1925
Egy amazon tragikus ámokfutása
Tibolddaróc-Miskolc, április 30.
Peczévölgyi Samu cikke
Nem mindennapi tragikus gyilkosság tárgyalása zajlott tegnap Miskolcon. Ifj. Dósa Jánosné, született Vizinczei Júlia, 34 éves tibolddaróci asszonyt a vád szerint szándékos emberöléssel gyanúsították és ítélték el.
Bár a történetet, ami a gyilkossághoz vezetett, inkább komikusnak is mondhatnánk, de az események lefolyása végül tragikus véget ért. Lapunk információi szerint Tibolddarócon élt a Dósa és a Parokai család. A két család, ha nem is haragosai voltak egymásnak, de különösképp jóban sem voltak.
Január elején gondolt egyet a Dósa család, jelesül ifj. Dósa János és felesége, Vizinczei Júlia és a rokonság mellett egy könnyed évköszönő vacsorára meghívta a falubeli ismerősöket, barátokat és a Parokai családot is, lehet, hogy egymással szembeni régi idegenkedésüket oldják.
A vacsorára 1925. január 6-án került sor. Szépen érkeztek is a vendégek a Dósa házhoz, az étkezés oldott hangulatban, barátian, anekdotázva, beszélgetéssel telt. A vacsora után a férfiak nekiláttak komolyabb mértékben borozni és pálinkázni. Sajnos, ami ilyenkor lenni szokott most is bekövetkezett. Az alkoholszint meredek növekedésével egyre nőtt a méreg is. Természetesen egy, az események ismeretében „komolytalan verekedés” tört ki, ami azonban csupán néhány ütlegben, szitkozódásban, káromkodásban merült ki, persze a dulakodás közben jócskán törtek a lakás bútorzatából, kiverték az ablakokat. Még ez nem lett volna baj, megesik az ilyesmi gondolták, mert a társaság később lecsendesedett, a verekedés után annak résztvevői kibékültek. Kicsit takarítottak, pakolásztak, az összetört bútorokat arrébb rakták, visszafordították az asztalokat és újból leültek folytatni azt, amit a verekedéssel félbeszakítottak. Szólt a nóta, s kellemesen telt az este hátralévő része.
A vendégek távozása után nem sokkal, mikor már a Dósa ház lakói épp az ágyaikat keresték hangos kiabálásra rezzentek. Parokai József tért vissza többedmagával.
– Hogy mertek engem itt megütni? – ordítozta.
– Hiszen már kibékültünk azóta, csendesítették.
– Ha kibékültem, akkor részeg voltam. Nem most. Most követelem, hogy adjanak elégtételt, amikor már józan vagyok.
A béketárgyalások újfent elkezdődtek, amibe a végén annyira belemelegedtek, hogy a ház maradék bútorait, berendezési tárgyait összetörték, ablakok keretestül hullottak az utcára. Ebben a békéltető verekedésben Parokai József, Markó János, ifj. Markó János, Bánkay János és idősebb Parokai István vett részt. Idősebb Parokai István egy bottal fejbe verte ifj. Markó Jánost. A verekedőket szétválasztották már, amikor a házigazda felesége, ifj. Dósa Jánosné berohant egy kalapáccsal és egy konyhakéssel, és nekirontott idősebb Parokai Istvánnak. Az öregembert a kalapáccsal fejbe ütötte, mire a férfi a földre zuhant. Ekkor Dósáné rátérdelt, a konyhakéssel addig szurkálta, amíg az ember a kezei között meg nem halt. Még a holttestet is többször megszurkálta a dühöngő asszony. Amikor felboncolták az áldozat testét, négy késszúrás nyomát találták meg, mindegyik szúrás halálos volt. A gyilkosság után a verekedés résztvevőit letartóztatták. Az asszonyt gyilkossággal, a többieket súlyos testi sértéssel vádolta meg vádiratában a kir. ügyészség. Az ügyészség szerint, ha az elsőrendű vádlottként szereplő asszony nem avatkozott volna be a verekedésbe, nem lett volna halálos végű. Viszont Kürcz Jakab dr. védő a kitűzött főtárgyalásra több tanú megidézését kérte, akikkel igazolni kívánja, hogy az asszony férje védelmében követte el a gyilkosságot.
A tárgyalás lezajlott, az ítélet megszületett. A bíróság ifj. Dósa Jánosnét egyévi börtönre ítélte, mivel erős felindulásban elkövetett halált okozó súlyos testi sértésben mondták ki bűnösnek. A többi vádlottak hat és nyolc hónapi fogházbüntetést kaptak.
Az utaztató megjegyzése:
Ifj. Dósa Jánosné előzetesét a bíróság beszámolta és még az éven szabadult a debreceni ítélőtábla határozata alapján.