátozta és így természetesen a beszámíthatóságot is csökkentette. A bíróság e szakvélemény alapján a vádlottat csak egy éve börtönre ítélte és a vizsgálati fogsággal ebből is nyolc hónapot kitöltöttnek vett.
Scsenszky Jánosné azóta felgyógyult és már más szolgálót alkalmaz.