1948
Egy ember, aki boldogan ment a népi demokrácia börtönébe!
Miskolc-Debrecen, augusztus 27.
Peczérvölgyi Samu cikke
Egyre fokozódik a társadalomra nehezedő prés! A kommunisták a múlt évben gyalázatos választáson megszerezték a győzelmet. Övék az ország! Meg is látszik már áldásos ténykedésük. Az „úri” osztályok végnapjaikat élik, az egyszerű munkások tömegeit rövid pórázon fogják, a parasztság gazdagabb részét ellehetetlenítik, államosítások, elkobzások, padlássöprések a félelembe tatszított magyar emberek mindennapjaivá kezdenek válni. A bíróságok, népbíróságok maximális fordulatszámon dolgoznak, hisz lett munka bőven.
A múlt rendszer hívei, a háborús bűnösök, gyári jobboldali szabotálók, kulák terményt be nem szolgáltatók, nyilasok, fasiszták, saját soraikba befurakodott kártevő, magukat kommunistának vallók, megannyi „börtönérett” ember, kik csak koloncok népidemokráciánk napsütéses jövőért való küzdelmében. A börtönök lassan zsúfolásig telnek.
A minap is népidemokráciánk éberségét példázó eset történt, bár ebben azért volt egy kis csavar. A debreceni népbíróság ötös tanácsa demokráciaellenes izgatásért egy évi börtönbüntetésre ítélte Zöldi József 36 éves ózdi bányagépkezelőt. Zöldi a miskolci állomáson több rendőr és polgári személy jelenlétében súlyosan izgatott a népidemokrácia ellen. Kijelentései mellett – melyet a pártra, és annak vezérére Rákosi Mátyásra tett – nem mehettek el a rend éber őrei. Bár elsőre nehezen volt érthető, hogy azokat a gondolatokat, amiket mások, csak a legbizalmasabb baráti körben, az éj leple alatt rettegve, suttogva mondják, Zöldi József miért a miskolci állomáson szolgálatot teljesító rendőrökhöz lépve a szemükbe mondta. E mondatok hallatán az éppen arra járó fültanuk, lázas gyorsasággal menekültek a helyszínről és hirtelen szép, nagy üres tér alakult ki a peronon a rendőrök és Zöldi körül. Zöldi meg csak mondta, mondta gondolatait jelen Magyarországáról, amig a rendőrök fel nem pofozták, gumibottal rá nem vertek és megbilincselve be nem vitték a rendőrségre, ahol szintén megverték, felpofozták és gumibottal rásóztak egy párat. Sorsa beteljesedett, népbíróság elé került.
A tárgyaláson töredelmesen bevallotta, hogy nagyon szeretne börtönbe kerülni, ezért csinálta ezt a ramazurit a pályaudvaron. Okként azt tudta felhozni – és nem saját védelmében – hogy kártyaszenvedélyének áldozatává vált. Előadta, hogy Ózdról Miskolcra kellett utaznia és az utazás unalmas idejét alkalmi partnerekkel, kártyázással ütötte el. Ennek során elkártyázta a fizetését. Elkeseredésében először öngyilkos akart lenni, mert lehet itt ÁVH, üldöztetés, diktatúra, padlássöprés, fekete autó, de ő leginkább a feleségétől fél. Nem mert haza menni.
Mivel az öngyilkosságot csak a végső megoldásnak szánta, eszébe jutott a manapság sokkal könnyebb lehetőség: börtönbe kerülni. Zöldi a tárgyaláson még helyre is igazította a rendőrségen tett vallomását, egy-két szerinte kimaradt szaftosat még beleíratott a jegyzőkönyvbe és szigorú ítéletet kért maga ellen. Az ítéletben boldogan megnyugodott és mindjárt meg is kezdte a büntetés letöltését, csak ne kelljen hazamenni és a felesége elé kerülni.