1944
Csendőrgolyó oltotta ki Gimes Jenő életét
Miskolc, június 7.
Dudujka Pál cikke
Rettenetes események tanúi vagyunk. Napról napra közelebb a front, alig néhány napja a több mint kétszáz halálos áldozatot követelő amerikai bombázásának, de úgy tűnik, a halálból sosem lehet elég! Most városunk egyik régi megbecsült tagjától, dr. Gimes Jenő ügyvédtől vehetünk búcsút.
Már egy hónapja, hogy a zsidó származású honfitársainkat gettósították. Az Arany János utca környékén több ezer zsidót „tömörítettek”, akik egy ideig némi szabadságot élvezhettek, már ha szabadságnak tekintjük azt, hogy kényszerlakhelyükről kijárhattak a „városba”. Ezt a kegyet azonban két napja megvonták tőlük. A rendelettel egyidőben megkezdődött a gettó áthelyezése is. Szegény foglyok gyalogmenettel érték el új „lakhelyüket”, a Tatár utcai téglagyárat, ahol a szárítószínekben szállásolták el őket. A megalázó procedúra már önmagában is botrány, de a nap híre mégsem ez volt, dr. Gimes Jenő halála borzolta még inkább a kedélyeket. Gimes doktor gettósított izraelita lévén a Tatár utcai téglagyárban szenvedett comblövést. A golyó vélhetően artériát érhetett, mert rövid úton elvérzett, s meghalt. 61 éves volt, nem fiatal, de nem is oly öreg, hogy ne élhetett volna még sokáig.
Halálának körülményeiről mindenféle hírek keringenek. Azt rebesgetik, hogy egy Czifra nevű csendőr lőtt az ügyvédre, miután az nem teljesítette elég gyorsan parancsát. Mások szerint Gimes nem bírta elviselni, hogy egy csendőr megüsse és azonnal elégtételt vett, mire a csendőr rálőtt. Gimes sérülése súlyos volt, de megfelelő ápolás, bekötözés megakadályozhatta volna halálát. Ő azonban ezt nem kaphatta meg. Egyes hírek szerint egyszerűen nem volt orvos, aki sebét bekötözte volna, mások azt mondják, egészségügyi ellátását Kulcsár Miklós csendőraltiszt, aki aznap rangidős csendőrként szolgált, akadályozta meg. Kulcsár állítólag őrséget állított melléje és lelövés terhe mellett senki sem közelíthette meg a vérző, szenvedő embert. Gimes tehát élhetett volna, ha ellátják, ha hagyták volna ellátni.
Gimes Jenő városunk közismert és sokak által tisztelt polgára volt. Városunk szülötte 1883-ban látta meg a napvilágot, a Református Gimnáziumban érettségizett, majd jogi tanulmányokat folytatott. 1909-ben vették fel a miskolci ügyvédi kamara rendes tagjai közé. Az első világháború idején, 1915-től 1917-ig látott el katonai szolgálatot, orosz, olasz, dél-albán és ukrán harctereket küzdött, majd főhadnagyként szerelt le. A baloldali eszmék híveként hamar közéleti szerepet vállalt, mint a szociáldemokrata párt ügyésze. Bár a Tanácsköztársaság idején megégette magát – a Direktórium helyettes jogügyi biztossá nevezte ki és többször tartott szónoklatot – büntethető tevékenységet nem fejtett ki, így továbbra is a város megbecsült tagja maradt. Hat éve is már, hogy a háború óta először nézett szembe a halállal. Egy autós kirándulás során családjával együtt tíz métert zuhant egy töltésnél, de csupán horzsolásokat, karcolásokat szenvedett. Talán ekkor volt utoljára Fortuna kegyeltje és azon haláltól, amelytől hat éve még megvédte az isteni gondviselés, most már semmi sem óvhatta meg. Nem kellett volna meghalnia. Ennek nem szabadott volna megtörténnie.
Az utaztató megjegyzése:
Dr. Gimes Jenőt halála után a Hősök temetőjében hantolták el, majd szinte napra pontosan halála után egy évvel, 1945. június 6-án exhumálták tetemét és helyezték át az avasi zsidó temetőbe.
Halála ügyében több eljárás is indult. 1946-ban Kulcsár Miklós csendőraltisztet életfogytiglani, 1948-ban Czifrák József volt csendőrt 15 évi kényszermunkára ítélte a miskolci népbíróság.