1942
Bitófára került a boldvai rablótámadás tettese!
Mindössze 70 pengőért lakolt a húszéves fiú
Miskolc, október 21.
Még a múlt hónap végén, szeptember 26-ára virradó éjszakán történt, hogy a húszéves Czecze János, amint ismeretes, egy boldvai fiatalkorúval, Slezák István tizenkilencéves legénnyel kirabolt egy sajóvámosi gazdát, s tőle 70 pengőt zsákmányolt.
Czecze János ezt megelőzően a gazdával, Soltész József földművessel együtt mulatozott a korcsmában, s akkor leste meg, hogy az italozástól óvatlanná vált gazda fizetéskor nagyobb összegű pénzzel rendelkezik, s azt mellényzsebében helyezte el. Mikor Soltész a mulatozást befejezvén kocsijával hazafelé tartott, Czecze utánaeredt. A boldvai fiatalember útközben találkozott barátjával, Slezák Istvánnal és megkérdezte tőle, hogy akar-e keresni pénzt? Slezák rögtön vállalkozott. Így várták meg a boldvai hídnál Soltész Józsefet. Slezák a lovakat fogta meg, Czecze János pedig felugorva a kocsira, fojtogatni kezdte Soltészt, aki végül is elalélt. Czecze kivette zsebéből a pénztárcáját, amelyben 70 pengő volt. Társának az összegből 20 pengőt adott, az egész összeget azután elmulatták. A rablás sikerének azonban a két fiatal nem sokáig örülhetett, a boldvai csendőrség előállította a tetteseket az ügyészségre.
Más körülmények között egy kis rablási história lett volna. Most azonban, amikor az egész országban fennáll a légoltalmi készültség és repülőtámadások elleni védekezésül a honvédelmi kormányzat kénytelen volt elrendelni az elsötétítést, a kormány ugyanakkor a közönség élet- és vagyonbiztonságát fokozott védelmi intézkedésekkel kénytelen szolgálni. Ezek során kihirdették szerte az országban a statáriumot azokra a bűncselekményekre nézve, amelyeknek elkövetését megkönnyíti az elsötétítés. Ma halál jár azokért az aránylag kisebb bűncselekményekért is, amelyekért régebben hosszabb-rövidebb szabadságvesztés büntetését szenvedte el csak a tettes.
A halálbüntetés a legnagyobb büntetés. Az az ítélet, mely az élettől fosztja meg a bűnöst, mindig nagy visszhangot kelt az emberiségben. Mégis megnyugtató, hogy a kormányzat ilyen fokozott szigorral lép fel azok ellen, akik az ország védekezését a külső támadások ellen bűnös cselekményekre, embertársaik élet- és vagyonbiztonságának rovására akarják felhasználni.
Czecze János, a boldvai fiatal legény bűncselekményét az elsötétítés ideje alatt követte el. Ezért cselekménye a statáriális bíróság elé került. Október 2-án a törvényszék második emeleti tanácsterme zsúfolásig megtelt. Az ügyet Csorba Sándor dr. elnöklésével tárgyalta az ötöstanács. A vádirat ismertetését Czecze János érzéketlenül hallgatta. Még akkor sem változott meg, amikor Csorba Sándor dr. elnök megkezdte kihallgatását. Egykedvűen ismerte be a bűncselekményt, mondta el, hogyan szólította fel bűntársát a bűntény elkövetésére, hogyan ragadta torkon és hogyan fojtogatta Soltészt, mit csináltak az elrablott pénzzel. Elismerte az előre megfontoltságot is. Társa, a fiatalabb Slezák megtörten tette meg vallomását. Sírva ismerte be tettét s elmondotta, hogy a kapott 20 pengőt, tettét megbánva, már másnap beszolgáltatta Simon községi bírónak. A bíróság végül a fennálló törvények értelmében kénytelen volt helyt adni az ügyész vádbeszédének és alkalmazni azt a büntetést, amelyet a statáriális rendelkezések kötelezően előírnak. Czecze Jánost elsötétítés idején végrehajtott rablás bűntettében mondotta ki bűnösnek és ezért kötéláltali halálra ítélte. Bűnsegédi bűnrészességben mondotta ki bűnösnek Slezák Istvánt, s ezért 10 évi fegyházra ítélték. Maga a bíróság is érezte az ítélet súlyát, s ugyancsak a tárgyalóterem egész közönsége, melyből elfojtott sóhajok hangzottak el a nehéz szó kimondása után. Egyedül az elsőrendű vádlott, Czecze János viselkedett egykedvűen, egyetlen arcizma sem rándult meg, mintha csak valami pár napos ítéletet kapott volna. Minden szem feléje fordult és mindenki elálmélkodott furcsa viselkedésén, amelyet e drámai pillanatokban mutatott.
Az ítéletben Slezák István megnyugodott, Czecze János bejelentette, hogy kegyelmet kér. A rögtönítélő bíróság ezután visszavonult és kegyelmi tanáccsá alakult át. A kegyelmi tanács határozatát nem hozták nyilvánosságra, hanem azt az iratokkal együtt az igazságügyminisztériumba terjesztették fel. A legfelső hely döntése szabad folyást engedett az igazságszolgáltatásnak és így került Czecze János szerdán reggel ismét a bíróság elé, ahol kihirdették előtte a döntést. Czecze János kegyelmi kérésének elutasítását is egykedvűen, nyugodtan, szemrebbenés nélkül vette tudomásul. Tudta, hogy már csak két óra van hátra az életéből, mert a statáriális ítéletet a végső döntés kihirdetésétől számított két órán belül végre kell hajtani. Czecze János cellája siralomházzá vált, amelyben az elítélt nyugalommal várta kivégzését. Utolsó óráiban felkereste édesanyja és több testvére. A fogház református lelkésze lelki vigaszt nyújtott és a nagy út előtt ellátta Czecze Jánost az Úrvacsorával.
A bitófát a fogház udvarán állították fel. A bitófa körül fogházőrök és rendőrök alkottak négyszöget. Az udvaron elhelyezett asztalnál pedig helyet foglaltak a hivatalos tényezők: Záhorszky Gyula dr. tanácselnök, Koppányi Dénes dr. kir. ügyész, a két törvényszéki orvos, Potoczky Dezső dr. és Pfliegler Kálmán dr.
Czecze János a lelkész kíséretében jött ki, továbbra is teljes nyugalommal az arcán. Záhorszky Gyula dr. tanácselnök újra ismételte az ítéletet, a kegyelemkérés elutasítását és ezután Koppányi Dénes kir. ügyész utasította az állami ítéletvégrehajtót, hogy teljesítse kötelességét. Ez segédjeivel együtt az ítéletet végrehajtotta és a törvényszéki orvosok 14 perc múlva konstatálták, hogy beállt a halál.
Czecze János az elsötétítés ideje alatt rabolt egy aránylag kis összeget és ezért kellett súlyosan lakolnia. Nem az összeg miatt, hanem amiatt, hogy az elsötétítés alatt követte el tettét. Halála intő példa lehet azoknak, akik nem akarják megérteni az idők parancsát és elégtétel a közönségnek, mely láthatja, hogy az állam fokozott gondossággal őrködik élet- és vagyonbiztonsága felett.
