1949
Éberség Diósgyőrött
Diósgyőr, november 3.
Sajnos azt kell látnunk, lanyhul a fegyelem a nagyipari munkásság körében. Pedig nyomatékosan hívott a PÁRT fegyverbe mindenkit! Pedig nyomatékosan edzett minket a PÁRT a munka frontján! A tanulságokat le kell vonni, mert ezek az elhajlások csak az imperializmus erőinek és a belső ellenségnek kedveznek, az ő aknamunkájukat segíti. Sok még az ellenség az országban. Vérlázító, hogy mi történt a minap Diósgyőrben! Bizonyítandó kifakadásunkat átadjuk a szót a Ludas Matyi tudósítójának.
„Az újságíró, hogy ne keltsen feltűnést, meggyfapipát vett a szájába, pepita térdnadrágot öltött és hatalmas álszakállal ügyesen eltakarta ingét, nyakkendőjét, párt- és újságíró jelvényét. Így surrant be a diósgyőri kohászati üzemekbe.
A finom-hengerdében nagy halom drót és gömbvasvég mellett megállt, letérdelt és elmélyülten válogatni kezdett. „Mit csinál maga, kérem?” — érdeklődött barátságosan egy arra járó hengerész. „Ebédrevalót válogatok” — tréfált finoman a nagyszakállú idegen, mire a hengerész harsány nevetéssel továbbsietett. Az újságíró krétát vett elő és hatalmas B-betűt rajzolt a vaskupac mellett lévő lemezre, hogy ezzel jelezze: bombát is elhelyezhetett volna.
Továbbra sem akart feltűnést kelteni, ezért négykézláb mászott le a Martin hajójába. Jött, ment a kemencék között, titokzatos arccal kopogtatta a hegesztőaparát oxigénpalackját. Az ott dolgozó munkástól részletesen érdeklődött, hogyan dolgoznak, mire az szeretettel megsimogatta szakállát és magyarázgatott. Ekkor már többen figyelték és hol innen, hol onnan kapott választ kérdéseire. Itt is hatalmas B-betűt rajzolt a hegesztőaparát melletti oszlopra.
Felsétált a Martin-placcra, füzetébe elmélyülten rajzolta és jegyezte a berendezéseket. Ezután átsurrant a Keleti villanyközpont segédgépházába, majd a Keleti központ kazánházába. Azután a nagy olvasztóba. Mindenütt elhelyezte a hatalmas B-betűket.
A durva-hengerműben tanácsokat adott a hengerészeknek, közben felülvizsgálta a műszaki berendezést. Szürkületkor hagyta el a gyárhelyiséget, szakállát odaajándékozta a kijáratnál őgyelgő egyik kísérőnek.
Ez a múlt héten volt és azóta — állítólag — a portás még önmagát is leigazoltatja, mielőtt elfoglalja reggelenkint a munkahelyét. (ordas)”
Utaztató megjegyzése:
1947 után, a megszálló szovjet csapatok árnyékában, az elcsalt kékcédulás választásokon a Rákosi Mátyás vezette kommunisták kerültek hatalomra. 1948-ban bedarálták a szociáldemokratákat, felszámolták a politikai pártokat, teljes államosítást hajtottak végre és Magyarországon sztálini típusú diktatúrát építettek ki. A Rákosi-korszak 1953-ig a csengőfrász, a padlássöprések, kitelepítések, kuláklisták, éjszakai fekete autók, ÁVH-s terrorlegények időszaka volt. A magyar társadalmat a kollektív félelem irányította és a félelemmel együtt járt a paranoia is. Az országot irányító kommunisták nemcsak nálunk, hanem mindenütt a világon egyébként is paranoiában szenvedtek, amit hatalmi technikájuk révén a társadalomra is rá tudtak kényszeríteni. Ez a viccesnek álcázott, paranoiás kis írás a korszakra igen jellemző volt. Bár humorlapban jelent meg, de mondanivalója véresen komoly és fenyegető, annak tükrében főként, hogy ezekben az években több százezer embert citáltak bíróság elé munkahelyi szabotázs vádjával.